"Nyílt levéllel fordulok Önökhöz. Szerencsére
rohanó világunkban is mind többekben merül fel a természet, a benne élő
növények és állatok megfigyelésének, megörökítésének igénye. A
fotográfia és a videózás területén tapasztalható rohamos fejlődésnek
hála, egyre több ember számára válik elérhetővé a természetfotózáshoz,
videózáshoz alkalmas technika. Sokan élnek is a lehetőséggel, és vagy
csak megörökítik fényképezőgépükkel, kamerájukkal a természet csodáit,
hogy hazatérve büszkén mutogassák családtagjaiknak, vagy sokan pályáznak
is a felvételekkel különféle fórumokon.
Sok fotográfus az egyszerű kirándulások alkalmával
kezdi próbálgatni szárnyait, a körülötte látható növény- és madárvilágot
fényképezni, és van akinek ez elég is. A megszállottabbja – és persze a
profikat is idesorolom – ezzel nem elégszik meg. Barátoktól
ismerősöktől, "öreg" természetfotósoktól kérnek tippeket, hol találni
vadban bővelkedő helyeket. Az előrelátóbb felveszi a kapcsolatot a
terület kezelőjével, és érdeklődik a lehetőségekről: mikor, hová, hogyan
mehet ki fényképezni, kitől kérjen információt, kivel tartson
kapcsolatot? A terület kezelője – általában a hivatásos vadász vagy
erdész- a legtöbb esetben képes olyan információkkal szolgálni, amit
még a gyakorlott természetfotós sem tudhat, hiszen nem ismeri az adott
élőhelyet. Emellett azonban azt is szem előtt kell tartani, hogy a
kapcsolatfelvétel nem kizárólag a fotós informálására, hanem a terület
kezelőjének informálására is szolgál.
Ha a már némi rutinnal rendelkező fotós, videós
megfelelő álcaruhában, mobil lessátorral teszi magát láthatatlanná egy
vadászterületen – például bőgésben egy vadföld mellett-, vadász legyen a
talpán, aki a szarvasbika mögött megbújó fotóst észreveszi.
Természetesen a vadász felelőssége, hogy a leadott
lövés ne veszélyeztessen senkit. De higgyék el nekem, ha a vad nem veszi
észre a fotóst, akkor valószínű, hogy a vadász sem fogja. Ezért
fokozottan fennáll a balesetveszély lehetősége!
Tudom, hogy a jó fénykép, jelenet elkészítése is
zsákmányszerzés. Hasonló érzés a fegyverrel vadászók zsákmányolásához,
csak sokkal nehezebb, mert a fénynek, a témának, a távolságnak és még
ezernyi dolognak kell összejönnie a jó képhez. De biztosan állítom:
egyetlen kép, jelenet sem ér annyit, hogy életünket, testi épségünket
veszélyeztessük érte.
Arra kérem mindazokat, akik vadászterületen
vadfotózáshoz akarnak kezdeni, keressék meg a vadászatra jogosultat, és
érdeklődjenek a lehetőségekről.
Tisztelettel és a képek elkészítéséhez jó fényeket kívánva,
Nagygyörgy Péter
hivatásos vadász"
A levél a Fotómozaik című havilap 2009. novemberi számában olvasható, a közléséhez Péter hozzájárult.
Egy apró megjegyzés a levélhez. Teljes mértékben
egyetértek a leírtakkal, nem csak azért, mert Pétert kb. 35 éve ismerem,
mert nagyon sok olyan "természetfotóssal" szoktunk mi is találkozni, akiket hidegen hagy a vadászati idény. Hiába kérdezzük meg, hogy szóltak
e, kértek e engedélyt a terület kezelőjétől, még mi részesülünk
kioktatásban, hogy ne mondjuk meg mit tehet az adófizetők pénzén tartott
erdőben, az adófizetők pénzén etetett állatokkal. Vannak esetek természetesen, az igen kirívóak, amikről azonnal tájékoztatjuk a vadászt,
sőt más módon is próbáljuk segíteni. Tudom, nagyon rosszul esik minden
fotósnak, amikor augusztus végétől szinte januárig, minden szabad
percére nemleges választ kap – ez saját tapasztalat – ,de ez az az
időszak, amit ha megsértünk, oda a többi lehetőség is. Ha azon a
területen fotózni szeretnénk, nem éri meg az illetéktelen besurranás.
Sokan nem ismerik a vadászati törvény ide vonatkozó paragrafusait, hogy a
terület kezelőnek jogában áll akár büntetni is a tilalom ellenére a
vadászterületen tartózkodókat.
Véleményem szerint, ha egy jó kapcsolat alakul ki a
fotós, videós és a vadászok között, az mindkét fél előnyére válhat. Egy
jól felkészült fotós igen sokat tud segíteni a hivatásos vadászoknak,
ha elmondja hol, mit látott. Így a vadász is tudja, hogy az a kapitális
bika, kos, vadkan merre jár, tartja e a helyét stb. Remélem ezeket a
gondolatokat Péter is alá tudja támasztani. Én személy szerint köszönöm
ezt a levelet, valami hasonló már bennem is megfogalmazódott csak
"jogalapot" nem találtam a közlésére.