Az igazi sakáltanya

Fehér aranysakál kölyök

Igazi különlegességnek számít, pár észlelésről lehet csak olvasni a neten... A mostani helyszín: Belső-Somogy.

Egyik este, a több órás várakozás végén pillantottam meg nagyon messze a kiszáradó halastó medrében egy világító, fehér pontot. Próbáltam a teleobjektíven keresztül figyelni, hogy mi is lehet az. Először azt hittem, hogy a környékbeli fehér cica jött le a nádasba vadászni. De olyan más volt a formája az állatnak. Lőttem róla 1-2 képet, mondom majd otthon a számítógépen belenagyítok és jobban szemügyre veszem. Hááát már akkor körvonalazódott, hogy sakál lehet ez. Másnap megint kiültem a meder szélére, szarvasokra vártam, meg titokban reméltem, hogy megint jön az a kis fehér valami. Egyszer csak a szemem sarkából mozgást látok. Óvatosan próbáltam kinézni a nád takarásából, hááát látom, hogy viszonylag közel, 4 fehér sakál kölyök szaladgál, játszik, aztán még egy hagyományos színű is feltűnik. Elképesztő látványt nyújtottak, alig hittem a szememnek. Sikerült néhány fotót készíteni, persze olyat nem, hogy mind az 5 rajta legyen, mert nem volt a gépem olyan pozícióban és ilyenkor nagyon nincs lehetőség helyezkedésre, nem akartam, hogy észrevegyenek. Aztán mentek is tovább, ismerkedtek a világgal. De az élmény az megmarad örökre.

(C) Király Tünde

Pár szó az aranysakálról: az aranysakál (Canis aureus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj. Más elnevezései: nádi farkas, réti farkas, toportyán és csikasz.

Európa délkeleti részén és Ázsia mediterrán jellegű vidékein él, egészen Indokínáig. Korábban úgy vélték, hogy Afrikában is előfordul, de a DNS-vizsgálatokból kiderült, hogy ezen a kontinensen egy másik, önálló kutyaféle él, az úgynevezett afrikai farkas (Canis anthus).

Az aranysakál Közép-Európában, többek között Magyarországon is igen gyakori volt a 19. századig. Történelmi elterjedési területének északi pereme volt a Kárpát-medence. Élőhelyeinek visszaszorulása és az irtás miatt az 1940-es évekre Bulgária kivételével gyakorlatilag egész Európából kipusztult, bár szórványos példányokat körülbelül évtizedenként még jelentettek. 1940 és 1990 között hazánk területén nem találtak szaporodó párt, csupán néhány kóbor példányt, 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listájára Magyarországon kihalt fajként került fel.

Észak-Macedóniába spontán visszatelepült, de az 1960-as években újra kiirtották. Bulgáriában 1961-ben vagy 1962-ben nyilvánították védetté. Ezután rohamosan elterjedt, és mivel mind a vad-, mind a háziállat-állományt veszélyeztette, a védelmét 1984-ben megszüntették. A '80-as évek végén már nemcsak egész Bulgáriában fordult elő (annak ellenére, hogy évente több ezer példányt lőttek ki), de a környező országokba is visszatelepült.

A Dráva mentén a 80-as években jelent meg újra Magyarországon. Főleg délen: Bács-Kiskun, Baranya és Somogy megyében terjedt el, de minden más megyében is láttak már példányokat. Létszáma 2004-ig körülbelül 3000 példányra nőtt, 2014-re elérte a 9000-et Az Országos Magyar Vadászkamara adatai szerint az első 6 példányt az 1994/95-ös vadászati évben lőtték ki. Az évente elejtett példányok száma 2002–2011:2002: 80

2003: 85

2004: 95

2005: 140

2006: 163

2007: 349

2008: 462

2009: 674

2010: 786

2011: 1129

2013-ban pedig 1813 példányt lőttek ki, ennek harmadát Somogy megyében.

forrás:wiki

Valami készül

 Igen, már egy kis ideje készül valami, aminek csak az anyagiak lehetnek a gátló tényezői. Elhatároztam, hogy valamiféle védelem kell az autóra a karcok ellen, de ezt jó lenne összekötni valami mással is. Legyen egy kis önreklám, hiszen ezt az oldalt is és a weboldalt is néha eltudom hanyagolni, de legalább, aki kíváncsi rá a régebbi bejegyzéseket láthassa.

Az előzetes dizájn már - többedik variáció - elkészült és csak a tervezésről, képek nagyságáról folyik a "vita".

Ha valakit érdekel, íme:

Kitüntetés

Nagy örömmel olvastam, hogy többek közt fotóstársunnak is, Dr. Semlyén Zolt, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes 2022. március 11-én Budapesten a Karmelitakolostorban adott át kitüntetéseket március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából.

Az ünnepségen a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehette át fotóstársunk, Mesterházi József, a balatoncsicsói erdészkerület erdő- és vadgazdálkodási egyensúlyának a biztosítását több mint négy évtizede szolgáló munkája, valamint a természet szeretetére indító természetfotósi tevékenysége elismeréseként.

Gratulálunk!

Jó vagy rossz?

 Mostanában folyamatosan kint vagyok, amikor csak tudok. Olyan területen élek, ahol a vadállományt, de leginkább a vaddisznót (ASP) és a dámokat súlytotta betegség. Az ASP, mint tudjuk országosan "levadászta" szinte az összes disznót, leginkább a Dunától keletre. Az Agrárszektor.hu oldalán olvasgattam egy cikket, mely azt taglalta, hogy a vadállomány az elmúlt időszakban igen jelentós növekedést produkált, leginkább a dám és gím állomány. Részemről ez egy érdekes olvasmány volt, mivel nem vagyok szakember, ezt nem is vitatom, nem is vitatnám. Terészetesen a cikk is megemlékezett az ASP áldozatairól, hogy néhány vadásztársaság nem volt éppen boldog. Ha nagyon, de nagyon kiakarom sarkítani a dolgot akkor elmondható, hogy a két "invazív" faj a dám 54% és a muflon 18%- os állomány növekedést tudhat magáénak. Sajnos sok vadász is megtaspasztalhatta, hogy az apróvad állomány jeles képviselői, mint a fácán és a mezei nyúl, viszont eléggé lecsökkent. A fogolyról nem is beszélnék, hisz eddig sem volt jelentős. Aki akarja olvassa el a cikket, gondolom, majd a szakértők meg is szakértik. Ez csak egy csekély amatőr monduk összefoglalás.

cikk itt

Vadállomány Magyarországon (2008-2021) (Forrás: KSH/MTVA Sajtóarchívum/MTI)

Idézetek II.

Ha jól emlékszem pár évvel ezelőtt írtam néhány idézetet Nádler Herberttől. Nem baj, ha hallja, olvassa az ember nagyjaink frappáns, olykor vicces, vagy igen csak komoly idézeteit. Némelyik oly annyira ismert, hogy nem csak vadászberkekben, de a "civil" életben is ismerik. Ilyen Gróf Széchenyi Zsigmond "a vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzűgás". Másik nagy kedvencem Robert Capa, neki is van hasonló közismert mondása: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel". Most néhány hasonlót gyűjtöttem ide egy csokorba.

"A vadászat többek szemében a férfiasság, az erő, a hatalom szimbóluma is. A vadászok azt tartják, hogy a vadászaton ismerszik meg, ki milyen ember valójában."

Majtényi György

"A vadászat akkor is véget ér, ha a vadászok halnak meg."

Felkai Ádám

"A vadászatot egyáltalán nem a lövés tudománya, nem a gyilkolás és nem az étel, a bőr s a trófea jelenti, hanem mindez együtt, és még sok sok minden, ami túl van ezeken. Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem. Ősi harc ez a család táplálékának megszerzésére, kutatási vágy, megfigyelés, tudásszomj, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély, erdők, mezők, nádasok szeretete, még ilyen fagylaltállapotban is... és ha nem szólhat a puska, akkor is!"

Fekete István

"Úton lenni majdnem mindig kellemesebb, mint megérkezni. A vadászatot jobban szeretjük, mint a zsákmányt."

Erling Kagge

"A vadászat a túlélés egy módja mind az állatok, mint a természeti népek számára, akik továbbra is ezáltal jutnak táplálékhoz, menedékhez, orvossághoz és meleghez. Én is megeszem a fácánt, a hegyesfarkú fajdot, a vadkacsát és a többi madarat, amelyet elejtek, de számomra a fő értéket nem a húsuk képviseli, hanem az, hogy segítenek fenntartani kapcsolatomat a vad természettel. Lehetővé teszik, hogy évente egy-két hétre megint kiélesedett érzékekkel bíró ragadozóvá váljak, hogy felfedezzem énem vad és szinte elfelejtett részét, és hogy teljes életet éljek a vadonban, ami sajnálatosan ritka élmény a mai modern világban."

Jim Robbins

"Azt mondják, hogy a vadászathoz való kedvtelés veleszületik az emberrel - valami ösztönszerű szenvedélynek a maradványa. Ha ez igaz, azt hiszem, hogy a szabadban való élet gyönyörűsége, ahol az égbolt alkotja a tetőzetet s a föld az asztalt, ugyanannak az érzésnek egyik megjelenési formája; a civilizálatlan ember tér benne vissza a maga vad és veleszületett szokásaihoz."

Charles Darwin

Ha már a bevezetőben említettem, akkor a fotózás végett álljon itt néhány ismert és kevésbé ismert R. Capa idézet is.

"Egy fénykép azért lesz díjazott, mert megmozgatja a szerkesztők képzeletét, és akkor telik meg élettel, amikor a közönség elé kerül.

Egy fényképek nélküli ügy nemcsak hogy elfelejtett, de vesztett ügy is.

Nem elég tehetségesnek lenni, magyarnak is kell lenni.

A győzelmet fotózni nagyjából olyan, mint egy esküvőt fotózni a templomban tíz perccel az ifjú pár távozása után. Néhány konfetti ott csillogott még a tér sarában, de az üres gyomrú násznép hamar szétoszlott, és máris azon tűnődött mindenki, hajba kapnak-e holnap az újdonsült házasok.

Egy-egy nagy esemény jól kivágott része többet képes megmutatni a valóságról olyasvalakinek, aki nem volt jelen, mint a kép egésze."

Robert Capa

forrás: citanum.hu

Csak egy kép

Amikor elkezdődik a fakitermelés és az állatokat nem értesítik róla. Hatalmas az alkalmazkodó képessége szinte minden vadnak.

FeHoVa vagy inkább SeHoVa 2022

 Csütörtökön nyitott a 28. FEHOVA Fegyver, Horgász, Vadász kiállítás és vásár. Az elmúlt 28 alkalommal vagy kiállítóként, vagy egyszerű látogatóként minden egyes alkalommal részt vettem. Ez az első amin nem. Érdekes, mert nem is vonz, nem bizserget semmi. Olvastam több nyilatkozatot, posztot egyebeket, hogy többeknek nem tetszik. Őszintén... nekem se. Már nem a nagyközönségnek szól, inkább pénzről a rongyrázásról szól. Személy szerint ez a világkiállítás sem volt már az igazi. Valahol szörnyű, hogy ezt is a politika folyja át.  Persze erre mondják, hogy ízlések és pofonok, lehet nekem csak a pofon jut, de valami hiányzik. Lehet itt papolni a vadász etikáról meg kulturáról meg minden másról, de a többségben csak a lóvé a lényeg semmi más. 

Persze van a másik oldal, hogy találkozhatunk olyan barátokkal, vadásztársakkal, akikel lehet picit szakmázni, vagy éppen simán csak beszélgetni. De elgondolkodtató, hogy sok hazai és külföldi kiállító nem jelent meg. Persze lehet itt a Covidra fogni, de laikusként is látni a folyamatos lehúzásokat. A bérleti díjak, amit soha sem termelsz ki ebben a 4 napban, de az itt szerzett személyes kapcsolatok segítségével sem. 

Emlékszem régebben nyugodtan lehetett egy jóízűt ebédelni a kiállításokon, de mára ez is eltűnt. Igen, erről is kell beszélni, hogy a libatepertő kilója húszezer, 4500 egy hamburger... jaaa szrvasból. Ha rosszmájú akarok lenni és miért ne legyek az, biztosan szarvas? ;) Ha egy Michelin csillagos séfnél egy 14 fogásból álló vacsoráért kifizetek százhatvanezret, ott is szívom a fogam, de azért legyünk őszinték ez nincs vele pariban. Egy egyszerű galuska 1800... nevetséges.

Természetesen van olyan téma, amit szívesen megnéztem volna, van olyan kiállító, akinek a munkásságát régóta követem és becsülöm. Szívesen találkoztam volna régi ismerősökkel, barátokkal, mert a személyes kontakt sokkal jobb, mint a telefon vagy a social media. De most maradok ezen a platformon.