2015. március 5., csütörtök

Az élet ismétli önmagát...

Reggel nekivágtam a rengetegnek. A tavasz hónapjának első napján, kissé ködös, párás időben értem ki. Nagy reményeket tápláltam a kint létnek, piszok jól éreztem magam. Szinte teljesen fel voltam pörögve. Nem tartott sokáig a pörgésem. Nem nehéz kitalálni miért, a szarvas ifjak és öregek dobálják fejdíszüket. Nem szoktam káromkodni - itt -, de ez a sok kretén állat, nagyon tele van velük a burám. Csatárláncban vonulva mennek az erdőben, ha meglátják az embert, zavarukban nem tudnak mit csinálni. Én tudtam, pakoltam. Elindultam ellenkezőleg, kb. 150 métert kellett csak megtennem egyedül, utána lett társam. Hamar leráztam Elindultam a másik kedvenc nyiladékom felé, talán lesz kint valami. Nem találtam semmit, ezért visszafordultam. Tök véletlenül kikbe botlottam... A kis baráti társaság megint jött ki a nyiladékra. Amikor észrevettek, megálltak, összevárták egymást. Lejöttek a nyiladékra, már köszöntek - legalább -. Kérdeztem tőlük agancsozni jöttek e, természetesen NEM volt a válasz, mit is képzelek, csak sétálnak az erdőben. Kötekedésként megjegyeztem nagy baráti séta lehet ha 35 méterre vannak egymás mellett. Gondoltam vannak olyan rafináltak, hogy kivágják magukat azzal, hogy gombát keresnek... 
Ők lefele én nyugatnak véve az irányt mentünk a magunk dolgára. Jó nagy kanyart tettem meg, de megint beléjük botlottam, szokásos felállás, de még mindig üres kezek, zsákok. Az egyik oda is szólt nekem, "mi maga nyúl?" Kifelé menet épp egy Passat állt be a kerítésen belülre. A vicces az volt, hogy még rám néztek ferde szemmel...
Na ez egy ilyen délelőtt volt. Összepakoltam és átmentem Hidegvölgybe.
Már régen jártam itt, talán két éve is van már. Akkoriban nem tetszett a terület "levágása" és ezért hanyagoltam kicsit. Van itt egy-két kedvenc helyem, szeretem nyiladékok és maga a vadetető és környéke. Legközelebb is ide fogok jönni, szépek a dámok és a környezetben is visszaállt a rend.




2015. február 16., hétfő

FeHoVa

A tavalyinál is többen, csaknem 54 ezren látogattak el a régió legnagyobb vadász- és horgászkiállítására. A február 12. és 15. között 22. alkalommal megrendezett FeHoVa-n, valamint a vele egy időben tartott Budapest Boat Show-n és a Karaván Szalonon hagyományosan a legjelentősebb hazai és külföldi kiállítók vettek részt. Mivel a FeHoVa a régióban is kiemelkedik a hasonló rendezvények közül, a látogatók között sok volt a külföldi. A kiállítók sikeres üzletkötésekről számoltak be: a tavalyinál lényegesen több áru cserélt gazdát a kiállításon
A csütörtöki megnyitón Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) elnöke méltatta a szervezőket, és elmondta: Magyarország alkalmas arra, hogy ismét vadászati világkiállítást rendezzen. Budapest utoljára 1971-ben adott otthont a rendezvénynek, a 2021-es 50. évforduló éppen megfelelő lehet a következő világesemény megrendezésére – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes.
Ezen a napon írta alá kölcsönös együttműködési megállapodását a Vadászati Kulturális Egyesület és a sepsiszentgyörgyi Vadon Egyesület. Dr. Demeter János a Vadon Egyesület igazgatója és Oláh Csaba a VKE elnöke megállapodott a magyar és székelyföldi vadászati kultúra kölcsönös bemutatásáról, ápolásáról, közös rendezvényekről. A VKE Természetfotó Köre szóbeli megállapodást kötött a Vadon Egyesülettel a kölcsönös kiállítások létrehozásában, valamint közös rendezvények létrehozásában.
Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter – szintén a megnyitón – jelezte: a minisztérium szeretné elérni, hogy a magyar vadhús megkülönböztetett márkaként jelenjen meg a piacon bel- és külföldön egyaránt. A miniszter szavai azért is fontosak, mert az idei FeHoVa kiemelt témája volt a vadhús és halfogyasztás népszerűsítése. Az erről szóló szakmai találkozókat nagy figyelem kísérte, és sikeres volt a vadhús és halkóstoltatás is. A gasztronómia erősödése a FeHoVa-n azért is különösen fontos, mert 2016-ban a FeHoVa-n rendezik a nemzetközi szakácsverseny, a Bocuse d’Or magyar döntőjét. (A májusi, európai döntőt ugyancsak Budapesten, a Hungexpón rendezik.)
Idén először kaptak önálló pavilont a horgászok, akik pillanatok alatt „belakták” a jelentősen megnövelt teret. A D pavilonban még így is előfordult, hogy hatalmas tumultus alakult ki a horgász nyereményjáték sorsoláson vagy a sztárhorgászok standjainál. Nagy siker volt a többi között a horgász szimulátor és a most bemutatott vízalatti kamera, amelynek segítségével a horgászok „élőben” láthatják, mi zajlik az úszójuk körül.
A hagyományos szarvasbőgő versenyre a idén is sokan neveztek, számos versenyző jött külföldről is. Rengetegen látták a rendellenes őztrófeákat bemutató mini-kiállítást, valamint a solymász- és kisállat bemutatókat.

2015. február 7., szombat

Kiállítás

Ma felkerültek a falra a képek. felavattuk az új sínes megoldást. Edinával "leugrottunk" Keszthelyre, hogy folytatódhasson a "Vadászat objektívvel" kiállításunk, ami kisebb megszakításokkal, de töretlenül vándorol az országban. 
A Vadászati Múzeum után, megint keresünk valami helyet a képeknek, talán valamelyik vadászház lesz a cél, az ország keleti felében. 
Viszonylag korán indultunk, még este is csak azt hajtogatta a média, hogy az ország nyugati részében ítéletidő várható. Nem tudjuk elhalasztani a kiállítást, mert csak ez az egy lehetséges időpont van, így le kell menni. Az autópálya tökéletes volt, az utolsó 10 km volt csak kicsit lassabb az átfújt hó miatt, de semmi extra. Keszthely felé kicsit már más volt a helyzet, kicsit több hóátfúvás, de jól járható volt az út. Az előzetesen megbeszélt időponttól számítva csak 20 percet késtünk. Múzeumba még soha nem mentem a művészbejárón, olyan furcsa izgalmat adott az egésznek. Alig kivilágított kiállítóhelyeken mentünk keresztül, nem is tudom miért jutott eszembe az 'Éjszaka a múzeumban' című film. Lett volna meglepetés ha a tigris, farkas, szarvasok, oroszlánok megelevenednek... Elképzeltem, ahogy megragadom Kittenberger Kálmán vitrinbe zárt puskáját, majd a hadonászáson kívül mást nem is tudnék vele tenni, nem csak a nagy meglepettségtől, de még lőszer sincs hozzá. De talán a következő kiállítási anyag kijöhetett volna belőle, Edinánál volt gép, míg én a vadakkal hadakozok, addig lett volna témája, de milyen! :) Lehet probléma lenne, hogy a kompozíció olyan esetlenné válna, nem biztos, hogy tudnám a rajtam erőlködő oroszlánt, tigrist, vagy mit a megfelelő irányba fordítani, hogy a fények, kompozíció jó legyen. igaz Edina próbálkozott egy két érdekes kép megvalósításában részt venni, volt röhej. 
Azt hiszem összességében jó lesz a kiállítás, sok segítséget kaptunk a múzeum vezetésétől, amit ismételten nagyon szépen köszönünk.





  



 





2015. január 31., szombat

A kiállítás folytatódik!


Ismét kinyit a kiállításunk. 

A Helikon Kastélymúzeum Vadászati Múzeumának falai közzé kerülnek a képeink.

Mint a plakát is mutatja, február 8 - március 10. között szeretettel várjuk a látogatókat. 

Aki csak teheti nézze meg képeinket és ne hagyja ki a múzeum többi kiállító termét se; főleg gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek ajánlom a vasútmodell kiállítást, fantasztikus élményt nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Köszönjük a lehetőséget Dr. Tóth Csaba múzeumvezetőnek,
a Vadászati Kulturális Egyesületnek,
és
Polster Gabinak a sok segítséget



2015. január 18., vasárnap

Életmentés

Múlt héten szerettünk volna Orsival kimenni sétálgatni és tesztelgetni. Sajnos nem jött össze, mert zuhogott az eső. Olyan volt, mint tavasszal, csak sokkal hidegebb a levegő. Jó lett volna mindenkinek, Orsi éppen lábadozik egy baleset miatt, nekem meg a gépem hol működik, hol nem. Tehát valami terápiás célzattal. Ezt bebuktuk az eső miatt, ezért elhalasztottuk. A héten volt a klubunkban a megbeszélés is, mivel szeretnénk bemutatkozni a FeHoVa-n, gondoltuk akkor másnap lehetne egy kis fotózás is. Kaptam kölcsönbe Orsitól egy 7 D-t :) de örültem neki - itt jön a fülig érő száj -, a "csalódás" akkor jött, amikor megláttam megint Oszit a kis bolondos kutyát. 
Aranyos, meg cuki, ahogy mondani szokás, de most megmutatta a foga fehérjét. Szó szerint is. Annyira nem rohanok előre a sztoriban, de mindkettőnket meglepett.


Meglepett, hogy a kerítésen -nem volt lyuk - simán átjött, pedig azt hittük sikerült lerázni. Nem siettünk, hisz Orsi térde még nem 100% -os, lassan, néha kicsit pihenve mentünk, természetesen Vahúr kíséretében. Mindenre figyelt, mint legutóbbi túránkon és most sem fogadott szót. Mint egy gyerek. Semmi sem mozdult az erdőben, legalább is amit mi "láttunk", Oszi viszont folyamatosan figyelt. Megérkeztünk a leshelyhez, elfoglaltuk a helyünket, épp tesztképeket szerettem volna készíteni, mikor Oszi rohanásba kezdett és iszonyatos ugatásba a szálas vadetetőnél. Jó száz méterre voltunk az etetőtől, de láttuk valami vadat tart a kutya. Elsiettem oldalra, ha esetleg kiugrasztja akkor talán egy jó akciókép is lehet belőle. Nem ugrasztotta ki, sőt keményen tartotta. Amikor odaértem, láttam, hogy egy szép muflon kos szorult az etető lécei közé. Szó szerint felakasztotta magát a szarvaival. Olyan keményen tartotta Oszi, hogy néha igen keményen harapta, húzta a szorult helyzetben lévő csigást. Megesett a szívem a koson, de egyedül nem igazán tudtam neki segíteni, a kutyánál elpattant a húr, megérezte a vér szagát és lecsillapíthatatlan erővel már marcangolta a szorult helyzetben lévő vadat. Már vérzett, a fülét majdnem leszakította a sok próbálkozásban, kissé ki is merült már a feje rángatásában és az ugrálásban. Szerencsére lejött Orsi is, megpróbálta kisebb, nagyobb sikerrel elűzni a kutyát, de minduntalan nekiesett a kosnak. Ki kell szabadítanunk, mert, ha nem akkor biztosan elpusztul. Bevallom féltem, de valami erőt vett rajtam, nem hagyhatom, hogy ilyen csúnya halála legyen. Bemásztam az etetőbe, megpróbáltam megfogni a szarvát, remélve, hogy nem rántja meg a fejét, mert akkor tuti több ujjam is eltörik. Soha nem volt még ilyen élményben részem. Amikor hozzá értem próbáltam szavakkal kicsit nyugtatni, sikerrel. Teljesen átszellemült szinte, talán érezte, hogy tényleg segíteni akarunk neki. Nagyon nyugodtan tűrte, hogy kiakasszam a csigáit, köszönet képpen visszanézett -de ezt csak képzeltem tán - és eliramodott az erdő felé. Oszi természetesen rohant utána. Negyed óra múlva kullogott vissza a blöki, egyik lábát erősen fájlalva, véres pofával szégyenkezve. Látszott rajta némi bűntudat is. A lába tán akkor sérülhetett meg, mikor megrúgta a kos. Nem adják olcsón a bőrüket ezek a birkák. 
Így sikerült életet menteni az erdőben, nagyon jól esett valahol....
Lesznek majd képek is, mert azért megpróbáltuk dokumentálni valahogy, de még egy kis türelem kell.



2015. január 10., szombat

Egy kép margójára

Nem igazán tisztem bárkit is a védelmembe venni, főleg ha nem is szorul rá. A "fészbukon" - egy zárt csoportban - megy rendesen az ítélkezés. A csoport adminja leírta a véleményét, ami mondjuk meg, természetes, de a kommentálók egy része kicsit átesett a ló másik oldalára. Pedig lovas nemzet vagyunk... Aki ült már lovon tudja milyen nehéz fent maradni, pláne középen.
Véleményem szerint, ha ebből a későbbiekben valamiféle ügy lesz, akkor a nagyvad fotók ismét háttérbe szorulnak az ÉTF-en. Utána megint lehet mindenkit szidni, hogy ilyenek, meg olyanok. Ez is egy 22 -es csapdája lesz. Tovább inkább nem is fűzném a dolgot, mert még a végén vádaskodás, személyeskedés lenne.
Csak azt nem értettem, én tudatlan, hogy Daróczi Csaba kritizált képének főszereplőjét, már korábban is lehetett látni egy optika teszt alanyaként, később senkinek sem tűnt fel? Pedig aki megkérdezte hol készült a kép, az tudhatta...
No mindegy, majd meglátjuk mi lesz a vége.

Daróczi Csaba: Arany-bika
Daróczi Csaba: Tamron 150-600 teszt képe