Az egyik fotós oldalon megragadott egy kép, ezért írtam egy levelet anTi barátunknak, hogy a nagyszerű akciójáról írhatna egy pár sort, melyet szívesen megosztanék a blog látogatóival. Íme:
Hosszú kihagyás után, a múlt hétvégén kiugrotta a határba,
megnézni mi újság. Akkor nagyon meglepődtem, hogy november 6-án sikerül még
lepkét lencsevégre kapnom! A meglepetésemet egy Atalanta lepke okozta!
Ezen felbuzdulva és mert, hogy sikerült jó áron vennem egy
Olympus Zuiko Digital 70-300-as obit (4/3-os rendszeren ez ekv. 140-600),
kimentem fotózni egyet teszt jelleggel, kihasználva a talán utolsó meleg, napos
délutánt. Aztán a fotózásból nem sok minden lett!
A rég látott helyszíntől 5-10 percre tettem le a kocsit,
majd elindultam. Odaérve a kitaposott ösvényre, szinte elém ugrott egy akkor
még egészségesnek látszó madár, egy egerészölyv (Buteo buteo).
Gondoltam nagyon szerencsés vagyok, mert alig 1 napos
objektívvel ilyen szerencse, beetetés, les nélkül, nem hiszem, hogy olyan
sokszor előfordul! :) Az állványt nem is akartam beüzemelni, mert gondoltam, ha
1-2 fotót tudok készíteni, az már nagyon szerencsés helyzet!
Ahogy észrevett az ölyv, egyből menekülőre fogta, akkor
vettem észre, hogy bizony sérült, nem tud elrepülni. Egyből eszembe jutott,
hogy tavalyelőtt egy sérült kócsagot nem sikerült megfognom, elérhetetlen
helyre menekült, ezért óvatosnak kell lennem! Próbáltam az ösvényen tartani, ehhez
csak simán elég volt annyi, hogy nem üldöztem, nem éltem vissza az alkalommal,
nem arra törekedtem, hogy a tökéletes madár portét elkészítsem. Arról, hogy mit
találtam, egyből felhívtam a Fertő-Hanság Nemzeti Park egyik Őrkerület
vezetőjét, akiről tudom, hogy nagy madárvédő, a szárnyasok barátja! Ő elmondta,
hogy a ragadozó madár csípésétől nem kell félnem, sokkal inkább a karmolásától.
Azt mondta látni fogom, ha veszélybe érzi magát, akkor a hátára fordul, és a
karmaival próbál majd távol tartani. Ezért azt tanácsolta, hogy egy kabáttal
takarjam le, mert ha nem lát elveszíti az egyensúlyát, és akkor könnyen
megfogható, majd tegyem dobozba, vigyem haza, és érte jön. Ezt nem tudtam, hogy
miként fogom megvalósítani, kicsit tanakodtam, hogy mit tegyek. Leginkább attól
tartottam, hogy ha visszamegyek a kocsihoz takaróért, ami mindig jó, ha van a
kocsiban, addigra eltűnik a madár, és esélyem sem marad arra, hogy segítsek
rajta. Ezért gyorsan lőttem pár fotót, majd a gépemet elcsomagoltam.
A kabátomat ugyan nem vetettem be, de viszont levetettem, és
felhasználtam a pulóveremet. :) A pulcsimmal határozottan odaléptem a madárhoz,
és mire elugrott volna előlem, gyorsan rádobtam. Az ölyv persze onnantól semmit
sem mocorgott, nem csapkodott, nem ugrált. A madarat pulcsistól elvittem a
kocsihoz, majd elmentem egy közeli hulladék vas felvásárló telephez, ahol adtak
egy papírdobozt és egy madzagot, hogy azt átköthessem.
Ezek után az őrkerület vezetőt ismét felhívtam és
megbeszéltük, hogy elindulunk egymás felé, Ő Fehértóról, én Csornáról, és
félúton találkozunk. Ez így is történt, találkoztunk félúton és átadtam neki az
ölyvet. Úgy gondolom sikeres mentőakciót hajtottam végre, és a madár jó kezekbe
került, remélem, hamarosan felépül, és ismét ijesztgeti a kis rágcsálókat!
Ezzel a történettel mindenkit arra bíztatok, hogy vegyétek
fel a környezetetekben a kapcsolatot olyanokkal, akik tudják, hogy sérült állat
találásakor mi a teendő, tudunk-e segíteni valamit!
A fertő-Hanság Nemzeti Park és dolgozóinak az elérhetőségei:
http://www.ferto-hansag.hu/telefonkonyv
Az egerészölyvről: http://hu.wikipedia.org/wiki/Egerészölyv
