Emlékül

 Egy igazi példakép emlékére, örülök, hogy ismerhettem!

Dacia Duster 1.5 Blue dCi

Először is nagy köszönetet szeretnék mondani a Formont Autó Kft.-nek, hogy megkaphattam kipróbálásra ezt a csoda járgányt. Először idézőjelbe tettem, hogy csoda járgány, de a hétvége összességében letöröltette velem. Tényleg az. Már azt hittem a régi beidegződésnek vége, de tudat alatt nekem is ott motoszkált a fejemben, hogy nem megbízható, silány minőség stb. Volt régebben tapasztalatom,  szinte, mint minden családnak. Nekünk is volt, igaz luxus modellünk, a Dacia 1310 TLX  modell, már 5 sebességgel. Igazi luxus jármű, kényelmes ülések, modern váltó, dizájnos alu berakás a műszerfalon és hasonló jóságok. Ezt egészítette ki a romániai gumiipar remeke a Victoria gumi szett.

Dacia Duster 1.5 Blue dCi teszt valahol olvastam, hogy mi másnak is lehetne hívni, mint a "mindenes" - Dacia Duster Blue dCi 115 4WD Techroad

Nem ültem még az újkori Daciákban, így a Dusterben sem. A "piacot" követve tudom, hogy ez a típus már a második generáció, ami hajaz az első ráncfelvarráson átesett autóra, de már a külsőségeken túl egy erősebb, nyomatékosabb motorral szerelve.

Az összehasonlításom alapja nem lehet más, mint saját kocsim, KIA Sportage LX Premium Aut. 4x4

KIA: ÁLTALÁNOS ADATOK

Gyártási időszak: 2010.07-2013.12
Ajtók száma: 5 ajtós
Ülések száma: 5 ülés

TELJESÍTMÉNY- ÉS MOTORADATOK
Teljesítmény: 100 kW, 136 LE
Üzemanyag: dízel
Emissziós szabványok: Euro 5
Hengerek száma: 4 db
Hengerelrendezés: soros álló
Hengerűrtartalom: 1 995 cm³                      Duster 1 461 cm³
Nyomaték: 320 Nm                                        Duster: 260 Nm
Végsebesség: 181 km/h
Gyorsulás 100km/h-ra: 11,3 s

MÉRET ÉS TÖMEG
Hosszúság: 4 440 mm                                    Duster: 4 341 mm
Szélesség: 1 855 mm                                      Duster: 1 804 mm
Magasság: 1 635 mm                                     Duster: 1 682 mm
Tengelytáv: 2 640 mm                                    Duster: 1 580 mm
Csomagtartó: 564 ℓ                                        Duster: 411 ℓ
Saját tömeg: 1 602 kg
Tankméret: 58 ℓ                                             Duster: 50 ℓ
Szabad hasmagasság: 172 mm                    Duster: 210 mm
Hasznos teher: 538 kg
Gázlómélység: 300 mm
Kapaszkodószög: 44,1°
Billentési szög: 45°
Első terepszög: 22,7°                                   Duster: 30°
Hátsó terepszög: 28,2°                                Duster: 34°
Rámpaszög: 17,7°
Kivitel: városi terepjáró (SUV, crossover) 

Ami az első percben feltűnt, az a Duster jobb kormányozhatósága, nagyon kényelmes a kormánykerék, alacsonyabban ülök, de a hasmagasság közel 4 centivel magasabb. Az ajtó nyitás nálam is kulcs nélküli, de nem így mint a Dusternél. Hozzá sem kell érni, nyit-zár kb egy méteren belül. Kulcs nélkül jutunk be, és kulcs nélkül indítunk, így teljesen automata a rendszer, ha kell izzít pár másodpercet, mielőtt életre kel. A start-stop is észrevétlenül működik. Persze az összehasonlítást lehetne itt is kezdeni, vagy folytatni, de azért lássuk az eddigi tényeket.

Ha jól tudom, a Duster kicsit több, mint 10 éve jelent meg a piacon és már akkor átütő sikert aratott. Jópofa terepjárós formavilág, összkerék hajtás (persze nem alap), dízel és benzin motorokkal szerelve. Akkor tájt meg is fordult a fejemben, hogy nem is lenne olyan rossz egy ilyen gépállat. Lehetne ütni-vágni, hisz erre készült. Nem mondom, hogy a román Niva, mert azért nem lehet összehasonlítani, de egy régi-új vetélytárs a huszonéves Vitarák, Samurajok és Nivák világában. Azt hiszem a "kisemberek" terepjárója lett. 

Teszt alanyom egy dízel és összkerékhajtású, ráadásul a legmagasabb felszereltségű Duster, a paletta csúcsa. Jelentősen nagy szintet ugrott ez a második generációs Duster, amit azóta is folyamatosan frissít a Dacia vagy a Renault. Ennek majd utána kérdezek. Az elmúlt évben több turbós benzin-, benzin/gáz motorok érkeztek a kínálatába, valamint az 1.5 dCi is megújult egy kicsit, az AdBlue - amit nem tudok eldönteni, hogy felhasználónak ez jó, vagy rossz - adalékkal és nitrogén-oxid csapdás (ezt lesnem kellett) katalizátorral teljesíti immár a legújabb emissziós normákat, továbbá érezhetően csendesebb, kulturáltabb járású is lett, ellentétben a két éve már nagyon várt Suzuki Jimnyvel ellentétben.

Kívülről az autó megjelenése számomra nagyon meglepő, de meggyőző is volt. Fiatalos, terepjárós, olyan dögös. Kívánja a földutat, a sarat. Nekem kimondottan tetszik a Jeep Renegades hátsó lámpa, valahol már ez is utal a terepezésre. A 17"-os felni sem gagyi hatású, illik az autóhoz, természetesen (mindenütt) a közepében a Dacia jel. Tetszett a tetősín robusztus világa, kiegészítve ott is a Duster felirattal. Illik az autóhoz a cápauszony antenna, ez is a komolyabb felszereltségre tesz utalást. Ami sugározta az erőt, ha szemben álltunk vele, az a gallytörő, természetesen Duster felirattal, valamint a robusztus fellépő. Ez egy picit tán idétlen, mert maga a kocsi nem olyan magas, kiszállásnál picit akadályoz.

Mindenhol jól mozog, de leginkább terepen okoz kellemes meglepetéseket, 21 centis hasmagasságával és a terepjárókra jellemző terepszögeivel jóval több helyre el lehet vele jutni, mint a szabadidő-autókkal általában. A KIA Sportage is egy tipikus szabadidő autó, de igen jól megállja a helyét a terepen is. Én egy "félterep" gumit használok, de a 320 Nm nyomaték nem hagy cserben. Hibaként annyi jut eszembe, hogy keskenyebb a többi terepjárónál így egyik lábbal néha a bakháton kell lennie.

Nem csak árával, természetesen a csúcsmodell nyilván nem elsősorban azzal fog, de tudásához mérten még mindig bajnok, elismerem nagyon is vállalható autó egy Dacia Duster. A teszthétvége során messzemenően elégedett voltam a gázolajos Dusterrel.

A váltó jól kapcsolható, precízen vezetett - de egyszer kétszer azért sikerült melléváltanom - és hatfokozatú, nem úgy mint régi TLX-es Daciánkban.

Az összeállítás gusztusos, az olcsó műanyagok persze továbbra is kivétel nélkül kemények (nekem praktikusak valahol), de hasonlóan a KIA-hoz, nem zavaró, nem zörög. Még... 

Megnyerő, hogy a műszerek a vezető felé néznek a könnyebb kezelhetőség végett. Számomra okos megoldás a billenő kapcsolós műszerek, akár kesztyűben is jó kezelhető, hiszen nem egy luxus járműről beszélünk. 

Üléskomfortjával nagyon bejött, szerethető, mondjuk azt, hogy kényelmes. Azért az ülőlap lehetne hosszabb, térd alatt már nem támaszt annyira, a pedálokat pedig inkább lefelé taposom, mint előre (ez azért nem volt elsőre fura, mert a KIA is hasonló). Persze ez is ízlés, testalkat kérdése, van aki a magas testhelyzet adta könnyű ki és beszállást részesíti előnyben. Ez egyébként kemény terepen még jól is jön, hisz a pedálokkal finoman játszva lehet megemelkedve kihajolni az ablakon, és nézni hol a szikla, merre a szakadék. Az állítási lehetőség lehetne jobb, nagyobb kezű embernek ki kell szállnia. A KIA bőr belsője számomra nem hozza azt a komfort érzetet, amit gondolom szántak neki. Már az Outdoor kategóriában is nagyon tetszett a narancssárga hímzés az ülésekben, ebben sem marad el üléskárpitból a DUSTER felirat, de ezüsttel (jobban hangzik, mint a szürke).

Azt meg kell hagyni az úton imádni való, ahogyan az összkerekes független futóműves Duster még a 17 colos kerekekkel is játszi könnyedséggel küzdi le az úthibákat és még a fekvőrendőröket is - ellentétben a sajátommal, ami a 18"-os kerekekkel úgy pattog, hogy közel van az elviselhetetlenhez -, ugyanakkor bámulatos, hogy autópályán is egészen stabil. A tempósabb kanyarokban hasonlóan a KIAhoz van ugyan némi oldaldőlése, de nem olyan vészes mértékben. El kell ismerni az a típusú öszvér a Duster, ami mindenhol megállja a helyét. Kormányzása, kuplungja viszont meglepően könnyű, nehezebben forgatható volánt vártam. A rövid fokozatokat kell csak szokni, a Duster sajátságos, terepre optimalizált első sebessége gyakorlatilag elfelejthető sík úton indulva, de a többi is meglehetősen kurta, autópályán el is fogy a szusz, 130 km/óra környékén már közel háromezret fordul az 1,5 dCi, efelett pedig érezhetően gyengül, erőtlenné válik.  Az új Dacia Dusterhez a szériafelszereltség részeként jár az emelkedőn elindulást segítő féknyomás-tartás, az összkerékhajtással szerelt verziókon pedig a lejtmenet-vezérlés. A futómű konstrukciója nem változott az új motorokkal, vagyis elöl MacPherson, hátul független, többlengőkaros.

A csúcs Duster multimédiája alapáron gyári navigációs, tetszett benne az Androidcar lehetőség. Ugyanakkor a helykínálaton túl az utastéri komforttal számomra nincs gond, a Techroad ráadásul alapból ad tolatókamerás, navigációs és érintőképernyős multimédiát telefontükrözéssel. A tesztautó már kulcs nélküli nyitás-indítással rendelkezett, 4 kamerás, de felülnézeti képet éppen nem adó Multi-View kamerarendszere is meggyőző, plusz az automata klímavezérlés is igen jó, de a legfontosabb, hogy már abszolút nincs benne olcsóautó érzet, sokkal inkább egy vállalható népautónak tűnik. Azért vannak benne olyanok, ami kisebb magyarázatra szorulnak:  ha van 360°-os kamera, miért nincs sötétedő belső tükör, a kartámasz sem olyan jól eltalált valamint számomra esetlen az ablakemelők kezelő panelja, mert legalább 5 centivel hátrébb van a kényelmestől. Én még megtoldottam volna a holttér figyelővel ellátott tükröt - ami nagy meglepetés volt - egy kis fűtőszállal, elektromos behajtással. A legvállalhatatlanabb számomra a fényszóró magasság állítási lehetőség. Ezt nem értem miért a kormányoszlop alatt középen van? Amit egy hétvége alatt kerestem és nem lett meg, az a napi számláló nullázása. Összességében eltekintek a kemény, olcsó műanyagok hadától, a fix rögzítésű biztonsági övektől, a normális pohártartók hiányától, a kézifék mellé biggyesztett tempomat kapcsolótól, a bowdenes megoldással állítható magasságú fényszóróktól. Meg kell szokni.

A csomagtartó is korrekt méretű (nem szólva a teljes értékű pótkerékről), 411 literes és jól pakolható - ezt sajátos módon szoktuk tesztelni, ha befér a kutya a kennellel, akkor jó -, támladöntéssel könnyedén közel 1,5 köbméterre bővíthető a csomagtér. Itt azért a KIA előnyben van egy pár literrel, ha nem is olyan sokkal, 564 literes.

Ezzel az autóval valóban elérhető az, ami a reklámokban is szerepel, hogy, ha véget ér alattad az aszfalt csík, szinte ugyan azzal a sebességgel mehetünk tovább. A terepszögei alapból elég jók (első 30, középső 21, hátsó 33 fokos, sokkal jobb, mint a KIA), a dízel esetén az összkerékhajtása és főként elképesztően rövid egyes fokozata, ami többször meg is lepett, valamint a 21 centis hasmagassága terepen is nagyon meggyőzővé teszi. Jóval drágább terepjárókkal is felveszi a versenyt, ma már komoly kihívója terepen és árban a Suzuki Jimnynek, viszont a Duster egy teljes értékű, családi használatra is alkalmas. Egy igazi mindenes... A magyar utakra tervezett családi autó a Duster. 

Folytatódik... 2. rész

A legizgalmasabb - még azt hittem ennél izgalmasabb már nem történhet - az volt, mikor kipróbáltam a bőgőkürtöt és nagy meglepetésemre először megállítottam az egész rudlit, majd picit erőteljesebben szólaltam meg, amivel a hárem urát is sikerült elbizonytalanítani. Sajnos pár másodperces gondolkodás után jobbnak látta elvezetni a már birtokolt "csajokat".

Közben a velünk szemben lévő hegyről folyamatosan válaszolt egy bika, hangja erőteljes, már már pökhendi "kihaénnem" stílusú. Nem kellett sokat várakozni, hirtelen ki is jött a vadföldre, nem törődve senkivel, semmivel.

Annyira jól sikerült, hogy kb. 15 méterre állt meg mellettünk folyamatosan figyelt és tanácstalanul nézett. Egyszer az egyik bőgésem alkalmával belerúgtam az avarba is, melyre megugrott, de csak pár lépést távolodott el. Látszott nem ért semmit, a szelünk nagyon jó volt -tőle fújt - nem érzett semmit, csak a fülére és a látására tudott hagyatkozni. Jópofa volt, mikor tanácstalanságában elkezdett toporogni, látszott, hogy nem tudja mit csináljon. Majd visszasétált kicsit még közelebb a feltételezett vetélytárs felé. Hatalmas élményt nyújtott. Figyeltük még egymást egy darabig, míg szinte teljesen ránk sötétedett. Közben a hárem úr is újra a placcon termett az őt körülvevő hölgykoszorúval együtt.

Folytatódik...

Egy szép este nem egy mesteri megörökítése. Már olyan későn jönnek ki a szarvasok a vadföldre, hogy fotózási lehetőségre már nincs lehetőség, viszont valamilyen minőségben lehet videót készíteni. Ennek is van hátránya, az AF hiánya, manuálisan pedig igen nehéz élességet állítani a videókon. Ezért már is elnézést kérek mindenkitől.

 

Újra kezdődik

Megint elérkezett az idő, a várva várt szeptember. Minden vadász, fotós és természetkedvelő ember kedvenc időszaka, a szarvasbőgés. Persze ez nem úgy megy, hogy megrohanják az éppen ideálisnak vélt helyeket... Mindennek meg van a maga ideje. A tar-vadak szépen összeállnak, tehenek, ünők, borjak egy csapatban vannak, az anyák és borjaik közt elérkezik az elválás ideje, hogy a tehenek hamarabb fogamzó képesek legyenek.

A tehenek java része kész a fogantatásra, melyet nagy izgalommal szagolnak ki a rudlihoz csapódó hím példányok, akik még nem azok az igazi hárem bikák. De próbálkozni kell, hisz az öröklés minden példány számára fontos, elengedhetetlen.

Idén elmarad a gemenci kiruccanás, pedig év elején igen csak készültünk rá, de ez a vírus helyzet is sok természetben és csapatban elkövetendő összejövetelnek gátat szabott. A felmelegedő időjárás velejárója a késői és rövid ideig tartó bőgés. Emlékszem volt idő, amikor már augusztus végén lehetett hallani, a kiemeltebb gímes területeken meg üvöltött az erdő. Az egyik legszebb zene az őszi erdőben. Személy szerint nekem a barcogás is nagy élmény, pláne, ha olyan élmény párosul hozzá, mint két éve. Imádom mikor az embert körbeveszik és körül barcogják. Nem véletlen az angol nevük - fallow deer -, hiszen szinte hűen követik az embert. Minket is nagyszerűen megkerültek és egy darabig kellő távolból jöttek mögöttünk. Néha-néha ránk barcogva. Kellemesen borzongós élmény.

Visszatérve a gímek nászához, itt még csak most kezd indulni, már egyik másik hallatja a hangját, de ettől még nem nedvesedik a tehenek bugyija.

Gemenci szarvasok nyomában part 2

Hol is hagytam abba?

Ja, igen az applikáció. Azt hiszem ugorjunk is tovább, illetve csak annyi, hogy persze milyen az ember, szinte mindenki le is töltötte. Egyszer sem használtuk, de mint információ legalább meg volt. Gyorsan el is hessegetem ezt a gondolatot, ha mondjuk a szakmám lenne, akkor tuti minimum egy doktorit írnék a helyes bőgés technikáról, de lehet veszek néhány leckét Erdélyi Tomitól. 

Azért meg kell hagyni, van egy varázsa ennek a tájnak. Magával ragadja az embert, nem csak a szúnyogok hada. Miután hazaértem elővettem Zilai János Az én Gemencem könyvét, hogy belepillantsak, merre jártam, azt János hogy festette le, milyen vadászélmények, feladatok kötik hozzá. Ne menjünk azért a történetben ennyire előre. Kanyarodjunk vissza oda, hogy a lessátrunk a folyó partján, hajnalodik és várjuk a hatalmas bikákat, ahogy a vizet fröcskölve, mint egy hatalmas hajó gázolnak át. A hajnali ködös párás tisztások már az ősz jelenlétére utalnak, annak ellenére, hogy délután még mindig 30° feletti a hőmérséklet. Imádom az őszt, hihetetlen fényeket produkál hajnalonta. Csodálatos volt az összes hajnal, szép fényekkel. Most már tényleg kanyarodjunk vissza a rendes kerékvágásba. Kiérkeztünk a szokott helyhez, leraktuk a kocsit. Elszaladtam a hídhoz benézni a folyóra, van-e kint valami. Volt! Végre. Ahogy szokták mondani katonáéknál, erőteljes csatárléptekkel megindultunk a lesünk irányába. Már szinte ott voltunk és hallottuk a csobogást. Kissé meggondolatlanul leszaladtam a partoldalon, szerencsére nem történt semmi különös, a disznó viszont megvárt. Pontosabban nem ment el azonnal. Egy két kattintás, majd miután útjára bocsátottuk bevackoltunk a sátorba és vártunk.

Nem is kellett sokáig várni előkerült néhány malac, azért egy agyaras igen csak szépet mutatott nekünk. Nagyon sokáig rágcsálta a sulymot, majd valamitől vezérelve felénk fordult, lassan el is indult. Azt hittük itt kell randizni vele a sátorban, már épp kezdtük kialakítani a helyét, de időben meggondolta magát. Még szerencse. Azért elég szép kis bicskája volt. 

Gemenci szarvasok nyomában

Néhány hónappal ezelőtt, Zoli barátunk elkezdte szervezni, mind a vadászati, mind a (nagyvad)fotózási idény csúcsának nevezhető gemenci túrát. Személy szerint nagyon megörültem, mert Gemencen még nem jártam (legalább is fotózni). A csapatunkra is lehet mondani, hogy szinte a szokásos, egy fővel még bővültünk is, András személyében. 

Zoli, András és Ervin már előbb lementek, mint mi Lacival, ügyesen előkészítették a terepet, így már kedden délután mehettünk is ki. Kimenetel előtt, szállásunkról, a Fekete Gólyából, átsétáltunk kocsival a Bárkába eligazításra. Minden nap reggel és délután kötelező eligazítás volt, hogy ki merre. Ekkora tömegnél nem is árt. 12-14 fő fotós ezen a helyen még párokban is sok. 

Mit mondjak... már az első délutánra nagy reményeket fűztem, hisz a terület vadbősége évtizedek óta közismert. A népszerű közösségi oldalakon is csak az átkelős, vízben hancúrozó és egyéb gemenci látványokhoz kapcsolódó képeket látni. E víziókkal felvértezve indultunk neki Lacival. Elég jó párost alkotunk fotózásokkor - testalkat is közel azonos, tempó is, kor is, témák is... mi kell még -, ezért együtt mentünk. Mi már nem fetrengünk a sárban, nem fekszünk egymáson egy jó kép reményében. Ezeket meghagyjuk a fiataloknak. Visszarángatva magam a történtekbe, megkaptuk az eligazítást, majd a helyszínen Zoli is elmondta merre, meddig kell mennünk: "...Itt egyenesen, majd pár száz méter után jobbra a második kerítés mellett..." 40 perc gyaloglás után megtudtuk, hogy a pár száz méter, közel két kilométer volt :) , de nem tévedtünk el és ismerkedhettünk e hely szépségeivel. Végig a Cserta-Duna holtág mentén haladtunk. Megérkeztünk egy szép tisztásra, ahol el is foglaltuk a helyünket. Kis fészkelődés és néhány szúnyog szakszerű terítékre hozása után beindult a vérszívókra alkalmazandó rendszerünk is. Bekapcsoltuk a szúnyogriasztót...na. Láttunk négy malacot, pontosabban a hátuk lógott ki a fűből, más nem. Ennyi. Az e napi reményeknek ezzel vége is szakadt.

Másnap reggel fél négy - négy között kelés és mentünk az eligazításra. Maradunk a Cserta mentén, a parton keresünk magunknak némi vigaszt a tegnap délutáni várakozásra. Nem nagyon kaptunk vigaszt, arra jutottunk, hogy nem mászkálunk (8,4 km után), inkább felhúzunk egy lessátrat egy általunk jónak vélt helyre és várakozunk. Fel is állítottuk a sátrunkat, beálcáztuk és nyugodt szívvel visszamentünk a szállásra. A délutáni eligazításon már nem is kellett versengeni a többiekkel, hisz meg volt a fix helyünk. Délután alig vártuk az indulást, megint előjöttek a vizionált képek a vízen átrohanó, dagonyázó páros vagy páratlan húszas bikáról. Csodálatos lett volna a sárgán virágzó sulyom mellett. Megint kicsit túlgondoltam a képeket. Azért a hülyéskedés ment a sátorban az igen komoly zsírégetéssel együtt. Kint sem volt hűvös, de bent... 99%-os páratartalom mellett legalább 50°C. Mivel ki kellett nyitnunk az ablakokat, ezért beöltözve kellett ülni, hogy ne világítson a fejünk. Van az a verejték mennyiség, ami után majdhogynem még a gatya is lekerül az emberről és nehézzé válik a méltóság megőrzése. 

De tudjuk a reklámokból, orvosi és egyéb figyelmeztetésekből, a folyadékot pótolni kell, vigyázni kell a kiszáradással, meg minden ilyen izével. Mi igyekeztünk pótolni a vizet, a sót, a kalóriát, szénhidrátot és a sör utáni vágyat is. Egész jól ment, időnk mint a folyó (igaz egyesek valami pataknak hívták, a helyiek nagy megdöbbenésére), akarom mondani a tenger. Egy szabályt betartottunk, alkoholt azt nem ittunk. Legalább is estig. Este átjöttek a többiek a Bárkából kis közös szalonna sütögetésre. Csak egy mondat, igen jól sikerült. Sokat nem aludtunk, szinte csak átöltöztünk és mehettünk ki fotózni. Lacival mentünk a kis szaunánkba, ami a reggeli órákban igen kellemes helynek bizonyult. Picit fáradtan bambultunk ki a fejünkből, egyszer csak csobbanás és megjelent egy disznó. Mit disznó, egy igen jó kan. Éppen csak magunkhoz tértünk, a disznó meg ezalatt átért. Legalább a szürke gémeken kívül mást is láttunk. Ebben a napban is az ebéd bizonyult a legjobbnak.

Kis pihi és mint egy gép eligazítás, majd kimenni fotózni. Az egyik eligazításon kérdezgettük egymást ki, mit látott, egyszer csak az egy szem lány megszólal, ő átkelő bikát fotózott. Egyöntetűen felhördült mindenki, nem igazán lehetett eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz. Mit mondjak, nem igazán néztünk ki belőle vadismeretet (se). Kérdezgettük, hogy sikerült, cserkelte, vagy leült és várt? Majd kiderült egy applikáció segítségével imitált bőgést. "Hát a XXI. században élünk nem?" tette fel a kérdést az ifjú hölgy. Csak abba nem gondolt bele, ha nem tudod milyen bika bőg - idős, fiatal, hárem, kereső, stb. -, akkor 'kárt' is okozhatsz, hiszen a nem megfelelő hang adott esetben el is zavarhatja a bikát. Itt, most szerencséje volt. Az igazi poén a sztoriban az volt, hogy Laci felhívta Szekit és elmesélte neki, hogy hol merre jártunk, mit láttunk, majd Szeki mondta, hogy egy tanítványa lent volt a Bárkában és olyan átkelő bikákat fotózott... rögtön tudtuk kiről van szó.

Hol is tartottam? 

Holnap folyt. köv. :)