2014. október 13., hétfő

Horror sztori

Most, hogy közeledik a Halloween, a tél, a madáretetés szezonja, eszembe jutott egy, nem éppen kedves történet. Olvasgattam egy kicsit és megtaláltam egy régebbi bejegyzésemben. Még mindig nem tudom megemészteni, amit megtudtam a széncinegékről. A kis helyes nyitni-kék, milyen vérengző vadállat. Valahogy így kezdődött anno két éve:

Főhőse nem más, mint a kedves, drága, gyermek versek szereplője, a széncinege (Parus major). Ez az "icinke-picinke" cinke igazából egy vérengző állat, a repülő cápa, a szárnyas T-rex. Néhány évvel ezelőtt jelent meg egy cikk a brit Guardianban és a New Scinetistben egy tanulmány alapján. Magyar és svéd kutatók számos cinkék által elpusztított denevért találtak a Bükkben. Téli álmukból ébredő denevérekre vadásznak a széncinkék, kicsípik az álmos emlősök agyát, lecsipkedik csontjaikról húsukat. 
A széncinegét tudományos alapossággal először Magyarországon figyelték meg erről az eddig kevéssé ismert szokásáról. A madáretetők kis téli vendége ugyanis denevérekre is vadászik. Egészen pontosan fejüket szétcsipkedve végez velük. Ez a megfigyelés két magyar biológus nevéhez fűződik. Először 1996-ban találtak kicsípett fejű denevért, majd tíz évvel később 18 széncinegék által elpusztított törpedenevért (Pipistrellus pipistrellus) regisztráltak a Bükkben.
"Számos denevértestet találtunk... Az egyiknek egy széncinege lecsipkedte az összes izmát, zsírját, belső szerveit, sőt kicsípte még az agyát is. Csak csontok maradtak. Ez az első alkalom, hogy denevérvadászaton érték ezeket a madarakat" - idézte a Guardian Estók Pétert, akinek kollégáival közösen írt tanulmánya jelent meg a Biology Letters brit tudományos folyóiratban.
A cinkék a téli álmukból ébredező denevérekre vadásznak, melyek könnyű, kiadós zsákmányt jelentenek. A madarak meghallják, ahogy az ébredező denevérek egymást szólongatják magas frekvenciájú hangon, berepülnek a barlangokba, és rátámadnak az emlősökre. Gyakran ott helyben fogyasztják el áldozatukat, de előfordul, hogy a környező fákra repülnek velük. Nem ölik meg azonnal a denevéreket, de azok általában elpusztulnak, amikor a cinkék kicsipkedik agyvelejüket. A kutatók kísérlettel igazolták, hogy a madarak csak akkor esznek denevért, ha nem találnak más élelmet.


Az utóbbi években egyre több adat lát napvilágot arról, hogy a cinegemadár kedves, szerény külseje mögött kegyetlen gyilkos rejtőzik. Erről a rémtettről egy finn természetfotós, Lassi Kujala egészen sokkoló jelenetet örökített meg videón. Egy széncinege vércse módjára lecsap az etetőnél kiszórt magokon békésen táplálkozó zsezsékre, és halálra csipkedi, majd elfogyasztja vérző áldozatát.
Mi lehet ennek a viselkedésnek a magyarázata? Noha mi békés madárkának látjuk a cinkéket, nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez az állat valójában kérlelhetetlen ragadozó. Igaz, zsákmányállatainak zömét rovarok teszik ki, de alkalmanként nagyobb zsákmányt, így kisebb énekesmadarakat is elejt. 
A cinke felépítése látszólag nem alkalmas nagyobb melegvérű állatok legyilkolására, de ez csak a látszat. A cinke erőteljes madár és hegyes csőre különösen erős. Képes vele feltörni az olyan kemény magvak héját, amilyen a makk vagy a mogyoró. Azt is megfigyelték, hogy elhullott patás állatok húsát csipkedik.
Középkori könyvek említik, hogy a cinegék lecsipegették az akasztott emberek zsírját és más szöveteit, de ez a viselkedésük a közelmúltig feledésbe ment. Ezért hökkentek meg a szakemberek, amikor 1975-ben egy Barnes nevű kutató beszámolt arról a megfigyeléséről, hogy a széncinegék kisebb énekesmadarakat ölnek meg. Bár már korábban is megjelent néhány beszámoló arról, hogy cinegék megtámadtak és megöltek csapdába esett vagy fészkelő madarakat, ezeknek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget.
A cinegék rendszerint szétverik erős csőrükkel az áldozataik koponyáját, és kieszik kedvenc csemegéjüket az agyvelőt. 

A leírt történetek ellenére azért a cinegék zöme nem ennyire vérszomjas. Viszont tudomásul kell venni, hogy a rovarevő madár is ragadozó, és ez a ragadozó természet néha - például táplálékhiány esetén - rendkívüli méreteket ölthet.

2014. október 3., péntek

Kapjuk ölre a természetet


Talán valamivel több, mint egy éve hallottam erről a "gyógymódról" kicsit részletesebben. Most megint eszembe jutott, amikor egy rendezvényen megkérdezték tőlem, honnan árad ez a kézzel fogható nyugalom belőlem, honnan veszem ezt az erőt a külvilág romlott dolgaival szemben. Nem akarok itt pszichológiai vitát nyitni, nincs is értelme. Vagy hiszel benne, vagy nem. Vagy kipróbálod, vagy nem. Igaz olykor-olykor valamilyen celeb elkezd hinni, majd isteníteni valamit és a rajongók rögtön el is könyvelik követendő példának, anélkül, hogy a tudományos alapjait megismernék. Személy szerint néha soknak, eltúlzónak tartom, amikor hirtelen belelkesednek valamiért az emberek és az nyomják minden médiában. De ez egy kicsit más... Most jön a pszichológiai része. Amikor lelkedet elönti a kétség és a fájdalom, fordulj a természethez segítségért. Sétálj a kedvenc parkodban, vagy a közeli erdőben, a lényeg, hogy a fák gyógyító energiái fonjanak körbe. Azt hiszem, a legolcsóbb pszichiáter. Minimum egy óra a zöldben, és a fák elszívják negatív gondolataidat, és feltöltenek pozitív életérzésekkel. A fák valóban nagy erővel bírnak, légy nyitott, és meglátod, hogy milyen nagyszerű érzés frissülni a szabadban. Kulcsszó, a nyitott!
Ahhoz, hogy a feltöltődés sikeres legyen, először is tisztelned kell a fák hatalmát, és minden kétely nélkül, nyitottá kell válnod. Közeledj feléjük jó szándékkal, ne bántsd őket. Egy kicsit tán erről szól az "Erdő fohásza" is. Ülj le egy számodra szimpatikus fa tövéhez, helyezed magad kényelembe, szemeidet hunyd le, és csak relaxálj. Ha szükségesnek érzed az energiákkal való egyesülés céljából, érintsd meg az érdes kérget, vagy öleld át a fa törzsét. A hatás nem marad, hamarosan testeden villámcsapásként cikáznak a pozitív energiák. 

Akik igazából értenek is hozzá, összegyűjtötték, mik azok a segítő erők! 
A bükkfa hatalmas energiákkal rendelkezik. Segít abban, hogy megszabadulj a rosszkedvtől, visszaadja az életkedvedet, ráadásul élénkítő hatással is bír. Ha stresszes az életed, a bükkfa áldásos hatását ne hagyd ki. Erősíti a teherbírásodat, és megszabadít a gyötrő gondolatoktól. Mindenképpen érdemes hétvégén meglátogatnod egy ilyen fát, hogy végre kiengedhesd a gőzt, ami felgyülemlett benned a hét során. 

Ha mérhetetlen boldogtalanságot érzel, esetleg egy szerelmi csalódáson vagy túl, akkor a hársfa a te mentőöved. Ez a fa képes eltört szívedet újból összeragasztani. Nála megnyugvást találsz, és enyhülnek érzelmi panaszaid. 

A gesztenyefa is alkalmas arra, hogy érzelmeiddel tisztába jöjj. Ha kétségek gyötörnek, esetleg sokat szorongsz, akkor a gesztenyefa lombaji alatt keress menedéket. A fa elszívja a negatív érzéseket, és lelkedet megnyugvással tölti el. 

A cseresznyefa talán az egyik legpompásabb dísze egy kertnek, főleg tavasszal, mikor virágba borul. Ez a fa oldja a szexuális gátlásokat, és segít abban, hogy érzelmeinket megélhessük. 

A nyírfa erősíti a belső látás képességét. Fejleszti ösztöneinket, amire ezen túl bátran támaszkodhatunk. A nyírfaterápia segítségével könnyebben átláthatunk másokon, így minimálisra csökkenthetjük annak az esélyét, hogy az orrunknál fogva vezessenek. 

A tölgyfa az erő megtestesítője. Ha nehéz feladatnak nézel elébe, esetleg kishitű vagy, oltalmat találhatsz a tölgyfa törzsénél. Lelkedet erősíti, hiszen a fa átadja a tölgyerdőben sétáló embernek erejét. 

Ha elönt a belső nyugtalanság, tartózkodj egy kis időt juharfa közelében. A fűzfa, pedig kiválóan alkalmas, hogy háborgó idegeidet megnyugtassa.

Nagyon kevés dologban hiszek, többnyire csak a kézzel fogható dolgokban, de van amin szívesen elmélkedek. Ez is ezek közzé tartozik. Többször hallottam már, hogy a kirándulások után olyan vagyok, mint aki egy hetet nyaralt. Nyugodt és kisimult. Talán van ebben valami. Mióta figyelem magam, észrevettem, hogy azok a bizonyos nagy gondolatok nekem nem abban a mellékes helyiségben jutnak eszembe, hanem az erdőben. Talán jelent ez valamit. Szívesen kipróbálnék más erdőt is a tölgyön kívül, de ez úgy látom bevált. 

2014. szeptember 29., hétfő

Más-ok

Többen felfigyeltek már rá, egyre kevesebb képet töltögetek, nem igazán írom a "fantasztikusabbnál fantasztikusabb" sztorikat ide a blogba. Több oka is van ennek. Az első, s talán legprózaibb, nem igazán jó a fotómasinám, így csak a sétálgatás élménye jutna a fotózásokból. A második, próbálkozom némi grafikusi ismereteket elsajátítani egy iskolában, ezért az időm kicsit megcsappant. A harmadik egy helyes kis mesekönyv feletti bábáskodás, ami tényleg sok időt vesz el az embertől, s végül a negyedik a VKE Természetfotó Körrel kapcsolatos teendők. 
Ezt ne vegyétek siránkozásnak, fantasztikus élményeket nyújtanak a lelkemnek ezek az elfoglaltságok. Igyekszem azért a magánéletre is egy kicsivel több figyelmet fordítani, de kell egy kis idő, hogy minden megszokottá váljon.
Soha sem foglalkoztam az olvasáson kívül a könyvekkel. Most egy kicsit többet szeretnék ennél tenni, megpróbálom szerkeszteni és a kiadatás minden csínját-bínját elsajátítani egy mesekönyv segítségével. Remélem sikerülni is fog, mert ez egy igazán nagy, egész embert kívánó feladat, igyekszem is 110%-on foglalkozni vele. Év végéig ez lett/lesz a hobbim. Remélem sikerül megvalósítani, kellő pénzt összegyűjteni hozzá. Imádom az ilyen feladatokat. Fejben már minden meg van a könyvbemutatóig bezárólag.

Idén már lemaradtam a bőgésről, a gímszarvasok nászáról, de remélem, majd a barcogásra ki tudok majd menni. El kell ismerjem hiányzik. Mint említettem sok elfoglaltságot találtam, ezek közül az egyik Mártély. Már volt egy ezzel kapcsolatos posztom, igaz nem teljesen erről szólt, de köze van Mártélyhoz. Itt nagyvad az nincs, viszont a csodálatos környezet, a nagyszerű emberek, mint akikkel találkoztam, izgalmas helyé teszik. Jövőre visszatérek, kicsit hosszabb időre.




Újítás

Eltelt megint egy kis idő, ezért megújítottam a blog sablonját. Ha már nem írok mostanában olyan rendszerességgel, mint szoktam, akkor se legyen unalmas az ide tévedő olvasónak.

2014. szeptember 17., szerda

Nagygyörgy Sándor Emléknap


A Vadászati Kulturális Egyesület elnöke, az Egyesület vezetőségével egyetértésben, a Természetfotó Kör javaslatára, szeptember 9 -t Nagygyörgy Sándor Emléknappá nyilvánítja.
Ezzel a nappal kíván emléket állítani a Balázs Béla díjas, Érdemes művész munkásságának.


NAGYGYÖRGY SÁNDOR (1933. 07. 03. – 1993. 09. 09.) A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél osztályában szerzett festőművészi diplomát 1959-ben. 1976-ig szabadfoglalkozású festő- és fotóművészi tevékenységet folytat. 1977-től haláláig a NIMRÓD vadászati magazin munkatársa 1960-tól a Művészeti Alap tagja. 1970-től a Fotóművész Szövetség tagja, 1978-79-ben a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának művészeti vezetője, 1978-tól a Nimród Fotóklub elnöke, 1981-től a Nemzetközi Természetfotós Szövetség alelnöke.