2023-as év eseményei
2023.10.23. Mátraballa Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ötvenhat évvel a hátam mögött még mindig nem érzem magam "érettnek" bizonyos vadfaj elejtéséhez. Ilyen például a gímbika bőgésben. Az igazi nagyvadak közül, amire szeretnék vadászni inkább a muflon vagy a dámbika. Hiányzik még az őz üzekedésben történő vadászata is, de ezzel valahol úgy vagyok, hogy én se szeretem, ha zaklatnak. A dám és gím ebben más, mivel a vadászati idénye kimondottan az üzekedésre esik, igaz a selejt egyedek idényen kívül is vadászhatók. Tehát azért van még kihívás.
Már úgy két éve beszélgetünk róla, hogy egy dámbikát szeretnék terítékre hozni, de valahogy mindig sikerült lebeszélni magam erről. Igazából az idei születésnapomon elejtett bak volt az igazán meghatározó, mivel Krisztián - a kísérő vadász – már „életbak” -nak nevezte. Ha már valaki egy ilyen bakot ejt el, akkor már más, nagyobb trófeájú vadra is érettnek kell lennie. Természetes, hogy azért az élet is hozzájárul néha a szerencséhez. A hónap elején műtöttek egy apró, ám nem éppen jóindulatú daganattal a szememnél. Sokáig, még a mostani vadászat előtt is kötés volt a szememnél, ami azért kicsit zavart a látásban és persze pont annál a szememnél, amivel céloznom kellene. Előző héten már egyszer voltam Ballán, mert a csapatépítőnk pont Parádon volt, ebből adódott, hogy próbáljuk meg.
Röviden… az élmény, terület szép volt, de eredménytelenül zártuk a napot. Jó alkalom volt még a hivatásos vadásszal is megismerkedni. Az eredménytelen vadászat után megbeszéltük a hosszú hétvégéből a szombati napot, de az időjárás nem kedvezett a lapátosok vadászatához, ezért áttettük hétfőre. Vasárnap összekötöttem a kellemest a hasznossal, ha már egyeztetni kell Halmi Petivel, akkor fotózok is egyet barcogásban, így a megfelelő előkészületeket igyekeztem megtenni a vadászatra. Megnéztem milyen egy dámbika :D
Vártam a hétfőt, mint a gyerekek a Mikulást. Jól esett, hogy nem reggelre, hajnalra kellett menni. Imádom, mikor kel fel a nap és bíborra festi az eget, valamint a narancssárga összes színe visszaköszön. Az őszi erdőn ez különösen jól mutat.
Délután felkerekedtünk, már az öltözékem is úgy próbáltam összeállítani, hogy méltó legyen egy esetleges első dámbikához. Valamiért nem kalapban és ingben járok vadászni, de az elsőkért igen. Az évek során így alakult. Picit előbb érkeztünk meg, de Tomira sem kellett sokat várni. Gyors pakolás, Tamás elmondta a tervezett utat és hogy mi várható. Indulás! Nagyon közel van a faluhoz a vadászterület, alig autóztunk pár percet. Az úton meglátszódott az elmúlt napok esőzése, gyalogosan elég nagy kihívást jelentett volna.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk az erdőbe. Hangulatos kis alagút vezetett be, igaz szederből, de adta a hangulatot. Tomi már az elején mondta, hogy a kisebb emelkedőt majd egy picit nagyobb kaptató követi. Folyamatan figyeltem, füleltem. Ha itt megjelenik valami, egy új kihívás elé fog támasztani az biztos. Vagy domboldal, vagy völgy a lő irány. Egyik se olyan könnyű, pláne, ha sűrű vékony akácos tölggyel vegyítve. Lassan haladtunk, recsegett ropogott alattunk a makk, apró ágak és minden, ami csak ellenünk lehet. Távolban megpillantottunk két valamit, majd kiderült jó helyen járunk, dámok. Egy fiatal spíszer és egy tarvad. Megvártuk, míg maguktól szép lassan eltávolodnak és ezután mentünk tovább. Távolban halk barcogás… megérkeztünk, ezt vártuk. Megjött az igazi októberi hangulat. Tamás javaslatára követtük a hangot, hogy lássuk a tulajdonosát. Mély igazi harcos hangja volt. Ahogy közeledtünk egyre erősödött, de nem láttuk. Verekedés hangja, majd erőteljes barcogás ismét. Izzott a levegő, amiből semmit se láttunk. Idegőrlő pillanatok voltak. Óvatosan mentünk, loptuk a távolságot. Egy kis domb mögött volt, próbáltunk a lehetőségekhez mérten feljebb és közelebb menni. Álltunk és vártunk türelmesen, majd kicsit már türelmetlenebbül. Elindult már lefelé a nap is és a domb horizontján feltűnt a hang tulajdonosa. Tamás csak annyit súgott, ez a tied, ezt vártuk. A mondat végét szinte már nem is hallottam mert a vadászláz eluralkodott a testemen. Folyamatosan csak a fejét láttuk, vagy csak a lapát egy részét. Nem láttunk vitális felületet belőle. Mentünk vele hol jobbra, hol balra. Persze ebből sohasem sül ki jó dolog. Először Tomi lépett egy ágra, ami akkorát reccsent, hogy még mi is összerezzentünk.
A bika elhallgatott.
- Elment. Nem baj, Diana ezt sorsolta.
- Megszólalt, mégis itt van.
Kezdődött elölről az izgalom, az izgatott várakozás. Megint feltűnt az agancs sziluettje a lemenő nap fényében, megint mentünk jobbra, majd balra. Mintha a sors úgy akarná, én jöttem a sorban. A lőbotot kétszer is nekivertem egy fának, mert elsőre biztos túl halk volt.
A bika újra elhallgatott.
- Na most tuti elment.
- Vártunk…
Úgy jó tíz perc múlva megszólalt újra. Hát ilyen nincs… Mindkettőnk légzése igen szapora volt, hogy a gondolataimat nem is hallottam. Tamás hol látta, hol nem látta a bikát. Azt tudtuk, hogy lőhető. Megbeszéltük, ha olyan helyzetben vagyok, hogy a testet megfelelően látom nyugodtan lőhetek. Elindult nekünk balra, ahol már nem láttam, Tomi sem. Egyszer csak megláttunk egy tehenet, amitől titkon tartottunk, nehogy az legyen a tarvadak mennek előtte, mert akkor hamar „lebukunk”. A tehén ki is szúrt minket. Figyelt folymatosan. Kockáztattunk, a lőpoziciómat meg kellett változtatni, mert takarásban voltam. Sikerült. Fülembe súgta Tomi, hogy jön a bika szembe, ha tudom lőjek, de addigra már lőttem. Ritkán látok ennyire szép találat jelzést. Tipikus szívlövésjelzés volt. Nem ment messze a rálövés helyétől, úgy tíz métert. Csodálatos! Álltam és csak néztem, alig tudtam betelni vele. Igazából még most sem tudtam feldolgozni. Csodás trófea.
2023.10.07-08. Szentlélek Az eredeti terv muflonvadászat Bandiékkal és némi kis kikapcsolódás. Első körben délelőtt megnéztük az új szerzeményt, a lőteret. Igen ígéretes hely, jó terveket lehetne ott megvalódítani és Bandiék igyekeznek is ezeket megtenni. Fantasztikus a terület, vadban és lehetőségekben gazdag. Innen át is mentünk egy trófea mustrára a közeli tóhoz. Szebbnél szebb gím trófeák kerültek bemutatásra. Volt benne egy két olyan fiatalabb egyed, amit talán én nem lőttem volna meg, de nem vagyok szakember, lehet indokolt volt. Innen mentünk a szentléleki szálláshelyünkre. Gyors ebéd, pakolás, öltözés és már csapódott is mögöttünk a Pajero ajtaja. Megbeszéltük, hogy ki merre megy, hol lesz a találkozási pont, lőhető vadfaj stb. Lassan cserkelve mentem a kijelölt utamon, közben figyelve a mozgásokat. Nehéz feladat volt, a szél erős néha viharos lökésekkel nehezítette a feladatot. Hőkamerával pásztáztam a területet a sűrűben így lettem figyelmes egymástól nem túl messze két őzre. Haladtam tovább, lassan elérve az utat, ahol csak a terület széléig mehetek. Végig páztáztam a távcsővel amíg világos van, lehet vele észlelni a vadakat. Újabb őz a kis ház mellett. Kezdett sötétedni, felmásztam egy farakásra és próbáltam fülelni. Az egyre erősödő szél igen csak feladta a leckét. Segítségül vettem a hőkamerát is. Még mindig ott bóklászott az őz a kicsiny ház mellett, más semmi. Nem sokkal később egy másik jószág is feltűnt, amit nem tudtam beazonosítani. Nagyon jó helyem volt itt a farakáson, mindent jól beláttam körbe. Nem a .308 volt nálam csak a .243, gondoltam az jó muflonra esetleges szőrmés ragadozóra, tarvadra.
A nagy várakozás meghozta az eredményt, amit többször is ellenőríztem a kamerában: egy medve! Nem nagyon szoktam begazolni, pláne fegyverrel a kezemben, de most tökéletesen sikerült. Hívtam Bandit... no térerő, írtam... nincs válasz. Mit mondjak pánik indult! Nem kifejlett, inkább egy süldő medve és nem is felém jött, de néha mikor megállt felém nézett. A para az volt, hogy egyszer csak eltűnt és csak az ágak recsegését lehetett hallani. Vak sötétben ez elég ijesztő tud lenni és igen, féltem. Félnék ma is, hisz semmilyen érzékszervem sem ér fel az övével és elég könnyű ellenfél az ember.
Bandi szerencsére megkapta az üzenetet és olyan sebességel jött értem, hogy elmaradt a tetőcsomagtartó is a kocsiról. Ő is izgult, hogy nincs-e valami komolyabb bajom, de az biztos lövöldöztem volna, ha közelített volna. A kocsiban, szégyen, nem szégyen, kezem lábam remegett. Megkerestük még a csomagtartót és felmértük a károkat amennyire lehetett a sötétben. Visszamentünk és mivel nem igazán iszom elég nagy szám, hogy egy félüveg pálinkával tudtuk az ijedséget kompenzálni. Többször átbeszéltük mit láttam a kamerában és ténylegesen arra jutottunk, hogy nem szarvasféle, nem farkas, vagy róka, de nem is nyúl.
Másnap reggel Szentlélek másik oldalára mentünk, cserkelve és részben lesbe. Az előző este még bennünk volt, ezért inkább úgy indultunk, hogy kicsit kezdjen világosodni, ne teljes sötétben bandukoljunk. Megint csak egy őz keresztezte az utunkat. Kiértünk a rétre és felmásztunk a lesre, vártuk, talán erre hozza a sors a kosokat.
A szél még reggelre sem csillapodott, ráadásul folyamatosan forgott. Bandi lement a lesről és körbenézett, talán a szélvédettebb oldalra húzódtak az állatok. Részben igaza is lett, látott egy ígéretes fejdísszel rendelkező gímbikát. Sajnos reggel sem jártunk vadász szerencsével, de cserébe szép őzláb gombákat gyűjtöttünk.
Imádom, mikor a hajnal meglep a csodálatos fényeivel, ami szinte percről percre mást mutat.
2023.06.08. Sárhatvan, őzbak vadászat, a születésnapom. Próbáltam a vadászataimat úgy alakítani az elmúlt évek során, hogy hagyományt tudjak belőle teremteni. Így minden évben május 7-én, mikor az első bakot lőttem, majd a születés- és névnapomon megyek egy-egy bakot lőni. Így a május 7-i vadászat után jött a mostani, a születésnapi.
Már a legutóbbi vadászat alkalmával megbeszéltem Krisztiánnal, a kísérőmmel, hogy a születésnapomon szeretnék majd visszajönni. Még májusban meséltem Sanyi barátomnak, hogy nagyon jó élmény volt az itteni vadászat, remek kísérővel, izgalmas területtel. Meg is beszéltük, együtt megyünk vissza. Szeretünk együtt vadászni, együtt is vizsgáztunk le.
Sanyi előző nap felhívott, hogy sajnos lebetegedett, így nem tud jönni. Nagyon sajnáltam. De azért sem mentem egyedül, Andi jött velem. Hajnali fél ötre voltunk hivatalosak Sárhatvanba, a Zichy J VT birodalmába. Már készültem a találkozásra Krisztiánnal, hisz az előző bakok trófeáit is hozza magával, amiket igazán kíváncsian vártam. Leginkább a kisebb bakra voltam kíváncsi. Nagyon kistestű, satnya bak volt, a zsigerelés során nem nagyon láttunk elváltozást rajta. A lefőzés után a koponya viszont mutatott, valamint a fogazat is. Egy hivatásos vadászhoz képest elenyésző tapasztalattal bírok, de hasonlót még ő sem látott. Talán ez okozhatta a test, az agancs csenevész nagyságát.
Krisztián mondta, hogy nagy a takarás, a búza is és a többi gabonaféle is jó takarást biztosít az őzeknek. Az elmúlt napok hatalmas, intenzív esőzései csak segítették a kultúra növekesését. Megbeszéltük a tervet, az elejteni kívánt bak nagyságát és ennek megfelelő irányba vettük az utunkat. Már az első alkalommal látszott kísérőmön, hogy szinte minden bakot ismer. A tervnek megfelelően a kisebb kulturnövényeket vettük célba, irány a borsó. Természetesen ahogy kell, ott is voltak a bakok, suták is. Az egyik bak pont belefért abba az intervallumba. Kísérőm halkan megjegyezte, azért kissé alatta van, mint amit szeretnék, de ha megfelel, lőhető a bak. Még hozzá tette csak 230 méter, a májusi messzebb volt. :) Na persze bennem volt a feszkó rögtön és el is hibáztam. Addig, addig célozgattam, hogy kb 5 centivel főlé lőttem. Krisztián megjegyezte, lehet nem az én bakom... Mentünk tovább. Közben beszélgettünk elemeztünk, mi lehetett az ok. Gabonatábla, gabonatáblát követett, majd az egyikben, mint egy periszkóp megjelent az áhított példány. Csodás bak, erős, vastag szár, az ágvégeken már látszódott kissé a visszarakás jele is, szép volt na. Megközelítés lehetetlen, majdnem a búzatábla közepén áll. Azért megpróbáltuk a lehetetlent. Próbáltunk egy művelő útra bemenni, persze észre vett és egy suta is felkelt tőle nem is olyan messze. Alig tettünk meg pár métert, a ruhánk, leginkább a nadrágunk teljesen átázott. A bak megugrott, de úgy százötven méter után megállt. Láttuk, de jobb pozícióra volt szükség. Tovább előre, mégjobban elázva a búzában. Végre jobb lett a helyzet, ráláttunk. Krisztián mondta csak nyakon tudom lőni, nincs olyan messze, 200 alatt van. Megbeszéltük megpróbálom, az engedélyt megkapva a lövésre, lőttem. Láttuk ahogy a lövedék vágta a gabonát, talán még becsapódás hangja is volt, de találatjelzés nélkül ugrott meg a bak. Jó fél órát kerestük, hisz mindketten hallottunk becsapódás féle hangot, de se vér se semmi. Hiba. Ismét! Ez nagyon frusztrál, nehezen viselem. Tényleg úgy éreztem nekem itt bizonyítanom kell, hisz születésnapom van és arra kaptam egy bakot, nekm itt lőni KELL! Teljesen elázva visszamentünk az autóhoz, útközben megbeszéltük, hogy Krisztián majd visszajön még kutyával is, az a biztos. Az autónál Andi csak annyit mondott: "szedd már össze magad és ne pöcsölj! Ez nem jellemző rád." Annyira sokkolt, hogy ki is józanodtam. Hivatásosunk láthatta rajtam az elkeseredést, lehet ez sem az én bakom volt, nem ezt akarta adni Diana. Szerencsére utunkba akadt még egy 320g körüli formás kis játékos, aki észrevéve, hogy jövünk meg is futamodott azon nyomban. Ajtó kinyit, kiszállok, betámaszok, majd az éppen leereszkedő pára mögött el is tűnt. Hatalmas szerencsém van, hogy ennyi bakot látunk a nagy takarás és a kedvezőtlen idő ellenére. Utolsó próbálkozásként indultunk egy kis borsótábla, majd egy lucernás felé. Egyszer csak ott áll egy fantasztikus bak. Krisztián azt mondta, ez a tied! Igaz nagyobb, mint 380g, de lőhetem. Persze neki is csak a nyaka látszódott ki, a fej alatt kb 10 centi. Krisztián letámasztotta a lőbotot, mondta lőhetek amikor úgy érzem, lőttem. Még fel sem ocsúdtam, már a vállamon volt a keze és gratulált ("természetesen" nyaklövés, de most a távolság nem volt olyan nagy, kb 160 m). Én még a távcsőbe bámultam... az a pár másodperc órának tűnt. Mint egy gyerek, minden felesleges cucctól megszabadulva már-már rohantam a "bakomér". Megláttam... és csak álltam és álltam. Fantasztikus bak! Krisztián már messziről mondogatta, hogy talán ez lesz életem bakja. A türelmem, türelmünk valóban meghozta gyümölcsét és valamiért ezt a bakot hozta Diana épp az én utamba, éppen a születésnapomon. Titkolt reményem, hogy érmes lesz, megérdemelné. Mindkettőnket izgatott, hogy mekkora lesz, így Krisztián még tegnap le is főzte. Így "nyersen" ennyit mutatott a mérlegen (515 g). Valóban "Élet bak". Biztosan fő helyre kerül.
Az agancs, a trófea különlegessége, hogy van egy kb három centis kinövés, egy ág a jobb száron, amit nem is láttunk. A gyöngyözöttség is fantasztikus, a rózsa méretéről ne is beszéljünk.
2023.05.07. Sárhatvan őzbak vadászat (202g és 120g) Már reggel, hajnalban csodásan indult a nap. Útban a vadászterület felé, ahogy nyugatra fordultam végig kísért a hold. Nézte merre megyek, világította utam. Az autópályát elhagyva, párafoltokba burkolózott a hold, néha elő-elő bukkant, megcsúsztatva sugarait az autó sötét sziluetjén. A megbeszélt időpontra megérkeztem, na jó, picit előbb és vártam a zöld Vitarát. Nem is kellett sokat várni, hírtelen elviharzott mellettem, el a majorság felé. Gondoltam ez nem az a zöld Vitara, mert már gyerekkoromban megtanultam, nem csak egy tarka kutya van a világon. Nem volt igazam. Negyed óra várakozás után megjelent a zöld Vitara, hogy engem keres. Csak egy probléma volt, mindkettőnknek mást jelöltek meg tartózkodási helynek. Gyors beíratkozás, ha már egy kicsi késésben voltunk, átpakolás a Suzukiba és nyomás kifele. A mezőgazdasági kultúr növények, hogy ilyen szépen fogalmazzak, szinte az égig nőttek. Az őzek nagy kedvence a repce szinte ember magasságú, voltak részek ami magasabb volt mint én. Itt nem vadászunk az tuti. A dimbes dombos lankás részen a felkelő nap sugarai és a hajnali szél együtt játszott a gabonafélékkel. Kellemes hangulatot biztosítva számunkra.
Hatalmas lucerna, búza, árpa és repce táblákat kerülgettünk a Zichy birtokon. Jó volt látni a színes kavalkádot. A zöld szinte minde árnyalata megtalálható volt mely a nap fényében és a szellő mozgásával is változott. Krisztián a kísérőm mondta, hogy a kis bak elég munkás lesz, sokat kell érte mennünk, de nem lehetetlen. Rengeteg fácánt, nyúlat láttunk, nagyon jó az apróvad állomány. Rengeteg őzet is láttunk, több persze nem az én kategóriám volt, a másik fele pedig suta. Egyszer csak megláttunk egy nekem kedvező bakot. Igaz ez már a második volt, de az első a búzában pillanatok alatt el is tűnt, lövéshez sem jutottunk. Ez a bak egy bokros részen csipegetett két suta társaságában. Krisztián mondta lőhető, ha úgy érzem mehet. Perceket álltunk, néha pozíciót váltottunk, de soha sem volt olyan, "ha úgy érzem". Majd elugrott a két sutával együtt. Cserkeltünk tovább, bízva abban, ha visszafele jövünk talán ott lesz. Nem volt. Krisztián "vázolta a helyzetet", hogy van még néhány hely amit megnézhetünk, de picit romlottak az esélyeink. Láthatta rajtam nem vagyok elszomorodva, amit szóban is megerősítettem. Mentünk tovább sorra elhagyva búza mezőket lucernákat. Egy búzatáblánál azt mondja kísérőm, hogy itt látott már egy nekem való bakot, csak pont mostanában nem találkozott vele. Kicsit megálltunk nézelődni, majd hirtelen felállta a tábla közepén egy kis csenevész bak. Krisztián mondta, pont az én esetem, ha akarom nyugodtan lőjem. Kiszálltam a kocsiból, feltámasztottam és útjára indítottam az első lövést az új puskámból. Remek találat, vágta a szőrt a golyó, jó jelzés, de nem rgyott tűzbe. Irány a rálövés helye a búzába. Ezt inkább egy kora reggeli fürdésnek mondanám. Vér, szőr, minden. Már biztosak voltunk abban, hogy meg lesz. A rálövés helyétől kb. ötven méterre találtuk meg. Birtokba vétel, töretek elhelyezése és átadás után kivittük az út szélére, hogy jobb képeket is tudjunk készíteni. Jól muzsikált az új Franchi Momentum Syntetic .243 Win típusú puskám. Kimondottan azért vettem, hogy esetleg, ha megint olyan helyre keveredek, ahol messzebb kell nyúlni a szokásos lőtávtól, legyen mivel.
Majd az egyik búzatábla közepe táján megpillantottunk egy sutát. Az idő alatt, míg megbizonyosodtunk róla, hogy őnagysága nem bak, mellette felemelkedett a "mi" bakunk. A reggel elillanó bak. Krisztián mondta is, itt az alaklom... Kicsit közelebb mentünk, már csak 196 méter volt a távolság, lopakodtunk még 95 méter és még állnak bennünket. Célzás... fölé. Igazi pancser vagyok! Az előző baknál állítottam a távcsövön, igazi amatőr hiba. Meg is ugrottak, de nem mentek messze. Cálzás... mellé. Ahogy lőttem szinte velem egyszerre mozdult és már ott sem voltak. Ez nem volt legalább hiba. Csak a bak mozdult szerencsésen. Végig mellettünk futottak és folyamatosan a tábla közepe felé vették az irányt. Megálltak. Most a majorság van a háttérben, nem lőhetünk. Új pozíció. Még állnak. Minden jó. Csak nyaktőtől felfelé látszanak ki a gabonából. Valami stabilabb feltámasztás kell, Krisztiábban van egy babzsákja tökéletes. Célzok... Lövés... Tűzberogyott. Krisztián halkan kérdezi: "tudod hány méter volt?" Mondom, nem. 286 méter! Na ezért kellett a .243 Win. Nem érdekelt semmi, kitűztem egy pontot mit kell követnem és indultam birtokba venni a bakot. Krisztián kívül maradt, hogy onnan irányítson, de annyira elszánt voltam, nem volt rá szükség. Fantasztikus élmény volt. Ilyet még nem tettem soha, 286 méterről nyakon lőttem és tűzbe rogyott. Krisztián is a töretek elhelyezésénél kihangsúlyozta, hogy tudja nem illik második töretet adni, de ezt most kivételesen fogadjam el, mert ez egy fantasztikus lövés volt.
2023.03.12. Az első igazi próba, on-line érvényesített vadászjegy. minden simán és gördülékenyen ment, ahogy ezt meg is ígérték.
2023.02.17. Bükk. Az idény lezárásaként meghívott bennünket Bandi egy jó kis vadászatra. Éppen úgy is Miskolcon voltunk picit pihenni, velük pedig szeretünk együtt lenni, beleegyeztem. Az időjárás nem éppen volt kegyes hozzánk, először csak csepergett, majd kitartóan áztatósan elkezdett esni. De mint tudjuk egy vadásznak nincs rossz idő, ezért nem törődtünk az időjárással. Persze a jó sétán és egy agyonázott bakon kívül semmi máshoz nem volt szerencsénk.
2022-es év eseményei
2022.12. 23. Farmos őz tarvad vadászat. Régi új hely, Sanyi barátommal. régebben jártam ide, de az akkori szakszemélyzet, hát hogy is fogalmazzak... átkerült más feladatokra. Új kísérőnkről fiatal kora ellenére is kiderült jó szakember. Sajnos sokáig nem tudtunk kint lenni a hatalmas köd miatt. Próbálkoztunk cserkeléssel és minden más trükkel, de abban a pár órában a távolban láttuk csak az őzeket. Sajnos egyikőnk sem vállalkozott lövére. Én szerettem volna kipróbálni az új 243 Win. puskámat, de nem volt rá lehetőség. Kis pihenő után átmentünk egy szálerdőbe, ott kisebb volt a köd is. Láttunk egy fekvő őzet, amit Sanyi (sorsolás után :) ) vett célba, de hibázott. Túlizgulta.
Én aznap már nem jutottam lövéshez, így eredmény nélkül tértünk haza. Szép vadászat volt Karácsony szenteste előestéjén.
2022.12.05. Nagykőrös, dám tarvad vadászat. A történelem ismétli önmagát valóban. Ismét itt talált a hajnal. Mivel a múltkori vadászat is eredménytelenül végződött, igaz az én , illetve a fegyver hibájából - lőtéren bebizonyosodott - ígéretet tettem a kísérőmnek, hogy még ebben a vadászati idényben visszajövök. Gondoltam jön a Karácsony, valamint a hűtő is legyen tele ebben az ínséges időben, két tarvadra jelentkeztem be. Most ellenkezőleg mentünk, mint legutóbb. Ismét egy lesre kellett ülnöm egy régi szórónál. Nem mondom, hogy magas vagyok a 183-4 centimmel, de ennek a lesnek a palánkját nem értem fel. Találtam néhány régi les darabot, azokat magamalá téve vártam. Nem is kellett sokáig várakozni, egy fiatal bika bóklászott a jobbomon. Jó jelnek véltem, van vad mozgás. Majd kisvártatva a szóró északi részénél megállt egy borjú. Bevallom ritkán érzek lövéskényszert, de itt a sok sikertelen kintlét és a múltkori hibázás elengedtette velem a lövést. Helyben maradt. Vártam pár percet, majd a leshez húztam, töret ceremónia és vissza a lesre. Nem telt el tíz perc újabb borjú bóklászott a bokrok közt. Ennél már nyugodtabb voltam és a lehető legjobb pozíció megvárása után engedtem útjára a lövést. Ismét helyben maradt. Boldog voltam, hogy szenvedés nélkül váltottam mag az életüket, a fegyver belővése hasznos és jó volt. Egymás mellé felravataloztam a két bikaborjút és bevártam kísérőmet.
2022.11.21. Nagykőrös dámbika vadászat. Ahogy azt a Terminátor is mondta: "I'll be back!" visszatértem. Visszatértem egy tarvadazásra és, ha az idő is engedi egy kisebb bika elejtésére. Reggel a szokásos ceremóniával kezdődött a vadásznap. Beírás, eligazítás. Nem egyedül voltam, egy másik kolléga is jött velünk. Ő kimondottan csak bikára jött, 3,5kg felettire. Engem egy lesre ültettek, ami jön, azt lőhetem. Az ami a tehén, borjú, ünő összefoglaló neve volt. Eleinte nem is volt vészes, tetszett a terület, hisz öt perc múlva már egy őz suta rágcsálta a növényzetet mögöttem. Ezt jó jelnek vettem... már tudom hiba volt. Kilenc óra fele már kezdtem kicsit érezni a hideget, pedig már legalább öt fokot emelkedett a hőmérséklet, már csak nulla fok volt.
2022. 09.28 Nagykőrös. Igaz, ez az alkalom nem vadászat volt, de a területre szerettem volna eljutni dám bika és tarvad vadászatra, a barcogás jó ürügy volt egy ismerkedésre a Vt-vel és a területtel egyaránt.
2022.06.18 Detek, őzbak vadászat. (gombnyársas bak) Egy meghívásnak tettem eleget ezen a meleg szombati napon. Ebben a kis Borsod megyei faluban még soha sem jártam, igazi Isten háta mögötti hely, a maga csodálatos tagozódásával.
Bandiéknál - meghívóm - találkoztunk Miskolcon és innen mentünk át a közel 40 km-re lévő kis faluba. Bandi régi barátja Robi és kedves családja fogadott bennünket. Kicsit leültünk beszélgetni, ismerkedni, közben Anita által készített eper szörpöt szopogattuk, miközben a kis Robi játszott az új traktorjával. Kevés ilyen szimpatikus, nyitott házaspárral találkozik az ember a mai világban. Rögtön úgy fogadtak, mintha már ezer éve ismernénk egymást, pedig alig telt el húsz perc.
Ismét délutáni, kora esti vadászat. Robi elmondta, van egy kiszemelt bak részemre, illetve három, amiből igazság szerint választhatok. A haditerv az volt, hogy kimegyünk egy akácos szélére és ott felülünk egy lesre. Erre azért volt szükség, hogy a takarásban jobban rálássunk a vadra. Bandi tőlünk távolabb egy másik lesen helyezkedik el, ha látja valamelyik bakot, akkor szól nekünk és mi innen cserkelve megközelítjük.
Ki is mentünk, megközelítettük a lest és elfoglaltuk helyünket. Várakozást az ismerkedésünk folytatásával feledtettük, gyorsan telt az idő. Észre sem vettük, hogy lassan fél nyolc felé jár az idő. Folyamatosan nézelődtünk, hallgatóztunk csak a távolban riasztott néhány őz. Pár perc múlva Robi óvatosan megbökött ott a bak. Már előtte beszélgettünk arról, hogy mi az álmom vágyam (amit már régebben Bandinak is mondtam), minek örülnék úgy igazán. Hát nem egy szabályos hatos 500g felett... jó persze annak is, de azt "akkor lő az ember amikor akar". Egy igazi jó kis gombnyársas bakra vágyom. Évekig kerestem, hitegettek, de soha sem sikerült és most kereken 118 méterre áll tőlünk. Robi engedélyt adott a lövésre. A kis bak folyamatosan takarásban volt, úgy legelészett. Picit alacsony volt a les számomra így a karom zsibadt a folyamatos célratartástól. Nem tudtam rendesen elhelyezkedni, valamiért minden pozitúra kényelmetlen volt. Még mindig takarásban. Mondtam Robinak, ha így marad akkor nem lövök. Konstatálta, csak ha biztosan látom akkor... Egy pillanatra megállt. Minta csornai bak is. Láttam, hogy benne maradt a lépés, Robi is mondta: "várj, még egy lépés...", de nem lépett. Pont mint a csornai. De most nem lőttem, vártam. És egy perc múlva már jól állt, igaz csak a hátának a felső része látszott tökéletesen. Hátrasúgtam Robinak, hogy lesz, ami lesz. Dörrenés... majd láttam, hogy tétován áll, de mire újratöltöttem elborult. 20.09-kor elejtettem első gombnyársas bakom.
2022.06.11 (ismét) Csorna őzbak vadászat. Visszamentem, nem hagyott nyugodni ez a bak. Ismét Bálint a kísérőm. Már azzal fogadott, hogy az elmúlt napokban volt kint többször és látta a bakot. Mit szólnék, ha megnéznénk. Átfutott az agyamon, ha már tartja a területet, akkor rövid vadásznap lesz. El kellett volna hessegetnem ezt a gondolatot. Megkerültük a múltkori árpa tráblát és a mellette lévő napraforgót is. Jó szél, takarás, várakozás. Közben beszélgettünk, ismerkedtünk és anekdótáztunk. Jól telt a várakozás. Az elmúlt napokban rendszerint abból az erdősávból váltott ki, ahol várakoztunk, tehát jó helyen vagyunk, nem is lehetnénk jobb helyen. Fél hétkor foglaltuk el a helyünket, vártuk a bakot. A percek ólomlábon mentek, nehéz volt. Legalább nem volt szúnyog. Az árpa és a napraforgó között észrevettünk egy nagyobbacska bakot, már indult is a találgatás, hogy lehet nem lesz itt a bakunk. De egyszercsak hirtelen az árpa közepéből megláttuk az ismerős fejet. Már előttünk a kalászosban lehetett. Gyors bírálat, majd azonosítottuk is. Viszont a fények... Itt már sokkal jobban lehetett látni a gyöngyözést, az ágak vastagságát, számát. Egy hatos bak, amit két napja villásnak láttunk. Mindketten. 250 grammig szerettem volna lőni egyet, de szerencse, hogy nem sikerült pár napja. Nagy élmény volt látni, hogy semmi baja, élénk és figyelmes. Végig követett bennünket a szemével, amikor számára biztonságos távolban voltunk lefeküdt.
Mentünk tovább kerestük a bakokat. Nem kellett sokat kocsikázni, hirtelen kidugta fejét a gabonából egy igen csak komoly férfiú. Szó nem esett az esetleges terítékre hozásról, azon kívül, hogy még igen csak kímélendő, de verte a 400 grammot már most is. Hatalmas szerencsénk volt, talán egy kilométernyit mentünk, vagy néhány méterrel többet, egy hasonló, de korosabb bakba botlottunk. Sajnáltam, hogy a fotómasinát nem vittem magammal. Nagyszerű képeket lehetett volna csinálni a bakokról.
Sajnos a további barkácsoláson már érdemben nem láttunk lőhető bakot. Így összeszedtük magunkat és búcsút intve a lemenő nap sugarában fürdőző árpaföldnek elindunltunk vissza a kiindulási pontunkra. Meg kell hagyni, kifejezetten feldobottan, élményekkel gazdagon tértem haza.
2022.06.08. Medárd napja, azaz a születésnapom, ismét Csorna őzbak vadászat. Sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy a születésnapomon is mehessek vadászni - ami már gyakorlatilag hagyomány -, mivel az elmúlt hónapban egy igen csak érdekes bakot sikerült elejteni, ismét Csornára mentem. Attila sajnos nem tudott kijönni, viszont kollégája Bálint - egy fiatal hivatásos vadász - lett a kísérőm. Ismét saját kocsival mentünk ki a területre, amit nagyon élveztem. Első körben Bálint egy kis nádas felé vitt minket, itt tanyáznak néha kisebb bakok. Nem a kisebbekkel találkoztunk. 350-400 gramm körül voltak szinte mind, amit láttunk a környéken. Nagyon jó kis terület, tetszett minden. Illetve annyira azért nem. Mondták, hogy lesz néhány szúnyog, készüljünk fel rá. Beizzítva a Thermacell, egyéb fújós, kenős és elektromos riasztó cuccok, de ezek inkább vonzották. Sebaj, kemények vagyunk, kibírjuk. Meg sem kottyan. Végül is nád, esőzés után víz... mit is akarhatnék. Visszafelé jövet Bálinttól kérdezem, hogy ezt a területet, hogy hívják? Meglepő volt a válasz: "szúnyogos". Nem röhögtem... :)
Mentünk tovább és tovább gyönyörködtünk az orgonasípként fel-fel bukkanó őzekben. Neha úgy átszaladt egy-két nyúl, alig tudtuk kikerülni őket. Megérkeztünk a következő kiszemelt helyhez, egy árpa tábla széléhez. Már lassításnál látszott a kis periszkóp. Autóból ki, motor jár és igyekszünk bírálni. A fényviszonyok nem éppen ideálisak, a lemenő nap élesen süt oldalról, csillog minden, de Bálint mondja menjünk óvatosan beljebb, ez a mi bakunk. Lassan el is indulunk. Mikor leteszi a fejét indulunk, felemeli állunk. Ez megy felváltva, miközben lopjuk a métereket, majd hirtelen kicsit tovább vár és figyel. Lebuktunk. Érdekes, de nem elfele, inkább felénk kezdett jönni. Ahogy kiszámoltuk egy műveleti utat fog keresztezni, ahol a vitális felületet is láthatjuk. Lőbot felállít, fegyver rajta, koncentrálás. Annyi a szúnyog, hogy nem lehet nyugodtan lenni. Egyszerűen megőrülök! De várni kell, mert közeledik a bak. Szépen lassan csökken a távolság közte és az út között. Már látom a céltávcsőben, lassan kísérem, várom, hogy megálljon. A következő lépése az út lesz és ott meg fog állni. Meg fog, mert már lát minket. Igen, most áll meg, közben a szúnyogoknak tartok véradást. Bálint az engedélyt megadta, amikor jónak látom lőhetem. Már az úton látom állva. Lövés. Megugrott. De nem úgy, mint ahogy a találatot jelzi. Újratölt.. Megállt a rálővéstől kb. húsz méterre. Biztos eltaláltuk, így nagy lépésekkel, szinte futva közelítettünk felé nehogy elmenjen sebzetten. Nem szabad szenvedni hagyni. Alig vagyunk tizenöt méterre tőle feláll és nekiiramodik. Ekkor már az árpatábla szélénél jártunk. Főhősünk természetesen nekiiramodott az ellenkező irányba. Követtük. Árpa, kukorica, majd repce. Itt állt a tábla közepén. Közel hatszáz métert tett meg. Addigra már 90%-ban biztosak voltunk, hogy nincs vele baj, vért sehol sem találtunk, a kukoricában végig a nyán jöttünk utána. Újabb célbavétel, táv talán százötven méter. Várom, hogy megforduljon, mert szemben áll velem, de így nem lőnék rá, mikor takarásban van. Köszben a vérszívók már igen komoly károkat okoztak bennem. Már hessegetni sem volt erőm. Bálint visszafele mesélte, hogy akkora szúnyog felhőben voltam, csoda, hogy bírtam. Mondom nem bírtam. Viszont bakunk bement az erdőbe és ezzel és a lővilág végével a vadászat is véget ért.
Hazaérve, levetkőzve látom a hátam, a karom, mindenem... több száz szúnyogcsípés tarkít. Alig birom a polót elviselni magamon. De természetesen ez is hozzátartozik a vadászathoz, az élményhez. Jó vadászat volt!
2022.05.07. Csorna, őzbak vadászat (208g) Az idénykezdet egy régi szép nap emlékére, az első bakomat is ezen a napon ejtettem el. Kicsit macerásan indult ez az év, megint ott kezdősött szinte, ahol tavalyi évben abba maradt. Tavaly a pandémia miatt (is) rengeteg vadásztársaságot hívtam vadászati lehetőség végett. Elég kevés sikerrel. Már akkor megfordult a fejemben, hogy Magyarország a bakok királya, vagy a királyok bakjai lelhetők fel nálunk. Az elmúlt évben a közel 25 társaságból akikkel valamilyen formában érintkezésbe léptem, csak 450 gramm feletti bakok voltak. Ilyen állományról tényleg csak álmodni lehet. Igaz a kis házi felmérésem nem reprezentatív, de valamilyen formában mégis lehet, mert az egész ország területe érintve volt. Visszatérve a mostani idénykezdethez, a helyzet ugyan az, viszont most a háborús helyzet is közrehatott kicsit, szinte kizárólag csak Eurós ajánlatok szerepeltek a hirdetések között, 380-400 Ft-os Euroval számolva. Nem vagyok szakmabeli, de nem tudom elképzelni, hogy ennyivel többet is fektetnek a bak és egyéb trófeás vadfajok tekintetében a fenntartásra. Már csak, ha az (kilövési) árakat veszem figyelembe, a tarvad árak nem változtak. Ez hasonlít arra, mikor még katona voltam a Magyar Honvéd c. lap halálozási rovatában csak a tisztek szerepeltek, ebből az következett, hogy a tiszthelyettesek halhatatlanok. Tehát, hogy tovább folytassam a saját kis elméletem a vadgazdálkodásról arra a következtetésre jutottam, hogy elérkeztünk arra a pontra, amikor már a vadászat szigorúan a pénzről szól. Szó szerint szarnak mindenbe. Persze a Facebook, meg egyéb social médiában lehet verni magunkat, hogy X, meg Y miért nem hagyomásnyos ruhában megy vadászni, meg miért nem ilyen vagy olyan puskával, de már itt is kezd észrevehetővé válni a pénz, csak a pénz. Az egyik FB csoportban én is feltettem ezt a kérdést, hogy ez most komoly? Egy darab 400 gramm alatti bak sincs az országban? Igaz, az a 400 garammos is több, mint duplája az előző évinek. No erről ennyit...
Visszatérve a vadászatra, mert az az élmény, nem pedig felesleges fals gondolatokat gyártani. Azért ezek az előzmények hozzá tartoztak a tegnapi vadászathoz, ugyani is a FB "reklamáció" után hívtak fel, hogy Csornára mehetek nyugodtan, olyat lövök, amilyet szeretnék. Volt egy pici bonyadalom, felvettem a megadott személlyel a kapcsolatot, megbeszéltük majd hívnak. Teltek a napok semmi, mondom magamban, akkor ennyit az idei idényről. Pénteken délután csörög a telefon, felveszem... s lőn csoda. Megbeszéltük a másnap reggel fél hatot.
Meg is érkeztem pontban, mert ugye a vadászati illemszabály nem engedi a késést. Megismerkedtünk Attilával, majd irány a terület. Autó híjján a KIA-val mentünk. Első igazi vadászata. Sok őzet láttunk csak nem az enyémet. Mentünk repcében, búzában, árpa mellett, kukorica vetésben az autó jól muzsikált, ahogy elvárható tőle. Egy kis műút melletti 'réten' megpillantottunk egy fiatal bakot, még barkában és egy sutával kergetőzött. Egy másik bak is volt velük, de hirtelen berohant egy bála mögé és nem tudtuk elbírálni. Szerencsénkre visszajött, de megint takarásba került. Annyival jobb volt, hogy most láttuk, hogy igen, ez lesz az amit keresünk. Attila mondta, hogy várjunk itt, mert vissza fog jönni a nyilt részre. Pár perc és ott is volt. Első látásra - ami neki az utolsó is lett - egy igazi kuriózumot véltünk felfedezni benne, egy szárú bak. Attila odasúgta, amikor kész vagyok nyugodtan lőhetem. Lőttem... csettttt. Nem történt semmi. Pillogtam, mint az a bizonyos hal a szatyorban, mi lehet a gond? Megoldódott egy gyors újratöltéssel. A zár nem továbbította a lőszert a csőbe. A második próbálkozásra már mire felfogta volna mi történik, már tűzbe is rogyott. Nagy volt a boldogság mindkettőnk részéről, de a mustránál tudtuk csak meg, hogy valóban egy igazi ritkaság, mert a másik szár is meg van, de feltehetőleg egy mechanikai sérülés miatt torz és kicsi. Na itt már mindketten nagyon boldogok voltunk. Nagy örömmel fogadtam el a töretet, tényleg egy nagyszerű vadászat volt. Köszönöm szépen!
A 2022/23-as vadászati idény első lépése, az éves vadászjegy kiváltása. Persze ez eddig is így volt, de most azért említeném meg, mert végre digitálisan, online is lehet rendezni.
2021-es év eseményei
2022 február 28, a vadászati idény lezárult. Erre az idényre lett volna még néhány apróvad vadászti lehetőség a kutyával, de Barka sajnálatos sérülése miatt le kellett mondanunk. Komolyan úgy érzem néha, hogy egyáltalán nincs szerencsém.
2021. december 18 Tápióbicske, nyúlvadászat. Sanyi barátommal meghívást kaptunk a régi vadászhelyünkre, Tápióbicskére. Az új vezetés a régi csomagos vendégeket hívta vissza egy baráti nyúlvadászatra. Csomagosként volt részem a területen apróvadra vadászni, de az fácán volt és mellette lehetett nyulat is ejteni. Nyulat még nem sikerült elejtenem, ezért még nagyobb volt bennem a lelkesedés és Sanyiban is.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy vigyem-e magammala kutyát, de nyúlvadászaton hamarabb kerülhet a lősávba, mint egy madár vadászaton, legyen az galamb, fácán, vagy bármi más. Megtanultam azt is rövid időn belül, hogy egy nyúl két, vagy akár három fácán súlya. Nehéz vele együtt vadászni. Mivel jó tempót diktáltunk és az ebéd sem volt kész, így egyel több szakasz került meghajtásra. Ezzel összesen 18 kilométert mentünk végig szántásban. Mindenki az életéért küzdött.
Jó nap, jó vadászat volt!
Terítékre összesen 9 nyúl került, amiből egyet én lőhettem.
2021. december 11. Jászkísér,, galamb vadászat. Azt hiszem erre a vadászatra mondanám, hogy se köpni, se nyelni nem tudtam. Elég sok mindent eltudok képzelni, amikor azt mondják egy tehenészetnél lesz elvadult házigalamb vadászat. Már a szervezéssel voltak bajaim, nem csak az eligazítással. Úgy éreztem magam, mint valami úri fiú, vártam az eligazításon a köszöntést, bemutatkozást, hogy hol, kinél vagyunk és különben is... Nem ilyen volt.
Bevallom volt valami feelingje a dolognak, nyakig a tehénszarban, hugyban. Ezt nem is lehet szebben mondani. Meglepett atehenek viselkedése, egyik sem szólt egy szót se a lövöldözésre. Körbeálltunk három istállót és vátuk a jelet. Körbe-körbe szálltak a madarak, alig lehetett lőni, mert eszméletlen magasra szálltak. Az istállók mellett magasra nőttek a nyárfák, azok mögül érkeztek a galambok.
2021. november 27. Tápiószentmártoni fácánvadászat. A reggel már Tápiószentmártonon virradt ránk. Sanyival már szinte vizsgánk óta járunk együtt vadászgatni. Most sem volt másképp. Már hónapokkal ezelőtt befizettük a részvételi és foglalási díjat. Én még nem voltam nevelt fácán vadászaton, ezért nagyon vártam ezt a novemberi reggelt. A kiadós reggeli alatt engedték ki a kakasok java részét. Három hajtást terveztek a 100 madárra. Első körben Sanyival és másik két vadásztárssal elállóként vettünk részt a vadászaton. Viszonylag sok madár repült felénk, Sanyi kettőt be is gyűjtött közülük. Nekem nem volt annyira szerencsés, mert a fasortól ami felett húztak kb 50 méterre álltam. Viszont elég ügyesen ijesztgettem őket. Második menet már egy külterületen zajlott, kocsival vittek ki ennünket. Ilyen autó is már csak a mesékben van szinte... Eredeti állapotában.
Mindenre gondoltunk csak arra nem, hogy valóban elvisz minket A-ból B-be. De úgy lett. Kb. 20 perc autókázás után megérkeztünk a második hajtás helyszínére. Egy műút mellett áltunk fel egy fiatalos akácerdővel szemben. Lassan elindultunk... jobbra-balra szaladgáltak a kakasok. Szinte tudomást se véve rólunk. Lehet, mert megszokták az ember jelenlétét. Egyik másik hirtelen felrepült. Azt hittem milyen egyszerű lesz majd itt, szinte egyiket a másik után fogom lőni, de ez nem ilyen. A sürű lombkorona nélküli ágak halmaza mindent felfog, még a kakast is. Egyszerűen nem lehet lőni. 30-40 méterenként volt egy szélesebb nyiladék, itt már azonnal eredményes lettem. Azt hittem szűzen megyek haza. Szégyen lett volna. 
2021. november 19-21. Bükk Majdnem három nap a Bükkben. Leírhatatlan volt ez az időszak, annak ellenére, hogy - már az elején szpojlerezzek - nem lőttünk semmit. Szombaton reggel és este voltunk kint, csodálatos helyeken. Reggel még sötétben indultunk, nehezen lehetett cserkelni a vastag avar paplanon. Folyamatosan zizegett, ropogott, reccsent.
A hajnali látkép sem volt csúnya, főleg a kis sárga nyírfa folttal. A legjobb az volt benne, hogy még vonuló állatok is voltak a pazar látvány kiegészítésében. Majd lassan kezdte csiklandozni a nap a hegyoldalt. Be kell vallanom, hogy picit jobban leragadtam ennél a látványnál, mint gondoltam volna. Ilyenkor jut eszembe, ha tudnék festeni...
Sajnos nem tudok, pedig lehet még mindig ott ülnék, bámulnám a tájat, az évszakok a napszakok váltakozását. Ha valaki kicsit is szereti a természetet, a hegyeket, völgyeket, tudja mire gondolok. Lassan véget ért a számunkra kiszabott idő. Visszamentünk a szállásunkra és a napot egy kiadós reggelivel folytattuk. Ebéd előtt kis pihi, majd a közel 20°C hőmérsékletben sétáltunk, kirándultunk egy nagyot.
 |
| Érdekes helyeket, egyeseknek álmokat rejt a hely |
Ebédre várt minket a Bánkúti Fehér Sas Panzió kiváló konyhája. Nagyon régen ettem ilyen jót. Minden pont akkora mennyiség volt, hogy nem kell belőle nagyobb.
Ebéd után nem sok idő maradt, elmentünk meglátogattuk a VT fővadászát, beszélgettünk kicsit a még titkos jövőről. Ennyi volt a szieszta, indulni kellett, mert indulnunk kellett a területre. Vonzó volt a muflon kos, gím bika elejtési lehetőség. El kell mondani, hogy olyan sokat beszéltünk a területen ólálkodó farkasokról, hogy egy picit para ismeretlenül a sötétben sétálni a sűrű aljnövényzet mellett. Mikor kiértünk, vártunk pár percet, hallgatóztunk, szoktattuk a szemübket a sötéthez. Jó látási viszonyok voltak. a telihold mindent bevilágított. Halk neszezést, majd egyre közeledő erőteljes hangokat hallottunk, az avarszőnyeget rúgta maga előtt valami... Majd abba maradt. Egyszer csak egy őz riasztott tőlünk nem is messze, majd egy másik és váratlanul egy harmadik. Míg figyeltük az őzek jelzéseit, egy hulló csillagot pillantottunk meg, de nem akármilyet, olyan közel volt hozzán, szinte éreztük a csóvájának a melegét. Már tudtuk, ha nem lesz semmi az éjszaka további részében ez az élmény is már hatalmas volt. Az őzek nem csitultak. Furcsa volt számomra, ilyet még nem hallottam, hogy ílyen hosszú ideig riasztanak, hol egyszerre, hol felváltva. Kerestük őket távcsővel, lámpával. Majd hirtelen csend... Olyan vészjósló csend... András csak odasúgta, lehet farkas járt erre... menjünk. Lassan visszafordultunk és hazamentünk Szentlélekre a szállásra.
Egy laza, amolyan férfias vacsorát dobtunk össze, szarvaskolbász, sajt kenyér egy kupica pálinka és öblögetni egy jó pofa sör. Régen éreztem magam ilyen jól. Gyors alvás, mert megint ötkor ébresztő. Azt hittem az első napnál nem fog nagy meglepetés érni, hisz egy csodás helyen voltam. Tévedtem. Csodálatos bükk erdő, szép nyiladékokkal szegdelve. Eszembe jutott előző este éppen a Svédországi túránkról meséltem, ahol Laci barátom emlékeztetett arra, hogy nem kell félnem emlékezni fog majd a kis testem a régen tanultakra. Eddig be is igazolódott, szinte mindenre emlékezett, de eljött a reggel és András meghatározta merre kell mennem. Én már mindennel küzdöttem, leginkább magammal, de azt hittem itt a vég. Hamar rájöttem, hogy a lőbot, a fegyver, a ruha, és én vagyok a felesleges ezen a túrán. Szerencsére csak pár száz méterről volt szó, ami gyakorlatilag jobban hasonlított a függőleges falmászásra, mint túrára. Azért meg kell valljam, jól esett.
Találtam egy elég jó kis lest, azon várakoztam egy kis időt. Az előttem lévő területet szépen bevilágította a felkelő nap sugara, amit még jobban feldobott az előttem átvonuló őzek látványa. András meghatározta a találkozási pontot, amit még meg is kellett keresnem egy ismeretlen területen. Persze sikerült, nem volt azért bonyolult. Kicsit igyekeztem kipihenni a maradék fáradalmat, míg András megérkezett.
2021 június 8. Jánd, őzbak vadászat. (274g 26,1 ill. 25,4 cm szárhossz) Medárd napja, mi más lenne, mint a születés napom. Kitaláltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal és ha már le kell mennem Jándra a májusi bakomért, akkor megajándékozom magam egy hasonló kaliberű bakkal. Gábor már hajnalban várt bennünket. Most egy másik területre mentünk, Csodálatos volt a hajnal. Párafoltok tarkították a napfelkeltét, az átszűrödő napfény világította meg a szalma bálákat az ártéri réten.
A szalmabálák között fiatal bakok legelésztek zavartalanul. Mi is néztük őket tán egy fél órán át, de nem zavartatták magukat. Átrohat szimatolve egy rövid farkú róka is, amit elsőre távcső nélkül hirtelen sakálnak véltünk. Rövidesen indultunk tovább. Szeretek barkácsolva is vadászni, most valahol örültem is neki, azért elég fárasztó és hosszú az út. A tájjal nem tudtunk betelni, annyira szép volt. Sajnáltam, hogy nem volt nálam gép, így nem tudtam megörökítani. Az idő kezdett melegedi, szépen kivilágosodott közben. Lassan haladtunk végog az árvizi műtárgyakon. Le-le tértünk egy két rétre, ahol Gábor egyszer csak észre vett egy kergetőző párt. Távcsövön keresztül rögtön láttuk, hogy egy idősebb villás bak kerget egy fiatalabb igen csak jóképességű bakot. Gábor odasúgta, a hátsó a tiéd. A folyamatos rohanás üldözés közepette, mindig helyet cseréltek. Az idősebb bak folyamatosan próbálta kifelé szorítani a tapasztalatlan fiatalt. Már majdnem sikerült neki, mikor talán észrevett minket és egy pillanatra megállt a fiatal. Mögötte az öreg is. Gábor csak annyit mondott a hátsó, lőhetek. Sok idő nem volt, a távolság nem volt túlságosan nagy... kb 110 méter, vagy talán 120 lehetett. Az öreg felkínálta az oldalát és lőttem. Csak azt nem láttam, hogy a fiatal hirtelen megmozdult és vele együtt a kiszemelt is. A lövés nem lett 100%-os, viszont nagyon jól jelzett. A halálvágta során beváltott az erdősávba. Könnyű volt követni, de sajnos még élt, jobbnak láttam egy kegyelem lövéssel megváltani az életét. A birtokbavételnél vettük észre, hogy az egyik ág letört és ezért hittük villának azt a szárat. Köszi Gábor, nagyon szép vadászat volt!
Igazából a nap még ezzel nem ért véget. Be kellett meég szaladni Miskolcra egy ismerőshöz. Itt kaptam egy meghívást muflonra. Muflont még nem lőttem, nagyon örültem a lehetőségnek és elfogadtam. Azt hittem a reggelt már nem lehet űberelni, tévedtem. A Bükk valami csodálatos hely. Soha nem vadásztam még ilyen fedett helyen. A Hámori tó fölött voltunk talán 500 méterre légvonalban, de a kilátás valami pazar volt. András elmondta mik a lehetőségek, mire kell figyelni, mivel muflont még nem lőttem, azt tudjam, hogy a találatot rendkívül rosszul jelzi. Kérte, ha lövök úgy tegyem, hogy messzire ne menjen, mert sokat kell keresni. Megbeszéltük, hogy mi felmegyünk a hegyre, ő pedig gyakorlatilag alattunk fog vadászni. Épp az utat mutatta, hogy hol kell majd menni, mikor szólt, hogy ott a jerke. Sok idő nem volt itt se célozgatni, ezért szinte egy kapáslövés lett belőle némi kis támasztékkal. Nagyon közel volt, olyan 60-70 méter, ráadásul egy kidölt bükkfán állt és legelészett. Nyaklövés. Helyben maradt. A boldogság leírhatatlan volt. Remegett kezem lábam az izgalomtól. András is nagyon örült az örömömnek. Természetesen ezzel nem csak a munka jár, hanem az avatás öröme is.
Az egyik legszebb születésnapi ajándékom lett ez a nap. Fantasztikus két vadászat, két csodálatos helyen és két remek emberrel, a kísérőimmel. Köszönöm nektek ezt a szép napot!
2021. május 15 Jánd, őzbak vadászat. (275g) Első terítékre hozott vadam "természetesen" egy őzbak volt. Ebben a pandémiás időszakban elég zavaró volt, hogy szinte minden Vt. csak nagy bakot akar értékesíteni. Nem értem ennek mi az értelme, azon túl, hogy a bevételeiket akarják visszahozni a régebbi időszakra. Nem is lenne ezzel baj, de szerintem megint nem gondolkodnak. A külföldi bérvadászoknak megállapított áron akarják a hazai vadászoknak ajánlani. Tudják nagyon jól, hogy egy magyar vadász nem fog fizetni 2-3x-os árat. Ezzel szemben álltam neki keresni helyeket. Nagyon szerettem Tápióbicskére járni, de valahogy ott is azt éreztem, hogy hirtelen eltűntek a 400g alatti bakok. Addig-addig bújtam a netet, míg az egyik csoportban felfigyeltem egy igen hosszú komment áradatra, ahol a Vt. elnök kitett egy árlistát, melyet elkezdtek sokan bírálni, mivel elrontotta rajta a dátumot. A dátum ugyanis 2019. volt. Kiderült nem volt tévedés. Ajánlata az általa meghirdetett összes vadfajra érvényes volt, ami szerepelt az árlistán. Persze, hogy azonnal hívtam én is. Meg is lepődtem, mikor a hivatásos vadászuk úgy kezdte, persze van kisebb bak is. milyet szeretnék? Meg is egyeztünk, de akkor esett le a tantusz, hogy 340 km a távolság. A vadászatra hajnali 3/4 1-kor indultam. Cél: Jánd település. A megjelölt időpontra meg is érkeztem, mert vadászatról nem illik, udvariatlanság késni.
Gábor a kísérőm, úgy üdvözölt, mintha régi ismerősök lennénk. Beszélgettünk pár szót, kérdezte mit szeretnék, cserkelni, vagy kiülni lesre. Természetesen a cserkelést választottam. Meglepett az utak állapota, nem a vadászatra jogosult hibája, az időjárásé.
Voltak pillanatok, mikor a csizma szárán folyt be a víz, olyan mély volt a pocsolya. Nem láttunk sok őzet, de nem csüggedtem. A hivatásos vadász ismeri a területet, tudja mit hol talál. Néha keresztezte utunkat egy két átváltó gím tarvad, jellemzően nyugodtan mentek, nem féltek az embertől. Gábor később mondta, ezen a területen ritkán vadásznak. Utunk felénél jártunk, mondja Gábor, hogy lehet a következő mezőn lesz a bak, amit kiszemelt nekem. Úgy is lett. Nem volt messze (92 m, később lemértük) zavartalanul nézelődött és vakargatta magát. Megkaptam az utasítást, egy ághiányos bak, viszonylag koros is, lőhető. Tűzben rogyott. Nagyon tetszik ez a Sako Arrowhead lőszer. Mikor odaértünk, hogy birtokba vegyük, akkor volt az igazi boldogság. egy nagyon szépen gyöngyözött páros négyes bak. Ághiánya ellenére nagyon szabályos, szép bak volt. Korát Gábor nyolc évre tette.
_____________________________________________________________________________
2020 november 23, Lovasberény. Tovább folytatódott a "sikersorozat" terítékre került első dámom, egy ünő képében, november 23-án reggel nyolc órakor. Nagyon jó és izgalmas vadászat volt. Kellemes cserkelés volt, többször is találkoztunk dámokkal, sőt kiérkezésünk után pár perccel már a célkeresztben volt egy tarvad, ami kis legelészés után -épp a lövés előtt - hirtelen felkapta a fejét és elindult az erdő felé. Pár másodperc múlva a vadföldön átvágtatva követte a rudli többi tagja is, ahol a sort egy sakál zárta. Így már érthető volt a nagy rohanás. Laci, az indulás előtt felajánlotta, hogy vagy kiülünk, vagy cserkelünk? Én a cserkelést választottam, de nem gondoltam, hogy csak felfelé van út :) .
Nagy élmény volt menni, hallgatódzni, menni és megint csak hallgatódzni. Teljesen más volt, mint fotózás közben. A dámok, mint a szellemek, bujkáltak elölünk alig vettük észre őket a sűrűben. Hallottunk vidám fiúk késői csatáját, majd nem is olyan sokára eljött a mi időnk. Kicsit ideges voltam, előző nap kimentem a lőtérre kipróbálni a fegyverem a hidegre és a lőszerváltásra (Sako Super Hammerhead helyett Sako Arrowhead lett a választott) való tekintettel. De a lőszer jól vizsgázott és egy blatt lövéssel sikerült terítékre hozni egy szép ünőt.
2020 június 10, Tápióbicske. A folytatásban is szerencsésnek mondhatom magam, egy különleges bak elejtésével kedvenc vadászterületemen. Láttam róla egy fotót és azonnal megtetszett különlegessége. Rövid vastag hatos bak. Az agancs szár nem lógott túl a fülén, de így is szép súlyt mutatott (345 gramm). Az eddigi legszebb vadászat volt. Közel öt kilométeres cserkelés, búza táblából árpába, majd ismét búza mire újra megállt. Igaz nem túl sok időre, mert már a távcsőben láttam, hogy mozdulni készül, de valahol tudtam, ha most elmegy, már nem lesz meg. Majd 170 méteres nyaklövéssel hoztam terítékre.
2020 augusztus 18, Tápióbicske. Nyár végére sikerült megszervezni egy gerlevadászatot, ahol életem első (összesen négy) gerléit lőttem, melyet Barka szépen apportírozva hozott. A gerle vadászat tényleg egy nagyszerű szórakozás. Gyors madarak, a napraforgó szúrós, éles levelei, szárai, kemény küzdelem.
2020. január 10, Arka. 2020-as év (január 10, este fél 10) nagyon jól kezdődött, megtört a jég. Sikeresen elejtettem első vaddisznómat, egy kis kant (kb 13 cm). Sajnos az ASP miatt nem lehet megtartani a trófeát sem. Este hétre értem Arkára a Zemplén lábához. Egy kedves ismerősöm invitált, hogy örömet okozna neki, ha az ő területén ejteném el első disznómat. Kicsit ködös volt az idő, de biztatott, hogy felmegyünk a hegyekbe, ott már nem lesz olyan nagy köd és még a les is tíz méter magasan van. Megbeszéltük a lőirány, mire kell ügyelni, merről vannak a váltók és melyik szóróra jönnek a disznók. Felültem a fűtött lesbe, ami nagyon jó ötlet mert iszonyat hideg volt, no és telihold is. Vártam.... Majd tovább vártam. Távcsővel már nem igazán lehetett látni, de a zajok irányából néha felsejlett egy-egy alak. Persze nem rőzsehordó anyóka... Tisztán kivehető volt, hogy szarvasok. Mivel arra nem volt engedélyem, elengedtem. Nem sokkal kilenc után erősebb zajra lettem figyelmes. Kicsit jobban kinyitottam az ablakot, kihelyeztem a fegyver csövét is a zaj irányába. A szórón kis hófolt is volt ami roppant mód segítette a tájékozódást. Nagy szerencsémre a várt éjszakai vadam is pont annak közepébe állt bele. Nem haboztam, eldördült a lövés. Azonnal elesett, de úgy ítéltem meg - a szóró mögött volt egy szakadék, vigyázni kellett, hogy ne menjen arra, ha véletlen sebzett, mert nem tudjuk felhozni - még egy lövéssel meg kell erősítenem az előzőt. Nem mozdult... a birtokba vételnél láttuk, hogy nem ment volna egyik lövés után se sehova. Mindkettő pontos volt... fej és szív.
________________________________________________________________________
2019. év eseményei
2019. július 6, Tápióbicske. Eddigi legnagyobb bakom (414 gramm, bronz érem), mondhatnám jeles napon esett, Diana Istenasszony kegyelméből, hiszen 2019. július 6-án a névnapomon (de mondhatnám azt is, hogy a kutyám születésnapján :) ).
Már hónapok óta kerestem, egy esti vadkáros kiülés alkalmával vettem észre még március vége felé. Jeleztem a fővadász felé, küldtem pár képet is róla. Másnap egyeztettünk, hogy nem ismerik, senki sem látta még, így ha ebben az évben szeretnék bakot lőni, akkor ez az enyém lehet. Nem szoktam nagy bakokat elejteni, a kisebbek érdekesebbek - és olcsóbbak is :) -, de ezt a bakot szívesen fogadtam. Előzetes becslések szerint 380-390 grammra saccolták - én 400 fölé -, ami bele fért a keretbe. Meg is állapodtunk, hogy a "talált" bakot nem adják senkinek. Figyeltem heteken át, mindig ugyan abban az időben váltott ki az erdőből. Első kimenetelnél ennek ellenére nem volt szerencsénk, nem jött ki. Mintha érezte volna... Következő héten hajnalban mentünk ki, már messziről láttuk, hogy kint van a búzában. Lassan mentünk, végig takarásban tudtuk megközelíteni, majd a lő-bot felállításához ki kellett lépni a takarásból. Azonnal le is buktunk, de szerencsére volt idő a célzásra, de a megugrásra már nem. Kb. 20 méteres "klasszikus" halálvágtával az erdőben találtunk rá egy jól elhelyezett lövéssel a szívtájékon. Birtokba vételnél már kísérőm is látta, hogy jóval több mint 380 gramm, sőt 400-nál is. Hatalmas élmény egy olyan bakot terítékre hozni, amit magam fedezek fel a területen, én figyelhetem a mozgását, szokásait és a legvégén ejthetem el. A csúcs, hogy mind ez a névnapomon, hatalmas ajándék Dianától.
Ebben az évben több apróvad vadászaton is részt vettem, az első Békés megyében volt, ahol a vadászat végén felavattak fácán vadásszá, amit két szép kakas terítékre hozatalával érdemeltem ki. Valami mindig emlékezetessé tudja tenni a vadászatot, hol egy vadásztárs személye, hol egy vad szépsége és van, amikor minden összejön. Nekem sikerült az első és a vadászat utolsó kakasát lőni, amiből az egyik egy szép fekete tollazatú kakas volt.
De itt még nem ért véget az idény, még hat vadászaton voltam, melyből néhányra már kutyám is elkísért. Nagyon jól szerepelt, élvezte, nem félt a lövéstől sem. Több fácánt és rókát is hajtott fel sikeresen a puskák elé. Igaz a rókát elhibázták, de nem Barka hibájából. :)
Ebben az idényben sikerült még egy vadkacsát, egy tőkésréce gácsért lőni. Nagy élmény volt ez is.
________________________________________________________________________
2018. év eseményei
2018. július 27-29, Tarnaméra. 2018-ban két bakhoz (271 és 293 gramm) segített hozzá Diana, két egymást követő napon. Szeretek az alföldi részeken vadászni, a mezőgazdasági területeken van kihívás a cserkelésben. Itt hibáztam első vadam, a kukorica szélénél egy árok húzódott és a lövés pillanatában abba lépett bele a kiszemelt bak. Így pont fölé ment a lövés. A két nap két bakja kárpótolt ezért a hibáért. Igaz ez nem olyan hiba, ami a lövő, vagy a fegyver hibája egyszerű balszerencse. Az aznapi bak tőlünk 145 méterre rogyott tűzbe, a második napon egy közel 120 méteres lövéssel sikerült egy szívlövéssel terítékre hozni.
________________________________________________________________________
2017. év eseményei
2017. június 23, Bátonyterenye Második bakomat (275 gramm) már a lővilág vége felé ejtettem el Gábor barátomnál a Zagyva parton. Rövid 20 méteres halálvágta után a Zagyvában találtuk meg. Lőtávolság nem volt kiemelkedően hosszú, kb 140 méter.
________________________________________________________________________
2016. év eseményei
2016. május 7, Pusztavacs (NEFAG) Az első bakom, amire nagyon büszke vagyok! (108 gramm)
Azt hittem egy hihetetlen nagy emlékű cserkelés lesz az első, de tévedtem. Nem sajnálom csak erre úgy készül az ember, várja. Várja, hogy megy az áhított vad után, bújik az ágak közt, figyel, hallgatózik. De itt nem ezt kaptam, egy rövid autós barkácsolás után megálltunk, majd kísérőm rámutatott a nekem szánt bakra. Tűzben rogyott, ráadásul az utolsó falattal a szájában kb 130 méteren. Ez is elég ritkaság. 7 azaz hét percig tartott az első vadászatom.
 |
| Az elsőt kalaptűnek is megörökíttettem |
A Vadászat etikai kódexe
Bevezetés
A vadászat, mint a legősibb emberi tevékenység egyike, az ember és a természet különleges kapcsolatát jelenti Ezt a kapcsolatot együttesen alakítják és szabályozzák az ösztönök, a hagyományok és a törvények.
A vadászat szenvedély sport, szakma és gazdasági tevékenység egyidejűleg, melynek céljait, módszereit és kereteit a mindenkori politikai társadalmi és gazdasági viszonyok határozzák meg.
A vadászat komplex tevékenység, amely a vadászható vadállomány fenntartását és hasznosítását egyidejűleg és egymástól elválaszthatatlanul hivatott biztosítani.
A vadászat ugyanakkor a kultúra egyik speciális megnyilvánulási formája is, melynek a vallási szertartások kialakulásában éppúgy szerepe volt, mint a művészetek létrejöttében. A vadászat ma is ezer szállal kötődik a zenéhez, az irodalomhoz és a képzőművészetekhez, mert egyrészt ihleti ezeket, másrészt folyamatosan a segítségüket kéri, hisz a vadászat végső soron az élet és a halál csodás misztériuma, ami a művészetek segítsége nélkül aligha lenne értelmezhető.
A vadászat egy sajátos életforma és önként vállalt felelősség, mely a vadász és a vad, a vadász és a természet, valamint a vadászok és a nem vadászok sokszínű és bonyolult kapcsolatrendszerének egészére kiterjed.
A vadászat modern világunk egyik legellentmondásosabb tevékenysége, hisz számos faj végveszélybe kerülne a vadászok erőfeszítése nélkül, ugyanakkor az is tény, hogy a vadászat maga is a veszélyforrások egyike.
A vadászat tehát a társadalom számára egyszerre kényszer és engedmény, melyet a jog engedélyez és az etika fogadtat el.
A természetért érzett felelősség elve.
A természet a vad számára élőhely, az ember számára pedig életfeltétel. A vadászati erkölcs alapja tehát a természetért érzett általános felelősség. A természetszeretet ma aktivitást, cselekvő részvételt feltételez. Éppen ezért:
Az igaz vadász nem csak szereti és csodálja, de ismeri is a természetet. Folyamatos képzéssel önképzéssel fejleszti természettudományos ismereteit, melyek nélkül nem igazodhat el az erdők, mezők és vizek sokszínű és bonyolult életközösségében.
Ismeri és betartja a természet- és környezetvédelmi előírásokat, törvényeket és rendeleteket.
Ismeri , óvja és védi a védelem alatt álló állatokat és növényeket.
A vadászható fajok általános leírását, magatartását, táplálkozását, szaporodásbiológiáját, betegségeit különösképpen ismeri.
Egyedeket ejt el, de a fajokat védi.
Őrzi és védi az erdők, mezők és vizek tisztaságát, lehetőségeihez képest mérten részt vesz a szennyeződések és károk elhárításában.
Vadgazdálkodási és vadászati létesítményeket csak tájba illő módon, környezetbarát kivitelben létesít.
A vadászat sajátos eszközeivel - a vadállomány létszámának szabályozása, illetve tervezett szinten való tartása útján - , cselekvő módon részt vesz az erdők és más természeti értékek védelmében.
A hozzáértés és a szaktudás elve.
A vadászat a vad elejtésére irányuló céltudatos tevékenység. Ebből a szempontból tehát a vadászat szakmának tekinthető, mely hozzáértést, precizitást, megbízhatóságot, valamint tökéletes szerszámkezelést és anyagismeretet feltételez, függetlenül attól, hogy az illető vadász hivatásosként, avagy hobbiból űzi a mesterséget.
Az igaz vadász a vadászható fajok szakértő ismerője, különös tekintettel a lehetőségi alapelvekre. A vadfajok nemét, életkorát, trófeaminőségét, egészségi állapotát minden vadásznak egyértelműen fel kell ismerni, illetve el kell tudni bírálni.
Pontosan kell ismerni és maradéktalanul be kell tartani a vadászattal kapcsolatos törvényeket, rendeleteket, vadásztársasági, illetve üzemi szabályokat és előírásokat.
Tudni kell, hogy melyik vadfaj elejtésére milyen fegyver, illetve lőszer alkalmas. A vad nem élő céltábla — a lő-készséget a lőtereken kell megalapozni és fejleszteni.
A vadászatok eredményességét nagymértékben javítják a jól képzett, fegyelmezett, szakszerűen alkalmazott vadászkutyák. A kutyatartó vadászok rendelkezzenek megfelelő kynológiai ismeretekkel, különös tekintettel a fajtakiválasztásra, a kiképzésre, a fegyelmezésre és a vadászatokon végzett közös munkára. Kiképzetlen, engedetlen kutyákkal tilos és etikátlan is vadászni.
Az állatok méltóságának elve.
A természetet benépesítő és színessé tevő -, állat- és vadfajokkal közös hazánk a Föld. Az erdők és mezők lakói nem ellenségeink. A vadászat állati életek kioltásával jár, a vadászetika egyik legfontosabb alapelve mégis az állatok életének tisztelete, méltóságának elismerése.
Vad elejtésére csak a törvények és rendeletek keretei között, az adott vadászterület vadgazdálkodási terveinek megfelelően, gondos és szakszerű kiválasztás alapján, a helyszín és a körülmények alapos ismeretében, az arra alkalmas törvényes eszközzel kerülhet sor.
Az erkölcsös vadász nem kockáztat, nem lő túl messzire és bizonytalan helyzetekben, mert az állat sebzését és minden szenvedését kerülni kell.
Az elejtett vadat illesse tisztelet - fajtától, nemétől, trófeaminőségétől függetlenül.
Az elejtett vad szakszerű zsigerelése, rendbetétele és kezelése egyrészt értékmentés, másrészt tiszteletadás.
A sebzett vad szakszerű és állhatatos után-keresése lelkiismereti kötelesség.
A megtalált sebzett vadat az arra legalkalmasabb eszközzel és módon haladéktalanul meg kell szabadítani kínjaitól.
Méltatlan dolog nemes nagyvadnak kábító anyagot, netán mérget tartalmazó takarmányt adni, megcsonkolt csali állatokat alkalmazni, vérző sebeket okozó csapdákkal csapdázni.
Az etetőhelyeken tilos vadászni!
Az igazi vadász ugyanakkor részt vesz a vadállomány védelmében, etetésében, természeti katasztrófák estén a veszélyeztetett egyedek mentésében.
Mesterséges tenyésztéssel hozzájárul a faj fennmaradásához, az adott populációk minőségének javításához, a vadászati lehetőségek bővítéséhez.
Vadon élő állatot igaz vadász hobbiból vagy státusz-szimbólumként nem fog be és nem tart fogságban, befogott állatokkal nem kereskedik és az azokkal való kereskedést minden törvényes eszközzel megakadályozza.
Az állatoknak szenvedést tudatosan semmiképpen nem okoz, az állatkínzás minden formáját elítéli és ha teheti, meg is akadályozza.
Az esélyadás, az önmérséklet és az önfegyelmezés elve.
A vadászat végső célja a vad elejtése és birtokbavétele, de nem minden eszközzel és minden áron! A vadászat humanizálódása annyit jelent, hogy esélyt adunk a vadnak és lehetőségeink tekintetében korlátozzuk egymást és magunkat.
Sorozatlövő fegyverekkel tilos és etikátlan vadászni, de az egyébként engedélyezett többlövetű ismétlő fegyverek használatánál is joggal elvárható a töltényszám minimalizálása, azaz az önkorlátozás.
A gépkocsiból, traktorról, kombájnról, helikopterről történő vadászatot nemcsak a törvény, de a jóérzés is tiltja.
Infratávcsövet, csalihangokat hallató magnetofon-felvételeket, az üzekedő állatok ösztöneire ható szagkeltő anyagokat, azaz a modern technika képességpótló eszközeit az igaz vadász nem alkalmazza, mert a vad istenadta képességeivel csak a vadász saját képességeit, illetve az emberi kitartást, szívósságot és akaraterőt illik szembeállítani.
Ülő nyúlra, felgallyazott vagy futó fácánra, vízen úszó vadkacsára, tarlón legelő libára, malacos kocára, borjas tehénre, gidáit vezető sutára lőni vadászhoz méltatlan dolog.
Társas vadászatokon a fegyelmezettség, a másokhoz való alkalmazkodás képessége, valamint a kapott feladatok gyors, pontos és szakszerű végrehajtása minősíti a részvevőket.
Nem a teríték nagysága dicséri a vadászt! A mennyiségi eredmények, a rekordok hajhászása alantas ösztönökre utal. A vadászélmény szempontjából az elejtés körülményei, a vad megszerzéséért hozott áldozatok a meghatározóak.
Társas vadászatokon illetlen dolog a legígéretesebb helyekre törni! A kedvezmények a vendégeket és idős vadászokat illetik.
A kompetencia-osztáskor is őrizze meg a vadász a méltóságát. A legszebb példányok elragadása, a zajos és kulturálatlan reklamációk a vadászat egész hangulatát megrontják.
A vadászirigység éppen azt öli ki a vadászatból, ami a lényege. Örülni kell mások sikereinek!
A hagyományápolás elve.
A vadászat sok évezredes története folyamán a gyakorlat szokássá, a szokás szertartássá, a szertartás erkölcsé nemesült. A vadászati hagyományok talaján alakult ki és fejlődik, hidat alkotva a végtelen múlt és beláthatatlan jövő között. A hagyományok ránk öröklődnek, alakítanak bennünket, ugyanakkor maguk is örökösen változnak a mindenkori vadászok körülményei, ideái és gyakorlata által.
A vadászavatás, a legősibb hagyományok egyike, kollektív öröm és egyéni büszkeség. A vadászavatás tartalma a befogadás, az elismerés. Az avatási szertartás a lovaggá ütés középkori gyakorlatát mintázza. A humoros mozzanatok komoly, életre szóló tanácsokkal ötvöződnek. Durvaságnak nincs helye, az esemény súlyát és fontosságát azonban semmi sem kérdőjelezheti meg.
A ruha mindig is több volt mint a testet védő burok. A célszerű vadászruha egyrészt a vadászati tevékenység speciális körülményeihez való alkalmazkodást segíti, másrészt azonosítja viselőjét a társadalom más tagjai előtt. A vadász minden lehetséges helyen és alkalommal vállalja nemes hivatását, illetve szenvedélyét és tegye láthatóvá vadász mivoltát.
A vadásznyelv is örökségünk fontos része. A vadászati szakkifejezések rendszeres és tudatos használata, a különböző fajú, nemű és életkorú állatok szakszerű megnevezése egyrészt előfeltétele a szakmai kommunikációnak, másrészt értékes hozzájárulás nyelvünk gazdagításához. A természetet szerető, az állatokat tisztelő, a vadászélményeket kincsként őrző vadászemberek között megengedhetetlen az ocsmány, trágár beszéd.
A vadászat méltó befejezése a terítékkészítés. A teríték nem más mint az elejtett állatok szabályos alakzatban való elhelyezése, amely egyrészt a zsákmány számbavételét, másrészt az ünnepélyes hangulat megteremtését szolgálja. A rendezett és vadásziasan díszített terítékkel a vadász sikerét ünnepli és áldozatai emléke előtt tiszteleg. Minden elejtett vadnak, legyen az akár apró-, akár nagyvad, kijár a végtisztesség.
A vadászkürt - mint az egykori harci kürtök kései utóda - fontos segítője a vadászat szervezésének, a megfelelő hangulat megteremtésének, illetve végső tiszteletadásnak.
A trófea győzelmi jelvény. A vadásztrófea az elejtett vad valamely testrésze, tolla, szőre, szarva, vagy agancsa, mely tárgyiasult formában őrzi a vadászat összes emlékét és körülményeit megtestesítve és időtlenné téve azokat. A trófeák üzenete azonban koronként változik. A trófea felbecsülhetetlen érték a vadász számára, ugyanakkor jó ízlésű ember házában nem válhat státusz-szimbólummá, a kivagyiság kifejezésének eszközévé.
A trófea értékét nemcsak a nagysága, illetve pontértéke adja.
A vadászat gyakorlata, a vadászat mint életforma, emberformáló tényező is. A természettel való sok-sok találkozás mellett a vadászati kultúra, a vadászati témájú irodalmi és művészeti alkotások gyakorolják a legnagyobb hatást a vadászokra. A puskás embert a vadászati kultúra nemesíti vadásszá, és a nem vadászók tömegei számára is a vadászati kultúra teszi a vadászatot elfogadhatóvá.
A vadászat sokrétű és sokszínű emberi kapcsolatokat is értékként kezeli. Tiszteli az időseket, segíti a fiatalokat, aktív felelősség- és szerepvállalással támogatja a kollektíva közösségi életét szervező, a vadgazdálkodást irányító egyesületi és gazdasági vezetőket.
Szép és megőrzendő hagyományaink egyike a vendéghívás. A vendég érkezése ünneppé teszi a hétköznapot. Vendéget hívni azonban felelősség is. A vendég fogadását gondosan elő kell készíteni, programját körültekintően kell szervezni. A vendéghívás és fogadás ugyanakkor nem szolgálhat önző egyéni érdekeket.
Az igényes társasági élet, a hagyományőrzés és a vadászati kultúra fejlesztésének és terjesztésének kiemelkedő eseményei a Hubertus-misék, a vadásznapok, a majálisok és a vadászbálok. Legyenek ezek az események a vadászok és nem vadászok közötti ismerkedés, párbeszéd és megbékélés alkalmai.
A biztonság elve.
A vadász szerszáma a fegyver. A fegyver egyrészt hatalom más életek felett, másrészt önmagunkat és másokat is veszélyeztető eszköz. Éppen ezért:
A fegyverviselés és a fegyverhasználat alapkövetelménye a tökéletes hozzáértés és a kiegyensúlyozott, szilárd erkölcsiség.
A vadász semmilyen körülmények között sem veszélyeztetheti mások biztonságát. A biztonság elve kizárja a legkisebb kockázat vállalásának jogosságát is.
A vadászat előtt vagy közben törvényileg tiltott, morálisan elítélendő az alkoholfogyasztás.
A vadász csak akkor veheti kezébe puskáját, ha nincsenek egészségügyi problémái, ha kipihent és idegileg kiegyensúlyozott.
A vadász fegyverének ápoltnak, tisztának, ellenőrzöttnek és műszakilag tökéletesnek kell lennie.
Ami a vadász számára vadászterület, az másnak földbirtok, erdő vagy éppen kedvelt kirándulóhely. A természet közös tulajdonunk, a vadász nem sajátíthatja ki azt a saját maga számára. Lövést tehát csak megfelelő látási viszonyok mellett, gondosan ellenőrzött terepen, jól látható és egyértelműen felismert vadra szabad leadni. Az elszalasztott lehetőség megismételhető, az elengedett lövedék azonban többé már sohasem fordítható vissza!
Készítette a VKE Etikai Bizottsága
(Békés Sándor, dr. Bod Lajos, dr. Bán István és Homonnay Zsombor)
Megjelent 1998-ban a Magyar VADÁSZLAP januári számában.
