Már az indulásunknál esett a hó, mire a hegyekbe értünk, már olyan érzésünk volt, mint a Star wars filmekben a hiper ugrás. Mész hetvennel, repülnek szembe a hópelyhek és már majd nem hiper űr sebességre kapcsolsz. Jókat szórakoztunk ezen Dórival.
Meglátogattuk Nógrádban a vadakat. Drága lányom is szeretett volna szarvasos képet, mint amin apukája is van, de sajna nem sikerült. Azért látni láttunk őket, de nem volt annyira barátkozós kedvében. Csak a sztori miatt ne szaladjunk annyira előre. Végig szakadt a hó. megérkezésünkkor rögtön lerohantak a kutyák, nagyon jó fejek.Mint régi ismerőst üdvözöltek, a házigazdával együtt.
.jpg)
Természetesen gratuláltam Villányi Péternek, a róluk megjelent cikkhez. Nagyon kedvesek voltak, kicsit előbb értünk oda, ők is úgy készültek, hogy majd a délutáni etetésre megyünk, de nem csináltak belőle problémát. Dórinak tanulnia kellett, hisz készül keményen a nyelvvizsgájára és az érettségire. Vendéglátónk, beültetett a terepjárójába, megmutatta Dórinak csak úgy gyorsba a környéket. A kis túrakocsizás után, az etetőhelynél kiszórtak az állatoknak egy kevés búzát, hogy ha már itt vagyunk, tutira lássunk állatokat felkiáltással. Megszórták a területet, Pötyi, Miska rögtön rajtra készen álltak a szóró végein.
Elfoglaltuk leshelyünket és vártunk. Túl sokat nem kellett várni, jött a jó öreg kan. Viszont az idő kicsit kezdett romlani, rosszabbak lettek a fényviszonyok, Dóri elkezdett fázni is, no és az időnk is lassan kezdett lejárni. Elindultunk visszafele.
A séta alatt kezdtünk felmelegedni, közben Miska jött velünk, mint hű kobzosunk. Az erdőben megpillantottuk a gím bikákat, lassan utánuk mentem, talán sikerül kicsit becserkelni őket. Annyira nem sikerült, mint gondoltam, de ismét csak a látványt tudnám emlegetni, az páratlan. Lassan átértünk a domb másik oldalára, és... És ott volt a vadak Kánaánja. Muflonok, dámok egy rakáson. Összegezve nagyon jól éreztük magunkat, Dóri picit fázott, de ennek ellenére minden nagyon jól sikerült abból, amit elterveztünk.
