Magamról

Szoktam mondani, hogy "Egy bemutatkozás során nem is olyan régen még mindenki úgy kezdte, ezerkilencszáz..., hát én is. 1967. június 8-án egy esős Medárd napi délután láttam meg a napvilágot Szolnok városában. Ez az “átok” azóta is kísért, hisz szinte minden ígéretesnek látszódó fotós túrám esőbe torkollik. Ha a korom szeretném kiszámolni, akkor már a végtagjaimon szereplő ujjak is kevésnek bizonyulnak, talán soknak tűnik, de belül megálltam öregedni, csak fele ennyinek érzem magam.
Édesapám nyugdíjas erdész, születésem után egy évvel helyezték át Budakeszire, ahová természetesen követte az egész család. Gyakorlatilag innen indult vonzódásom a természet felé. Már kicsi gyermekkoromtól szívtam magamba a természet szeretetét. A hetvenes évek közepétől édesanyám vezette a közelben lévő vadászházat, mely közreműködött a vadászathoz való vonzódáshoz. Rengeteget jártam ki kerületvezető vadászokkal vadkárelhárításra és hajtóvadászatokra. Így kezdődött az állatok szokásainak megismerése, melyek a mai napig nagy hasznomra vannak a cserkeléses fotózásokon is.
Volt egy röpke kis idő mikor egy Zenit fotópuskával madarakat és egyebeket kergettem, fényképeztem több, de inkább kevesebb sikerrel. Már kétgyermekes apaként jelentkeztem a FotoArt magazin rendezésében indult kezdő fotóstanfolyamra, majd a tanfolyam sikeres elvégzése után Imre Tamás fotográfus nevével fémjelzett Canon Professional Wildlife fotósiskolában próbáltam elsajátítani a természetfotózási technikák alapjait, az igazi wildlife érzést. 2008 -ban a Forrásvíz fotósiskola mesterkurzusán is részt vettem. Jártam Szipál Martin előadásaira, hogy kitudjak kacsintani az erdőn túlra.

Megrendezésre került első nagyszabású társas (Fekete Orsi és Mráz Edina fotóstársaimmal, barátaimmal) kiállításom megnyitója, mely "Vadászat objektívvel" címen júniusig látható volt, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.
Anyaga itt megtekinthető: Vadászat objektívvel
2023 igazi csoda évnek ígérkezik, mivel a kiállítás anyaga jubilál és így újból, egyben utoljára kerül bemutatásra a nagyközönségnek. Az előkészületek már folynak, várjuk a múzeum visszajelzését. Sajnos a hozzáállás nem minden esetben egyezik azzal a gondolattal, ami bennem van. A jubileumi kiállításunkat a nemtörődés és a flegmaság megsemmisítette. Köszönjük! Befejeztem a kiállításokat végleg.

Következő nagy állomás, 2014. május 24, Vadászati Kultúra Napja. Ezen a napon alakult meg a VKE Természetfotó Köre, melynek én lettem egy évre az elnöke (amit 2018 augusztusáig bitoroltam)... és elindult a munka.
2015-ben a munka elindult, még mindig én vagyok a TK elnöke, kicsiny klubunkban kezd kialakulni az igazi klubélet. Kicsit nehezen megoldható a rendszeresség, mert minden égtáj felé szét vagyunk szóródva, de a keményebb mag nem tágít a havi rendszerességtől. 2015. szeptemberben beválasztottak a Vadászati Kulturális Tanácsba is. Nagyon büszke vagyok erre a posztra is.
Életem következő állomása 2018. március 31. ekkor került hozzánk Barka kutya, a drótos magyar vizsla.  Barka-tarka kismese oldalon lehet vele találkozni is.
Következő állomás: 2018. augusztus... feladtam álmaim, búcsút vettem a VKE Természetfotó Körétől (és magától a VKE-től).
A FEHOVA lassan már kezd kicsit az életembe beférkőzni, mint valami állomás. 2020. februárban Csótai Laci barátommal megalapítottuk a Hazai Vadfotós Egyletet (mottónk:"ahol a vad és a fotó egy lett"HVFE, ahol ma már - mondhatom azt - az ország 25 legjobb vadfotósa található. Minden év februárjában új elnököt választunk, így nem lesz az, hogy ellaposodik a napi munka. Amikor ezt kitaláltuk, még nem játszott akkora szerepet az életünkben a Covid járvány. A pandémia megváltoztatott mindent, mindenkit otthonmaradásra bírt, ezért nem választottunk új elnököt se, maradtam én. Már 2022-ben is én vezetem a kis csapatot. 2022-ben a Magyar Vadászlap karácsonyi kiadásában bemutattak, mint természetfotóst.