2019. május 28., kedd

Amit én megtudtam a KODIAK (Škoda KODIAQ RS 2.0 TDI 4x4 DSG SCR)-ról.

Köszönöm Csótai Laci barátomnak a képeket

A kodiak (Ursus arctos middendorffi) a barna medve legnagyobb termetű alfaja. A jegesmedve mellett a legnagyobb testű szárazföldi ragadozó emlős a Földön.

...és a másik medve
Megjelenés
Marmagassága 1,33-1,5 méter, a hímek tömege 272-680 kilogramm, a nőstényeké 181-318 kilogramm. A legnagyobb vadon elő kodiak-medve 751 kilogramm, a legnagyobb állatkerti kodiak-medve pedig 966 kilogramm volt. A kifejlett hímek felágaskodva elérhetik a 3 métert is. 

Elterjedése, élőhelye

A Kodiak-, Afognak- és Shuyak-szigeteken őshonos, melyek Délnyugat-Alaszka partjai mentén találhatóak.

Életmódja

Főleg gyümölcsöket, bogyókat, kisebb gerinceseket eszik, de kiás egyes gumókat és gyökereket is. Egész nap aktív lehet, de legszívesebben reggel és este mozog.

Magányosan él, de a táplálékban gazdag területeken többen is összegyűlhetnek, például a lazacok ívásakor. Olykor nagyobb testű állatokat is megtámad, le tudja teríteni a jávorszarvast és a havasi kecskét. Előfordul a kannibalizmus is, a kifejlett erős hím főleg a bocsokra lehet veszélyes. A téli táplálékszegény időszakban nyugalomba vonul, de nem alszik igazi téli álmot. A nőstények ilyenkor hozzák világra még az 1 kg-ot sem elérő, védtelen, csupasz és vak bocsaikat. A fiatalok legalább két évig anyjukkal maradnak, majd 4-6 éves korukban válnak ivaréretté. A teljes testnagyságukat 11 éves korukra érik el.
A kodiak-medve alapvetően kerüli az embert, de hírhedten kiszámíthatatlan viselkedése révén veszélyes lehet az emberre, időnként előfordulnak tragikus balesetek. Szerencsére élőhelyük viszonylag gyéren lakott terület, így az emberekkel való találkozás lehetősége csekély. 
Miután az alfaj állományai a fokozódó vadászat miatt lecsökkentek, 1941-ben a Kodiak-szigetek egy részét természetvédelmi területté nyilvánították, hogy védjék a medvéket. Mára állománya nagyjából 3000 egyedre tehető és csak nagyon limitált éves kilövési kvóták betartása mellett ritkítható. Mára a medvék a régió egyik legfontosabb turistalátványosságaivá váltak.





























De itt, nem erről a hatalmas és egyben csodálatos állatról készült fotókat fogok publikálni, igaz az oldal jellege ezt tenné indokolttá. Van egy másik Kodiaq is a Földön, ami szintén valamiben hatalmassá tudott válni. Ami nem más, mint a Škoda Kodiaq RS. Pestiesen mondhatnánk, hogy ez is egy külön állatfaj, hisz a Škoda, SUV-ból még nem készített RS változatot. 
Már itt az elején megjegyezném, hogy a klasszikus RS betűpáros hangzata is azt sugallta, hogy az aszfaltból mindent kiradírozok, amit Isten oda teremtett. De nem. Határozottan nem. Persze nem mondanám, hogy a 240 ló nem teszi a dolgát, de ez az autó nem az a versenygép amire a logó utal. Azért ne szaladjunk ennyire előre.
Inkább kezdjük az elején, hogy maradjak a Škoda világánál, lássuk mi lett a Rapid randi eredménye.

Ez a kis mini "teszt" nem olyan volt, mint Sabine Schmitz rekordja a nürburgringi pályán František Drábek, a Škoda Auto kompakt modellekért felelős vezetőjével az oldalán, amikor kiharcolta a világ leggyorsabb hétüléses SUV-ja címet 9’:29,84” -es idővel.
Kezdjük a bemutatkozást itt is először a megjelenéssel. Fokozatosan haladunk kívülről befelé.


Ami rögtön feltűnik, a szín. Természetesen a versenykék metálfényt kapta a Kodiaq RS, a csomagtérajtó alsó prizmája (erre egy pár szó erejéig visszatérünk) és a kétoldali krómos kipufogóvéget imitáló lökhárítóval együtt. A többi modelltől eltérően feketére fényezett a hűtőrács és új az RS felirat előtt lévő, korábban három színű V betű pirosra színezése. 
A visszapillantó tükör háza, az oldalablakok kerete és az alumínium tetősín is fekete a Kodiaq csúcsmodellen. Hossza 4699, szélessége 1882, magassága verziótól függően 1686 vagy 1685 mm. Minden Škoda Kodiaq RS tulajdonos alapáron kapja a 20” Xtreme fantázia nevű, antracitszürke keréktárcsákat (megjegyezném az én Škodánom is ez a típusú felni van, nem véletlenül) 235/45 R20-as gumikkal. A „terepes” jellegre utalhatnak a nagy kerékjáratok, amit a városi puccos RS tulajok tuti leültetnének, de ezáltal elveszítené a közel húsz (197 mm) centis hasmagasságát.
Hátul a LED-es lámpákat elsőre azt hittem, hogy egy szintén LED-es fénycsík köti össze, de mint kiderült, csak a vörös fényvisszaverő prizma fut végig az autón, ami a többi Kodiaqon nincs. A trapéz alakú kipufogóvégekkel, amiből csak a baloldali a valós kipufogó, a Kodiaq RS hátulról is eleget mutat, nagyon jó kiállású autó.
Haladjunk lassan befelé. Ami nekem szembetűnő volt a motoros állítású, a vezető oldalán memóriás (három főre szabható) igazán kellemes, Alcantara-bőr vegyes huzatú, „RS” feliratú sportos ülések. A digitális műszerfal nagyon meggyőző, öt nézettel, jó grafikával, központi érintőképernyő gyors reakcióival és tiszta, éles képével. Pazar hangulati elem az egyik állásban a fordulatszámmérő középre történő kiválasztása. Izgalmas lehetőséget biztosít a manuális váltásoknál.
Annak ellenére, hogy a saját Skodám közel öt évvel idősebb, sok ismerős elemmel találkoztam, annyira nem lett túlbonyolítva a műszerezettség. Ilyen volt többek közt az állófűtés is, ami garázs nélkül, télen piszok jó dolog.
Valószínű a sportos jelleget szimbolizálja a műszerfalon elhelyezett szénszálas borítást utánzó műanyag elemek, amire elsőre azt hittem matrica, de szerencsére ennyire nem lett leolcsítva. Az üléseken és a kartámaszon a piros varrás, valamint a lapított kormánykerék is. Ez egy igen praktikus megoldás, azonkívül, hogy jól néz ki. Könnyebben tud kiszállni az, aki már kicsit elkényelmesedett és némi súlyfelesleggel bír. Az RS-ben is megtalálható a belső tér hangulatvilágítása, mint a sajátomban, de itt több színárnyalatból választhatunk. Ami szintén ismerős volt a KESSY kulcsnélküli ajtónyitás és indítás.
Hasonló még a hátsó ülések osztása, kivéve a 60:40-es osztásban hosszirányban történő állíthatóság, de ami új, az a felárért rendelhető két pótülés a csomagtartóba. Két sor üléssel a csomagtér 520/715 literes a hétszemélyes és 530/725 literes – mindkét esetben beleértve a tároló rekeszeket is - az ötüléses Škoda Kodiaq RS-ben. Ha lehajtom az üléseket közel 2 m3 lesz a tároló kapacitásom.
Mi van még? Igényes kidolgozás, a helykínálati bőség. Pakolóhely is bőven van, kesztyűtartóból kettőt is kapunk, ami természetesen a hűtött verziósat is tartalmazza, valamint a CD és SD kártya foglalatokat. Praktikus részleteket is említhetünk, például palacknyitó a pohártartóban, esernyő az első ajtókban. Kivehető LED lámpa, szatyorakasztó és távirányítás az ülésdöntéshez mind-mind a csomagtérben. A millió egyéb mellett a már említett kulcs nélküli nyitással, gyalogosfelismerős városi koccanásgátlóval, Apple CarPlay és Google AndroidAuto támogatást is adó infotainment rendszerrel, automatikus reteszelésű elektronikus rögzítőfékkel, elektromos sofőrüléssel és a nagy kedvencem, a nyitáskor előbújó élvédőkkel az ajtókon. Alapáron jár a fűthető első-hátsó ülés vagy a teljes egészében LED-es, kanyarkövető fényszóró is. A felsorolásnak közel sincs vége, mert ne feledkezzünk meg azokról a dolgokról, amivel még meg tud lepni, mint a nyitható panorámatetejével, állófűtésével, vontatmánystabilizáló (elektromosan kihajtható) vonóhorgával, láblendítésre elektromosan nyíló csomagtér ajtajával (na, 10-ből csak kétszer sikerült), távolságtartós tempomatjával és sávtartójával, valamint egy sor egyéb extrájával 
Gondolom, - na, jó megnéztem a konfigurátorban, így tudom -, hogy a hátsó üléssorban található ülésfűtés nem is széria tartozék, mint ahogy a napvédő roló és kihajtható fejtámasz a hátsó ülésekhez sem, hogy az utasok feje alvás közben ne bukjon le. Ide tartozik még a konnektor és a külön hátsó hőmérséklet-állítás is.
Folytassuk tovább a sort, mint fentebb, a következő az élőhely: Élőhelye a szürke aszfalcsíktól a zöldövezetig szinte minden. Otthonosan mozog száraz és havas (gondolom) terepen is. Életmódja: Főleg, az eredetileg a petróleum és foltbenzin gyártás hulladékaként keletkező „dízelolajjal” táplálkozik, persze már egy kicsit modernebb változatban. Normál körülmények közt eléldegél 9,3 l/100 km-en, autópályán 130-as tempóval 7,5 l/100 km adódik, városi forgalomban könnyedén lehet 10 liter feletti étvágy is. A Kodiaq RS kicsit több, mint 1,8 tonnás testét azért nem olyan könnyű megmozgatni, nem lesz egy kőkemény sportkocsi, még akkor sem, ha 176kW teljesítménye 500Nm nyomatékkal van párosítva, hanem sokkalta inkább egy kényelmes családi utazóautó, ami, ha kell tud sportos is lenni. Mi sem bizonyítja jobban, mint 6,9 másodperc alatt 100 km/órára ér, ha kell, simán futja a 200 km/órás utazótempót (a végsebesség 221 km/óra). A 20 colos, peres kerekekkel - 235/45-ös - sokkal stabilabb annál, mint azt várnánk tőle, s az adaptív menetmódválasztóval még fokozni is lehet egy kicsit. Lehet sportos, keményebb kormánnyal és lengéscsillapítókkal, meg persze a generált motorhanggal, lehet komfortosabb, amihez még mindig jut némi motorhang imitáció, Eco módban azonban csak az eredeti motorhang jut. A menetmódválasztó természetesen a motor- és a váltó, valamint a Haldex rendszerű összkerékhajtás vezérlését is érinti, Ecoban például a fékpedál érintéséig van vitorlázás is, meg persze a fokozatokat sem forgatja ki annyira, a két turbó miatt úgyis van nyomaték már alacsony fordulaton is. De ezeket a menettulajdonságokat is már sikerült megtapasztalni az Octaviámban. 
Amit sok helyen olvastam, gyakorlatilag ezt tartják az autó legnagyobb hibájának, vagy nem is tudom minek mondjam, hogy egy ilyen árkategóriájú SUV-ba egy un. úszónyerges, egydugattyús első féket raknak. Erre a figyelmet a piros színnel sikerül is felhívni.



Ami igazán tetszett, hogy egy régebbi Škoda márkából átülve, nem kellett sokat keresgélnem a kezelő felületeken, mindent hamar megtaláltam. Néhány dolog csak a két autó kor és felszereltségének különbsége miatt tűnt lassabbnak. Az egyik apró különbség a váltó. Az RS csak DSG váltóval kerül forgalomba – utána olvastam -, pedig kellemes meglepetéseket okozna egy 7 sebességes manuális váltó is. Számomra így is nagyon élvezetes volt ez a fajta élményautózás is. Azért a kormányváltóval is izgalmassá tehető a vezetési élmény. A saját autómon nem ilyen hangos a kis bajuszkapcsoló, ez kicsit fura volt. Olvastam még valahol, hogy az indítógomb elhelyezése is sokaknak gondot okoz, lehet ez csak megszokás kérdése, de hibákat azért jó lenne találni. Sajnos nekem nem nagyon sikerült. Ami igazán megfogott, a hangja. A kipufogórendszerben elhelyezett szelep segítségével V8-as motorokat idéző hang árad az autóból. A Škodákban most először vetették be a Dynamic Sound Boost rendszert. Hasonlóról szólt egy vígjáték is, ott is egy komplett filharmonikus zenekar játszott, dübörgött a dobban.
Most a végén jöhetne, mi szól mellette, vagy ellene.
Ami nagyon tetszett és a sajátomban is bejön: tágas, jól variálható utas- és csomagtér; kényelmes ülések, szép dizájn, menő műszerfal és szép képpel rendelkező érintőképernyő; nagyon jó gyorsulás, melyet az üzemmódok is elősegítenek és a vezetéstámogató rendszerekről még nem is beszéltünk.
Ami ellene szólhat, a sokak által emlegetett első fékek és maga az ára, fenntartási költsége. 
Összességében azt kell, mondjam fantasztikus élményt ad, nagyon jók a kényelmi és technikai megoldásai.

Nagy köszönet a Skoda Schillernek az autóért.








2019. február 15., péntek

Vadászörökség



2018. december 23., vasárnap

Karácsony


2018. december 18., kedd

A kedves cinegemadár másik oldala

Kóródi László
Cinegemadár

Most énekelj, cinegemadár,
Karácsony jő, elmúlt már a nyár!
Messze van még a szép kikelet,
jó hallani vidám éneked!

Hidegtől a cinege nem fél,
hópihék közt ő vidáman él!
Karácsonyról szól az éneke,
dalolj, dalolj, kicsiny cinege!

Ne félj, ha a csengő hangja szól,
tied is szép, tudod te azt jól!
Egyre bizony, jaj, nagyon vigyázz,
jő az este, és te meg ne fázz!

Hol töltöd a hideg éjszakát?
Meleg otthon vár-e majd reád?!
Szeretlek én, cinegemadár,
ne félj, reád meleg otthon vár!

Egy érdekes cikkre leltem a minap. Nem is egy, inkább már cikksorozat. Főhőse nem más, mint a kedves, drága, gyermek versek szereplője, a széncinege (Parus major). Ez az "icinke-picinke" cinke igazából egy vérengző állat, a repülő cápa. Néhány évvel ezelőtt jelent meg egy cikk a brit Guardianban és a New Scinetistben egy tanulmány alapján. Magyar és svéd kutatók számos cinkék által elpusztított denevért találtak a Bükkben. Téli álmukból ébredő denevérekre vadásznak a széncinkék, kicsípik az álmos emlősök agyát, lecsipkedik csontjaikról húsukat. 
A széncinegét tudományos alapossággal először Magyarországon figyelték meg erről az eddig kevéssé ismert szokásáról. A madáretetők kis téli vendége ugyanis denevérekre is vadászik. Egészen pontosan fejüket szétcsipkedve végez velük. Ez a megfigyelés két magyar biológus nevéhez fűződik. Először 1996-ban találtak kicsípett fejű denevért, majd tíz évvel később 18 széncinegék által elpusztított törpedenevért (Pipistrellus pipistrellus) regisztráltak a Bükkben.
"Számos denevértestet találtunk... Az egyiknek egy széncinege lecsipkedte az összes izmát, zsírját, belső szerveit, sőt kicsípte még az agyát is. Csak csontok maradtak. Ez az első alkalom, hogy denevérvadászaton érték ezeket a madarakat" - idézte a Guardian Estók Pétert, akinek kollégáival közösen írt tanulmánya jelent meg a Biology Letters brit tudományos folyóiratban.
A cinkék a téli álmukból ébredező denevérekre vadásznak, melyek könnyű, kiadós zsákmányt jelentenek. A madarak meghallják, ahogy az ébredező denevérek egymást szólongatják magas frekvenciájú hangon, berepülnek a barlangokba, és rátámadnak az emlősökre. Gyakran ott helyben fogyasztják el áldozatukat, de előfordul, hogy a környező fákra repülnek velük. Nem ölik meg azonnal a denevéreket, de azok általában elpusztulnak, amikor a cinkék kicsipkedik agyvelejüket. A kutatók kísérlettel igazolták, hogy a madarak csak akkor esznek denevért, ha nem találnak más élelmet.


Az utóbbi években egyre több adat lát napvilágot arról, hogy a cinegemadár kedves, szerény külseje mögött kegyetlen gyilkos rejtőzik. Erről a rémtettről egy finn természetfotós, Lassi Kujala egészen sokkoló jelenetet örökített meg videón. Egy széncinege vércse módjára lecsap az etetőnél kiszórt magokon békésen táplálkozó zsezsékre, és halálra csipkedi, majd elfogyasztja vérző áldozatát.
Mi lehet ennek a viselkedésnek a magyarázata? Noha mi békés madárkának látjuk a cinkéket, nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez az állat valójában kérlelhetetlen ragadozó. Igaz, zsákmányállatainak zömét rovarok teszik ki, de alkalmanként nagyobb zsákmányt, így kisebb énekesmadarakat is elejt. 
A cinke felépítése látszólag nem alkalmas nagyobb melegvérű állatok legyilkolására, de ez csak a látszat. A cinke erőteljes madár és hegyes csőre különösen erős. Képes vele feltörni az olyan kemény magvak héját, amilyen a makk vagy a mogyoró. Azt is megfigyelték, hogy elhullott patás állatok húsát csipkedik.
Középkori könyvek említik, hogy a cinegék lecsipegették az akasztott emberek zsírját és más szöveteit, de ez a viselkedésük a közelmúltig feledésbe ment. Ezért hökkentek meg a szakemberek, amikor 1975-ben egy Barnes nevű kutató beszámolt arról a megfigyeléséről, hogy a széncinegék kisebb énekesmadarakat ölnek meg. Bár már korábban is megjelent néhány beszámoló arról, hogy cinegék megtámadtak és megöltek csapdába esett vagy fészkelő madarakat, ezeknek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget.
A cinegék rendszerint szétverik erős csőrükkel az áldozataik koponyáját, és kieszik kedvenc csemegéjüket az agyvelőt. 
A leírt történetek ellenére azért a cinegék zöme nem ennyire vérszomjas. Viszont tudomásul kell venni, hogy a rovarevő madár is ragadozó, és ez a ragadozó természet néha - például táplálékhiány esetén - rendkívüli méreteket ölthet.

Télvíz idején


2018. november 28., szerda

Idézetek

Olykor-olykor nem árt újra felidézni nagyjaink híres, vagy ismert mondását. Számomra a nagy elődök közzé tartozik Nadler Herbert (1883. május 13. - 1951. június 7. magyar vadászati szakíró) is. Tőle idézném talán a két legismertebbet, amit nem árt megismerni vadászoknak, természet kedvelő, szerető embereknek:

"Hajnal: csak hat betű papíron; jelentőségét csak az tudja, aki ismeri, aki nemcsak szemével látta, hanem lelkével megérezte, aki elmerült a virradás természeti csodájában, aki áhítatosan nézte a keletről jövő rózsás derengést és megérezte a végtelenséget és az örökkévalóságot."

"Aki siet és mohón vadászik, nem ér rá a vadászsikert értéke szerint megbecsülni, nem ér rá boldognak lenni és az igazi vadászéletnek örülni, elmulasztja meglátni, észrevenni mindazt, ami a vadászatban a legszebb s amit néhány sor betűvel leírni, az avatatlannak megmagyarázni nem lehet."

"Vadászembernek alig lehet olyan cserkészete, amelyben nem telik öröme, mert függetlenül a vadászsikertől, mindig sok a néznivalója, mindig van, ami érdekli"

2018. november 26., hétfő

Új arculat

Sokat gondolkodtam azon, mit is tehetnék, hogy az oldal érdekes maradjon, 'képes' legyen (legyenek rajta fotók is, ne csak képes legyen információkat közölni), meg izgalmas. Próbáljon bemutatni egy hobbit, egy életformát, egy életérzést, vagy valami ehhez hasonlót. Mutassa be továbbra is a természetet és mindent, lehetőleg mindent amit csak lehet. Persze ez egyedül kicsit nehézkes lenne, ezért hívom majd segítségül: Silvanust, St.Hubertust és Dianát.

Silvanus az erdők (silvae), legelők és nyájak, határok és majorságok ősi itáliai istene, akit falun minden házban tiszteltek, de titkos hatalmától féltek is. Rendesen három szobrot állítottak neki, egyet a házban, egyet a mezőn és egyet a birtok szélén. Ősszel aratóünnepét ülték és a gyümölcs zsengéjét neki áldozták. A költők néha Pannái és Silenosszal is azonosítják és több Silvanusról is beszélnek. Pannóniában nagy tiszteletben állott, mint Silvanus Domesticus; egy aquincumi emléken pedig három Silvana is szerepel. Többnyire szakállasán ábrázolják, a bal vállán állatbőr, fején fenyőkoszorú, jobb kezében kacorkés, bal kezében fenyőgally.

Hubert vagy Hubertus (a vadászok, erdészek, lövészcéhek védőszentje) fiatalkorában Neustria királya, III. Theuderich párizsi udvarában nevelkedett. A majordomus, Ebroin azonban a legtöbb nemest elüldözte, és az ifjú Hubert is az Austrasiai királyság metzi udvarába menekült. A metzi majordomus, Pippin, szívélyesen fogadta Hubertet, és udvarmesterré nevezte ki. Hubert 682-ben vette feleségól Floribanne-t, a leuveni herceg lányát, aki azonban fiuk születése után meghalt. Hubert ekkor visszavonult az udvari élettől és korábbi nagy szenvedélyétől, a vadászattől. A rákövetkező év nagypéntekén Hubert mégis vadászni indult, és a legenda szerint egy gyönyörű szarvast pillantott meg, agancsai között fénylő kereszttel. A szarvas tanácsára felkereste Maastricht püspökét, Lambertet és annak irányításával papnak tanult, rövidesen felszentelték és rövidesen Lambert egyik legfőbb segítője lett. A legenda szerint 708-ban Hubert zarándoklatra indult Lambert tanácsára és éppen Rómában tartózkodott, amikor Lambertet meggyilkolták. A szent legendája szerint a pápa látomásban értesült a gyilkosságról és ugyanez a látomás sugallta, hogy Hubertet nevezze ki a megüresedett püspöki székbe. Hubert maga is kereste a mártíromságot, de számos kísérlete sikertelen volt. 720-ban egy látomás alapján Szt. Lambert tartományait Liège városába vitette, ahol megalapította a liègei püspökséget.

Diana holdistennő a római mitológiában népek védnöke, a nők, a szülés és gyermeknevelés patrónája, az állatok és a vadászat istennője. Temploma Ariciánál volt, melyet augusztus 13-án, a rabszolgák ünnepén alapítottak, Rómában pedig az Aventinuson volt a szentélye. Neve a dia (fény) tőre vezethető vissza és a „holdfény” szinonimája. Diana kultusza a klasszikus köztársaság korban tovább bővült. A görög panteon más isteneinek átvétele mellett a meglévőket is azonosították görög istenekkel, így Dianát Artemisszel. Ekkortól a vadászat (A vadászat azon tevékenységek összességét jelenti, amit a vadon élő állatok felett az ember hajt végre. Nemcsak az állat elejtését értik ez alatt, hanem beletartozik a vadgazdálkodás, a vadvédelem, a trófeák kezelése, az állatok gondozása és esetleges befogása is. A vadászattal foglalkozó szakembereket vadásznak nevezik.) istene is. Ő uralja a vadállatokat és a vadont is, valamint a szüzesség jelképe. Megmaradt a latin népek, a szülés és a nők védnökének és holdistennőnek is, amely tulajdonságokkal Artemisz sosem rendelkezett.