2014. december 14., vasárnap

A könyvbemutató


Tegnap, december 12 -én volt Videcz Ferenc, Az öreg tölgy meséi című meseregény rendhagyó könyvbemutatója. Már a kezdetek sem mentek simán; az előkészületek folytak, mikor a nyomda hívott, nem lesz kész a könyv. Még nem pánikoltam, hiszen van még majd egy napom a kezdetig. Eltelt 12 óra, kezdtem kicsit izgulni, hiszen a megrendelt 1 000 darabból 3, azaz három darabot tudtam csak a kezemben fogni, azt is kézzel készítették el. Az indulás előtt 7 perccel kaptam meg a beígért mennyiséget és a maradékot is. Igen, az is baj, ha többlete van az embernek, nekem történetesen 700 darabbal volt több :) semmi sem jó! :) 
Megnyugodtam, és délnek véve az irányt, mentünk Bonyhádra. Megérkezés után, kezdődtek az előkészületek, megismerkedtem Videczné Marikával és Videcz Virággal. Beszélgettünk kicsit a könyvről, zenéről, mindenről. Minden jónak tűnt, vártuk a kezdetet. Ekkor jött a telefon, hogy kollégáink lerobbantak az autópályán, így sem a kezdésre, de mint később kiderült a rendezvényre sem tudnak megérkezni. A probléma csak az volt, hogy a forgatókönyv és a levezetés is Peti kezében volt. Kis tanácskozás után minden problémát sikerült áthidalni, a résztvevők szinte semmit sem vettek észre. Agyaki Gáborék kürtszavával megkezdődött a könyvbemutató. Oláh Csaba VKE elnök bevezető szavait követően, Békés Sándor író, újságíró, nagyon jó humorral, néha kis iróniával fűszerezve mutatta be a könyvet. Majd én is hozzáfűztem pár gondolatot, hogyan is lett a kéziratból ez az igazán kis kézbe való mű. 

2014. december 11., csütörtök

Az öreg tölgy meséi

Ne feledjétek, holnap (12.12 péntek) 16:00 -kor Bonyhádon kerül bemutatásra a VKE első, saját kiadású meseregénye.
Sok szeretettel várunk mindenkit, aki tud látogasson el e színes városba, keresse a városi könyvtárat. Mi ott leszünk, bemutatjuk a közönségnek új barátainkat, Kancsi Karcsit és Szerencsés Túlélőt.


2014. november 26., szerda

Könyvbemutató

Elérkezett az idő, lehull a lepel, végre kiderül mivel is foglalkoztunk az utóbbi pár hónapban. Szeretnénk egy nagyszerű karácsonyi ajándék ötletet adni, a könyvek szerelmeseinek. 
Az úgy kezdődött... szokták mondani, de itt sincs másképp. Kaptam egy kéziratot, hogy gondolkozzam el rajta, mit szólok hozzá. Elolvastam, majd arra jutottam, hogy ki kellene adni. Annyira megragadott a történet, láttam magam előtt a szereplőket, a szinte kész könyvet. Láttam a benne szereplő rajzokat, grafikákat. A gondolataim, bennem rejlő képek papírra vetésében nagy segítségemre volt Fefe barátom és felesége. Marcsinak nem kellett sokat mondogatni mit is szeretnék, azonnal tudta. Valamiért az öreg fáról rögtön a Vuk nyitó képei jutottak eszembe, ez is adta a későbbi ötletet, hogy a könyv borítója akvarell legyen, viszont a belső grafikák pedig "vonalrajzok". Együtt beszéltük meg a fejezetek képeinek javát, melyeknek fotóim adták az alapot. Tördelésért és betűtípusért köszönet illeti Noémit, aki szintén nagyon sokat segített, hogy a kis könyvünk olyan legyen amilyen. A rajzokon keresztül is megpróbáltunk emléket állítani az írónak.

Ezt a kedves hangulatú, gördülékeny stílusú „mesecsokrot” tartalmazó kéziratot Videcz Ferenc (1944-2011) író, költő, tanár, a Magyar Írószövetség tagja, számos novellás- és verseskötet szerzője, még halála előtt bocsátotta a Vadászati Kulturális Egyesület rendelkezésére, kérve, hogy a szervezet adja ki, hadd olvassanak a gyerekek igaz történeteket a bennünket körülvevő világ, erdő-mező állatairól, növényeiről és egy kicsit az erdészekről, vadászokról, vadászatról is. 
A hamarosan az olvasók kezébe kerülő kötet egyik célja, hogy bepillantást nyújtson abba a sokszínű környezetbe, amely gyakran még a benne otthonosan mozgók számára is okoz meglepetéseket, felülírva a tudományos igényességgel megalkotott természetrajzi munkák alaptéziseit. Videcz Ferenc természetben, puskával a vállán eltöltött évtizedei alatt számos ilyen furcsasággal találkozott, amelyeket – ha nem saját szemével győződött volna meg róluk – méltán hihetett volna ügyesen szőtt mesének vagy a fantázia szüleményének. Ezek egyike a korán anyját vesztett szarvasborjú és a fiatal vaddisznó különös „barátsága”, és a kettőjükhöz szorosan vagy lazábban kapcsolódó többi – hol vidám, hol megható – történet, amely minden bizonnyal megdobogtatja majd a „betűfaló” gyerekek szívét, és talán könnyet csal a felnőtt olvasók szemébe is.
A könyv kiváló ajándék minden természet és vadászat iránt érdeklődő kiskamasznak, ráadásul igazi hiánypótló mű, hiszen Fekete István ifjúsági regényein kívül ehhez hasonlóval eleddig nem találkozhattunk a könyvesboltok polcain…
A kis meseregény bemutatására szeretnénk invitálni minden könyvet, természetet, vadászatot szerető családot.

A könyv megrendelhető a Vadászati Kulturális Egyesület elérhetőségein.


2014. október 13., hétfő

Horror sztori

Most, hogy közeledik a Halloween, a tél, a madáretetés szezonja, eszembe jutott egy, nem éppen kedves történet. Olvasgattam egy kicsit és megtaláltam egy régebbi bejegyzésemben. Még mindig nem tudom megemészteni, amit megtudtam a széncinegékről. A kis helyes nyitni-kék, milyen vérengző vadállat. Valahogy így kezdődött anno két éve:

Főhőse nem más, mint a kedves, drága, gyermek versek szereplője, a széncinege (Parus major). Ez az "icinke-picinke" cinke igazából egy vérengző állat, a repülő cápa, a szárnyas T-rex. Néhány évvel ezelőtt jelent meg egy cikk a brit Guardianban és a New Scinetistben egy tanulmány alapján. Magyar és svéd kutatók számos cinkék által elpusztított denevért találtak a Bükkben. Téli álmukból ébredő denevérekre vadásznak a széncinkék, kicsípik az álmos emlősök agyát, lecsipkedik csontjaikról húsukat. 
A széncinegét tudományos alapossággal először Magyarországon figyelték meg erről az eddig kevéssé ismert szokásáról. A madáretetők kis téli vendége ugyanis denevérekre is vadászik. Egészen pontosan fejüket szétcsipkedve végez velük. Ez a megfigyelés két magyar biológus nevéhez fűződik. Először 1996-ban találtak kicsípett fejű denevért, majd tíz évvel később 18 széncinegék által elpusztított törpedenevért (Pipistrellus pipistrellus) regisztráltak a Bükkben.
"Számos denevértestet találtunk... Az egyiknek egy széncinege lecsipkedte az összes izmát, zsírját, belső szerveit, sőt kicsípte még az agyát is. Csak csontok maradtak. Ez az első alkalom, hogy denevérvadászaton érték ezeket a madarakat" - idézte a Guardian Estók Pétert, akinek kollégáival közösen írt tanulmánya jelent meg a Biology Letters brit tudományos folyóiratban.
A cinkék a téli álmukból ébredező denevérekre vadásznak, melyek könnyű, kiadós zsákmányt jelentenek. A madarak meghallják, ahogy az ébredező denevérek egymást szólongatják magas frekvenciájú hangon, berepülnek a barlangokba, és rátámadnak az emlősökre. Gyakran ott helyben fogyasztják el áldozatukat, de előfordul, hogy a környező fákra repülnek velük. Nem ölik meg azonnal a denevéreket, de azok általában elpusztulnak, amikor a cinkék kicsipkedik agyvelejüket. A kutatók kísérlettel igazolták, hogy a madarak csak akkor esznek denevért, ha nem találnak más élelmet.


Az utóbbi években egyre több adat lát napvilágot arról, hogy a cinegemadár kedves, szerény külseje mögött kegyetlen gyilkos rejtőzik. Erről a rémtettről egy finn természetfotós, Lassi Kujala egészen sokkoló jelenetet örökített meg videón. Egy széncinege vércse módjára lecsap az etetőnél kiszórt magokon békésen táplálkozó zsezsékre, és halálra csipkedi, majd elfogyasztja vérző áldozatát.
Mi lehet ennek a viselkedésnek a magyarázata? Noha mi békés madárkának látjuk a cinkéket, nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez az állat valójában kérlelhetetlen ragadozó. Igaz, zsákmányállatainak zömét rovarok teszik ki, de alkalmanként nagyobb zsákmányt, így kisebb énekesmadarakat is elejt. 
A cinke felépítése látszólag nem alkalmas nagyobb melegvérű állatok legyilkolására, de ez csak a látszat. A cinke erőteljes madár és hegyes csőre különösen erős. Képes vele feltörni az olyan kemény magvak héját, amilyen a makk vagy a mogyoró. Azt is megfigyelték, hogy elhullott patás állatok húsát csipkedik.
Középkori könyvek említik, hogy a cinegék lecsipegették az akasztott emberek zsírját és más szöveteit, de ez a viselkedésük a közelmúltig feledésbe ment. Ezért hökkentek meg a szakemberek, amikor 1975-ben egy Barnes nevű kutató beszámolt arról a megfigyeléséről, hogy a széncinegék kisebb énekesmadarakat ölnek meg. Bár már korábban is megjelent néhány beszámoló arról, hogy cinegék megtámadtak és megöltek csapdába esett vagy fészkelő madarakat, ezeknek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget.
A cinegék rendszerint szétverik erős csőrükkel az áldozataik koponyáját, és kieszik kedvenc csemegéjüket az agyvelőt. 

A leírt történetek ellenére azért a cinegék zöme nem ennyire vérszomjas. Viszont tudomásul kell venni, hogy a rovarevő madár is ragadozó, és ez a ragadozó természet néha - például táplálékhiány esetén - rendkívüli méreteket ölthet.

2014. október 3., péntek

Kapjuk ölre a természetet


Talán valamivel több, mint egy éve hallottam erről a "gyógymódról" kicsit részletesebben. Most megint eszembe jutott, amikor egy rendezvényen megkérdezték tőlem, honnan árad ez a kézzel fogható nyugalom belőlem, honnan veszem ezt az erőt a külvilág romlott dolgaival szemben. Nem akarok itt pszichológiai vitát nyitni, nincs is értelme. Vagy hiszel benne, vagy nem. Vagy kipróbálod, vagy nem. Igaz olykor-olykor valamilyen celeb elkezd hinni, majd isteníteni valamit és a rajongók rögtön el is könyvelik követendő példának, anélkül, hogy a tudományos alapjait megismernék. Személy szerint néha soknak, eltúlzónak tartom, amikor hirtelen belelkesednek valamiért az emberek és az nyomják minden médiában. De ez egy kicsit más... Most jön a pszichológiai része. Amikor lelkedet elönti a kétség és a fájdalom, fordulj a természethez segítségért. Sétálj a kedvenc parkodban, vagy a közeli erdőben, a lényeg, hogy a fák gyógyító energiái fonjanak körbe. Azt hiszem, a legolcsóbb pszichiáter. Minimum egy óra a zöldben, és a fák elszívják negatív gondolataidat, és feltöltenek pozitív életérzésekkel. A fák valóban nagy erővel bírnak, légy nyitott, és meglátod, hogy milyen nagyszerű érzés frissülni a szabadban. Kulcsszó, a nyitott!
Ahhoz, hogy a feltöltődés sikeres legyen, először is tisztelned kell a fák hatalmát, és minden kétely nélkül, nyitottá kell válnod. Közeledj feléjük jó szándékkal, ne bántsd őket. Egy kicsit tán erről szól az "Erdő fohásza" is. Ülj le egy számodra szimpatikus fa tövéhez, helyezed magad kényelembe, szemeidet hunyd le, és csak relaxálj. Ha szükségesnek érzed az energiákkal való egyesülés céljából, érintsd meg az érdes kérget, vagy öleld át a fa törzsét. A hatás nem marad, hamarosan testeden villámcsapásként cikáznak a pozitív energiák. 

Akik igazából értenek is hozzá, összegyűjtötték, mik azok a segítő erők! 
A bükkfa hatalmas energiákkal rendelkezik. Segít abban, hogy megszabadulj a rosszkedvtől, visszaadja az életkedvedet, ráadásul élénkítő hatással is bír. Ha stresszes az életed, a bükkfa áldásos hatását ne hagyd ki. Erősíti a teherbírásodat, és megszabadít a gyötrő gondolatoktól. Mindenképpen érdemes hétvégén meglátogatnod egy ilyen fát, hogy végre kiengedhesd a gőzt, ami felgyülemlett benned a hét során. 

Ha mérhetetlen boldogtalanságot érzel, esetleg egy szerelmi csalódáson vagy túl, akkor a hársfa a te mentőöved. Ez a fa képes eltört szívedet újból összeragasztani. Nála megnyugvást találsz, és enyhülnek érzelmi panaszaid. 

A gesztenyefa is alkalmas arra, hogy érzelmeiddel tisztába jöjj. Ha kétségek gyötörnek, esetleg sokat szorongsz, akkor a gesztenyefa lombaji alatt keress menedéket. A fa elszívja a negatív érzéseket, és lelkedet megnyugvással tölti el. 

A cseresznyefa talán az egyik legpompásabb dísze egy kertnek, főleg tavasszal, mikor virágba borul. Ez a fa oldja a szexuális gátlásokat, és segít abban, hogy érzelmeinket megélhessük. 

A nyírfa erősíti a belső látás képességét. Fejleszti ösztöneinket, amire ezen túl bátran támaszkodhatunk. A nyírfaterápia segítségével könnyebben átláthatunk másokon, így minimálisra csökkenthetjük annak az esélyét, hogy az orrunknál fogva vezessenek. 

A tölgyfa az erő megtestesítője. Ha nehéz feladatnak nézel elébe, esetleg kishitű vagy, oltalmat találhatsz a tölgyfa törzsénél. Lelkedet erősíti, hiszen a fa átadja a tölgyerdőben sétáló embernek erejét. 

Ha elönt a belső nyugtalanság, tartózkodj egy kis időt juharfa közelében. A fűzfa, pedig kiválóan alkalmas, hogy háborgó idegeidet megnyugtassa.

Nagyon kevés dologban hiszek, többnyire csak a kézzel fogható dolgokban, de van amin szívesen elmélkedek. Ez is ezek közzé tartozik. Többször hallottam már, hogy a kirándulások után olyan vagyok, mint aki egy hetet nyaralt. Nyugodt és kisimult. Talán van ebben valami. Mióta figyelem magam, észrevettem, hogy azok a bizonyos nagy gondolatok nekem nem abban a mellékes helyiségben jutnak eszembe, hanem az erdőben. Talán jelent ez valamit. Szívesen kipróbálnék más erdőt is a tölgyön kívül, de ez úgy látom bevált. 

2014. szeptember 29., hétfő

Más-ok

Többen felfigyeltek már rá, egyre kevesebb képet töltögetek, nem igazán írom a "fantasztikusabbnál fantasztikusabb" sztorikat ide a blogba. Több oka is van ennek. Az első, s talán legprózaibb, nem igazán jó a fotómasinám, így csak a sétálgatás élménye jutna a fotózásokból. A második, próbálkozom némi grafikusi ismereteket elsajátítani egy iskolában, ezért az időm kicsit megcsappant. A harmadik egy helyes kis mesekönyv feletti bábáskodás, ami tényleg sok időt vesz el az embertől, s végül a negyedik a VKE Természetfotó Körrel kapcsolatos teendők. 
Ezt ne vegyétek siránkozásnak, fantasztikus élményeket nyújtanak a lelkemnek ezek az elfoglaltságok. Igyekszem azért a magánéletre is egy kicsivel több figyelmet fordítani, de kell egy kis idő, hogy minden megszokottá váljon.
Soha sem foglalkoztam az olvasáson kívül a könyvekkel. Most egy kicsit többet szeretnék ennél tenni, megpróbálom szerkeszteni és a kiadatás minden csínját-bínját elsajátítani egy mesekönyv segítségével. Remélem sikerülni is fog, mert ez egy igazán nagy, egész embert kívánó feladat, igyekszem is 110%-on foglalkozni vele. Év végéig ez lett/lesz a hobbim. Remélem sikerül megvalósítani, kellő pénzt összegyűjteni hozzá. Imádom az ilyen feladatokat. Fejben már minden meg van a könyvbemutatóig bezárólag.

Idén már lemaradtam a bőgésről, a gímszarvasok nászáról, de remélem, majd a barcogásra ki tudok majd menni. El kell ismerjem hiányzik. Mint említettem sok elfoglaltságot találtam, ezek közül az egyik Mártély. Már volt egy ezzel kapcsolatos posztom, igaz nem teljesen erről szólt, de köze van Mártélyhoz. Itt nagyvad az nincs, viszont a csodálatos környezet, a nagyszerű emberek, mint akikkel találkoztam, izgalmas helyé teszik. Jövőre visszatérek, kicsit hosszabb időre.