2017. augusztus 17., csütörtök

Fotópályázat


„Vadászat fényképezőgéppel”

A Vadászati Kulturális Egyesület ebben az évben is meghirdeti immár hagyományos nyílt fotópályázatát „Vadászat fényképezőgéppel” címmel.
A pályázat célja a hazai és a Kárpát-medencében honos vadászható (!) vadfajok, valamint azok élőhelyeinek megismertetése, a vadászat hiteles bemutatása, a természet apró történéseinek láttatása, a természetfotózás elismertetése és népszerűsítése, valamint a Természetfotó Kör tagságának esetleges bővítése.

A témával kapcsolatos digitális felvételeket 2017. október 22-ig kell elektronikus formában (CD-n, DVD-n vagy e-mailben) eljuttatni a VKE központi elérhetőségeire.
Egy pályázó maximum hat képet adhat be! A maximum három felvételből álló fotósorozat egy képnek számít!
További elvárások: 
kérjük a pályázókat, képeiket a leggyakoribb szabvány méretnek megfelelően küldjék be, 
a képek a zsűri elé csak a nevezési díj befizetése után kerülhetnek. 
A képek etikai szempontból ne legyenek kifogásolhatóak (csak olyan képek nevezhetők, amelyek az élővilágban okozott károk nélkül készültek), nem készülhetnek olyan manipulációval, ami a valóságot meghamisítva mutatja be, nem sérthetnek közerkölcsöt és nem sérthetik az emberi méltósághoz kapcsolódó jogokat. A kép feldolgozása során a korrekció a következő digitális módosításokból állhat: szintek (levels), gradációs görbék (curves), színegyensúly (color balance), színezet / telítettség (hue / saturation) és fényerő/kontraszt (brightness / ontrast), árnyékok / csúcsfények (shadow / highlight)!
Képelemek eltávolítása vagy hozzáadása nem megengedett, viszont lehetőség van az eredeti kép készítése közben keletkezett technikai hibák eltávolítására: karc, vegyszerfolt, a fényérzékelőre tapadt por. Engedélyezett a kép megvágása (max. az eredeti kép 20%), zavaró elemek levágása és a kép orientációjának megváltoztatása. Engedélyezett továbbá a felvételek fekete-fehérré alakítása, valamint az analóg felvételeknél a szkennelési/digitalizásási hibák (karcolás, porszem) eltávolítása.
Amennyiben a zsűri meggyőződik arról, hogy olyan kép került nevezésre, amely a fenti szabályok bármelyikét megszegi, az érintett képet törli, kizárja a pályázatból!
A beküldött alkotások optimális felbontása: 300 dpi, az elvárt formátum: .jpg. Az e-mailben beküldött képek összterjedelme (üzenetenként) nem haladhatja meg a 15 Mb-ot. A pályaművek mellé kísérőlevelet kell csatolni, amely tartalmazza a pályázó teljes nevét, lakcímét, e-mail címét, a telefonos elérhetőségét, valamint a képek címét!
Az elismert fotósokból és szakemberekből álló szakmai zsűri által legkiválóbbaknak ítélt képek kétféle minősítést kapnak: Kiállításra javasolt és/vagy Vadászati Kulturális Érték.


Pályázat a pályázatban!

Az Év Emlőse: a mogyorós pele

A pályázók kizárólag élő, természetes környezetében fényképezett vadon élő állatokat fényképezhetnek, azaz a beküldött felvételek természetes körülmények között készüljenek, hiteles mondanivalót tükrözzenek, és etikai szempontból ne legyenek kifogásolhatóak. A beküldött képek közül a legjobb kerül kiválasztásra és különdíjban részesítjük. A díj: egy napos fotózás a Dinnyési -fertő védett területén.

A minősített képeket a keszthelyi Helikon Kastély Vadászati Múzeumában rendezett, decemberben nyíló, három hónapig látogatható időszaki kiállítás keretében tekintheti meg a nagyközönség. A bírálat eredményéről és az ünnepélyes megnyitó pontos időpontjáról a résztvevők külön értesítést kapnak.

FIGYELEM!

Nevezési díj – a beküldött képek számától függetlenül – 4000 Ft/fő, a pályázati részvételi díjból a Vadászati Kulturális Egyesület tagjai 50 százalékos kedvezményre jogosultak, így a tagok számára 2000 Ft!, amely fedezi a fotók nagyítását, keretezését, valamint a kiállítással kapcsolatosan felmerülő egyéb technikai költségeket.

A nevezési díjat a jelentkezéssel egyidejűleg átutalással a VKE számlaszámára kell befizetni: Pátria Takarék 65100149-10004115.

A nevezéssel a pályázó elismeri, hogy rendelkezik a kép szerzői jogaival.

Budapest, 2017. augusztus 10.

2017. június 27., kedd

Búcsú

Mély fájdalommal búcsúzunk egy baráttól, egy fotós-, vadásztárstól, alapító tagunktól, Cseterki Imrétől. Az emlékezés szavait Csótai László barátom írta: 

"Elment a Nagyvadfotós...

Péntek éjjel autózás közben csörög a telefonom, sejtettem ,hogy nagy a baj. Egy meggyötört elkeseredett férfi hang szólalt meg. „ Apa meghalt. Nem tudom elhinni“, s utána csak csend és döbbenet. Cseterki Imre barátom elhunyt 65 évesen. Több mint 40 évnyi vadászat után tegnaptól már csak az örök vadászmezőkön kergeti és figyeli kedvenc vadjait.
Üresség és döbbenet van a lelkemben egy nagyon jó barát, vadász és fotós hagyott itt minket.
Egy héttel ezelőtt még együtt „kergettük“ a kedvenc nagyvadjainkat a Hargitán. Medvéket lestünk, próbáltuk megfejteni a titkaikat, mozgásukat a minél jobb pozíció és fotó érdekében.
Közel 10 éve kezdődött. Egy fotós tanfolyamon ültünk be az iskolapadba, s ott egy örök barátság kezdődött el, melyet a feltétel nélküli odaadás, az irigység nélküli őszinte pillanatok az erdőben jellemeztek. Az igazi otthona az erdő volt. Barátai voltak az őzek, szarvasok, vaddisznók és minden állat. Imádta őket! Objektívével olyat próbált megmutatni, amely keveseknek adatik meg. Ehhez NAGYVADFOTÓSNAK kell lenni, így csupa nagybetűvel.

Kedves Barátom ! Büszke vagyok rá, hogy a barátomnak tudhattalak! Az égi erdők zúgjanak Néked s kívánom, hogy jó széllel tudj közeledni a vadjaidhoz az örök vadászmezőkön, s ahogy közös tanító mesterünk és barátunk mondotta „Sz.. a frontlencsénkbe “!

Nyugodj Békében !"

The “Big-game-photographer” had gone
I was driving on Friday night and my phone rang. I suspected, that the trouble is big. I was listening the voice of a sad, bitter man. “Dad died, I can’t believe.”, and after it silence and shock.
My friend, Imre Cseterki died with 65 years. After more than 40 years hunting, from now he is hunting his games on the eternal hunterfields.
Void and shock are in my soul. A really great friend, hunter and photographer let us here yesterday
One week ago we were “hunting” our big games in Hargita (Transylvania). We were observing bears how they behave, react, move and were searching the best position to make better and better picture
It had started around 10 years ago. We were sitting on a photographer course next to each other and our friendship has started there. Our friendship was featured by unconditional adherence, honesty and big great moments (without any jealous) in the forest.
His real home was the forest. His friends were the dears, the boars and every single animal… He adored them! With his objective he wanted to show something different, something special. For this you have to be a real “BIG-GAME-PHOTOGRAPHER”. Yes, with big letters!


My dear friend!

I am proud, that I could be your friend. I wish you the best forests in the sky and to find your friends, the animals on the fields of the sky…How our mutual maestro and friend said: “Sh… to our front lens!”


Rest in peace!


Isten veled Imi, zúgjon neked odaát az erdő...


VII. Székelyföldi Vadásztalálkozó

2017. június 16-17 -én került megrendezésre Árkoson a VII. Székelyföldi Vadásztalálkozó. Idén először két ország, két vadászati hagyományokat tisztelő, ápoló egyesülete rendezte meg a hagyományos vadásztalálkozót. A magyarországi Vadászati Kulturális Egyesület, valamint a romániai, Kovászna megyei Vadon Egyesület. Már most ellőhetem a poént, nagyon kitett magáért a két egyesület. Hazánkat a VKE több szekciója képviselte, öregbítve Diana hölgyeink, képzőművészeink (festőink), természetfotósaink és nem utolsó sorban a Vadászkamara Kürtegyüttese hírnevét. Ehhez a lelkes kis csapathoz csatlakozott még Erdélyi Tamás vadgazda mérnök többszörös magyar szarvasbőgő bajnok erdei hangokat bemutató pazar show műsora. 
Csütörtökön reggel két egyforma kisbusszal indultunk neki a közel nyolcszáz kilométernek. Ügyesen megosztottuk, volt egy "lányos" és egy "fiús" buszunk. 
Csodálatos időnk volt, szép út kis izgalmakkal... csak kétszer sikerült majdnem összetörni magunkat. Hát ezt a vezetési morált szokni kell. Gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat, majd vacsora. Rövid ismerkedés a többiekkel, a solymászokkal és az agarászokkal. A röpke ismerkedési est valóban az estébe nyúlt, 


 Nagyon jó hangulatot sikerült Diának a  szitárja segítségével rögtönözni. Igazi világpolgár, hisz Mezopotámiában született, Hollandiában élt közel húsz évig és három éve már kis hazánk lakója. Nagyon jól énekelte a magyar nép és műdalokat, szinte bármit lekísért. Pillanatok alatt ó lett a középpont és Fanni a "kutyás lány", hihetetlen jó hangjával. Így indult, pontosabban inkább zárult az első nap. 
Reggel igyekezni kellett, hogy mindennel elkészüljünk, mert délután kezdődött a pénteki műsor. Első napirendi pont a Vadászati Akadémia a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében. Az első előadást Prof. Dr. Faragó Sándor a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora tartotta, Miért vadászunk? címmel. Második előadó Sárkány Árpád a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) alelnöke volt, aki egy igen kényes témáról tartotta expozéját, Miért "szégyen"  vadásznak lenni Romániában? Az előadást a Vadászkamara Kürtegyüttes szignáljai utn Demeter János a Vadon Egyesület igazgatója nyitotta meg, majd Oláh Csaba a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke méltatta az eseményt. 



A nagyszerű és érdekfeszítő előadások után Demeter János invitálta a résztvevőket a VKE Képzőművész Körének kiállítás megnyitójára a Székelyföldi Vadászati Múzeumba.  Délelőtt igyekeztünk egy maradandó élményt nyújtó kiállítást összeállítani, hogy székelyföldön is megismerhessék a képzőművészeink munkásságát.
 

 

Szinte minden technika képviselte magát a kiállításon, az "egyszerű" ceruza rajztól az olajig minden. A megnyitón nagy sikert arattak a kiállított művek, ezért már a nulladik napot is igazi sikernek könyvelhettük el. Sokáig nem tudtunk ünnepelni, hisz készülni kellett az igazi első napra. 
A második nap hajnala kis meglepetést hozott az előző napokhoz képest. Nagyon leesett a hőmérséklet, feltámadt a szél és be is borult. A mogorvának ígérkező idő senkit sem tántorított el... Reggel már is indult a főzőverseny még a hivatalos megnyitó előtt. Pontban tíz órakor megszólaltak a vadászkürtök és lassan bevonultak a rendezvényen résztvevő vadásztársaságok élükön a vándorzászlóval, majd ezt követtük mi. Az ünnepi megnyitót és a vendégek köszöntését követte a Hubertusz-áldás, majd a köszöntők. A rendezvény számunkra is egyik kedves programja volt a Székelyföldi Vadász Érdemrendek átadása, mert Oláh Csaba elnök úr is kitüntetésben részesült. 
Közben szó szerint leszakadt az ég, de csodák csodájára nem mosta el a rendezvényt, nem futamodtak meg a résztvevők és a látogatók java része is maradt. Gyors színpad csere és kicsi késéssel minden folytatódott tovább.
Délben a kastélyban megnyitásra került a vadásztársaságok és Sárkány Árpád kiemelkedő trófeáiból összeállított kiállítás is.
 


A trófea mustra után az esőben kissé felgyorsultak az események, kihirdették a győztest a főzőversenyen, majd szinte mindenki egyöntetűen ünnepelte a helyezetteket, fittyet hányva az időjárásra. Kis szünetet tartott az eső és meg lehetett tartani a solymászaink, agarászaink bemutatóját is. Mondhatnám minden nagyon jól indult, csak egy apró kis baki jött közbe... nem jött vissza a madár a hívásra. Szerencsére volt másik és azzal folytatni tudták a bemutatót. Mire vége lett a előadásnak a "tékozló fiú" is előkerült. Sajnos az egyik agár is megsérült, de szerencsére semmi komoly, mondták is az ilyen gyakran előfordul. Szegény kutya ráfutott a húzató szerkezetre a vizes füvön. Az állat show-t a fúvósok és táncosok követték. A hatalmas sikert még a következő fellépő is elismerte aki nem volt más, mint Erdélyi Tamás, aki nagyszerűen tudja utánozni a különféle állathangokat. Tamás előadását még nem láttam, de komolyan egy igazi stand up comedy volt. Hatalmas volt a közönség is, vették a lapot folyamatosan és fergeteges műsor lett a vége. A Kamara Kürtegyüttes nem hazudtolta meg magát, csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a - sajnos -  csak pár számra zsugorodott koncertről. Gyakorlatilag a műsorszámok számunkra ezzel az előadással zárultak is, már csak egy búcsú vacsora volt hátra és a Bojtorján koncert. A koncert előtt még átadásra került a vándorzászló is, melyen már ott lobogott a VKE szalagja is.
Természetesen más(vasár)nap indulás vissza...
 

 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

2017. április 29., szombat

Őzek az almásban

A Vadászati Kulturális Egyesület Vadfotós Körének négy tagja úgy döntött, hogy április utolsó előtti napján „társas” vadfotózást tart. A cél az volt, hogy találkozzunk egymással, jól érezzük magunkat, túrázzunk egyet, és ha olyan különleges szerencsénk lesz, akkor még fotózzunk is. A magányos fotósélményekhez szokott négy ember kora hajnali cserkeléssel kezdte a napot a Bakony kapujában a kisbéri rengetegben. Dámszarvast cserkelni egy embernek is nagy kihívás, négyünknek már az is sikerélménynek számított, hogy egy csapos bikába botlottunk egy keresztnyiladéknál és egyikőnk közelebb tudott óvakodni hozzá, hogy megörökítse az eseményt. A vadak távoli látványa is gazdagított bennünket, de vendéglátó fotóstársunk felvetette, hogy ismer egy almáskertet a környéken, melyben bár még sosem járt, de kocsival elhaladva mellette többször is látott őzeket a sorok között, és lenne-e kedvünk bekéredzkedni, most hogy virágzanak a fák. Válaszunk egyértelmű volt a felvetésre, ezért azon nyomban felhívtuk az ültetvény tulajdonosát az internetről kikeresett elérhetőségén. A telefon túloldalán barátságos hang fogadta hívásunkat. A bio almáskert gazdája mikor megtudta, hogy négy vadfotós kér bebocsátást a birtokára, hezitálás nélkül kijelentette, hogy azonnal tud bennünket fogadni. Egy-egy jó erős kávé elfogyasztása után már indultunk is Bakonyszombathelyre. A gazda már várt ránk és felajánlotta, hogy körbevisz bennünket az ültetvényen, megmutatja azokat a helyeket, ahol szerinte érdemes próbálkoznunk a cserkeléssel. Ez a fenntartásoktól mentes, önzetlen fogadtatás és segítőkészség teljesen elbűvölt bennünket, aztán hamar kiderült, hogy a természetet, a vadakat szerető és tisztelő vadász emberrel hozott össze bennünket a jó sors, aki szintén meglátta bennünk a hasonló érzelmű elméket. Órákig jártuk a virágzó ültetvényben, a smaragd színű fűvel borított és pitypangoktól sárgálló sorokat. Hol kettesével, hol mind a négyen egyszerre kúsztunk másztunk a vadak után, és felváltva biztosítottuk egymásnak a kedvezőbb helyzetből történő fotózást. A közös sikerélmények, az egymás iránti önzetlenség és az, hogy ugyanúgy tudtunk örülni a fotós társaink egy-egy jól sikerült fényképének, mint a sajátunknak értékes tapasztalatokkal gazdagított bennünket. Köszönjük Orczi Antalnak a fogadtatást és a lehetőséget! 

Orosz György

 
 
 

2017. április 10., hétfő

Egy hétvége képekben

Ez a hétvége most nem olyan "szokványos" hétvége volt. Kicsit izgalmasabbra sikeredett, mint ahogy azt gondoltam, a hét közepén. Segítségként: kinek mit mond a K12C? Segítek még kicsit... a hétvégének egy 1,2 literes, 90 lóerős, négyhengeres szívómotor volt a társa egy új Suzuki Ignis Allgrip 4x4 bőrébe bújva. A mini SUV-nak is becézett praktikusnak és divatosnak is mondott kisautó viszonylag kellemes meglepetés volt.

forrás: internet
Csak viszonylag. Szeretem a "bulis" autókat, ez is ide tartozik. Azért valljuk be, nem nekem tervezték. A 183 centis és 100+ -os súlyom nem ehhez az autóhoz való. Három napig volt velem a kis drága, de ez az idő nem volt elegendő arra, hogy egy egyszerű feladatot megoldjak... beállítsam az ülést a megfelelő pozícióba. Folyamatosan le akartam csúszni az ülésből. Emelkedőnél nem volt gond. :) Ez bizonyult a legkeményebb feladatnak. A másik ilyen nehézkes művelet is egy egyszerűnek mondott mozdulatsor lett volna. A lehajtott kartámasz mellett bekötni magam. Nem csak a biztonsági öv becsatolása ilyen nehézkes még, de a kéziféket is kicsit körülményes kezelni. 
forrás: internet
Az első benyomás kicsit a kényelmetlen kifejezést juttatta eszembe. Amúgy a belső tér kialakítása, dizájnja nem olyan rossz, tényleg olyan fiatalos (vagy én már öregnek számítok). Azt hiszem ez is a tipikusan megosztó személyiséggel felruházott kategória. Csak szeretni, vagy csak nem szeretni lehet. Itt azt hiszem nincs középút. Valahol olvastam róla, hogy a '80-as éveket idézi a gépezet a vonalvezetésben, a külcsínnel, mivel azt a típust nem igazán ismerem amire hajaz, így ezt a gondolatot személy szerint el is vetettem.  
forrás: internet
Azért legyen pár szó még a vezetés élményről is. Egy pillanatra maradjunk azért a belső tér vizsgálatánál. Van még pár szembeötlő érdekesség. Hozzáteszem ez az autó a legjobban felszerelt kis SUV volt, amit megkaptam. Vannak benne olyan dolgok amit annyira nem értek... Ilyen például a műszerfal közepén elhelyezkedő multifunkciós panel. Hát ennek olyan a hatása, mintha a gyerekem a divatjamúlt tabletet valami ragasztógyurmával oda tette volna, hogy apának modern autója legyen. 
forrás: internet
Tényleg nem az a kecses, karcsú szerkezet, nekem valamiért nem illett az összképbe. Komolyan azt az érzést kelti, mintha valaki ott felejtette volna. Funkcionalitását tekintve a Pioneer erőforrás hozta azt amit kell, csak egyszer fagyott le a tolatókamera. Az autóban 1100 km volt csupán... Jópofa, hogy a kijelző színét lehet változtatni, testre szabni. Hátránya ennek is van. Miért is ne lenne, a Bluetooth eszközök csatlakoztatásának száma véges. A navigációt vezetés közben senki se babrálja, menet közben igen veszélyes mutatvány egy útvonal beírása, még álló helyben is elég nagy kihívást jelent. Azt sem értettem, hogy az új autóban már berezonáltak a hangszórók, így jobb volt kikapcsolni a mély sugárzókat. Motorikusan nincs kifogás az 1,2 literes, 90 lóerős, négyhengeres szívómotorral szemben, azt hozza, amit elvársz tőle. Menetstabilitást tekintve, nekem voltak apró fenntartásaim, autópályán szélben a 130-as tempó kicsit vicces dolgokat produkál, pláne ha ez társul a jó kis nyomvályúkkal (az útba beépített sávtartó). Ember legyen a talpán aki 3-400 kilométeren keresztül kordában tartja a 810 kilós össztömeget. Gondolom nem is erre az ördöngös száguldásra lett tervezve, hiszen messzire a 133 literes csomagtartóval nem terveznék, igaz ez kicsit több, mit 500 literre bővíthető.  

forrás:internet
Már kezdtem azért megbarátkozni a kicsikével, de megint egy aprócska sokk ért. Egyik puskám sem fért be. Még tok nélkül is elég necces volt, viszont úgy már nem szabályos a szállítás. Tehát nem lesz ebből sem első, sem második autó sem. Városi kis rohangálósnak viszont tuti tökéletes. Nagyon sok minden jó is van benne, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, a vészfék asszisztens, a visszacsúszást gátló rendszer, az automata világítás... a sok aprósághoz, ha nem ilyen autóból ülsz át, hamar megszokható és nagyon kis hasznos dolgok. 
forrás: internet
Ebben az alap digitális klíma is nagyon jó. A kijelzők funkcionálisak, egyszerűek és jól használhatóak. Ami a furi, hogy, ha van valami praktikus, akkor miért kell valami mással visszarántani? Ilyen volt számomra a kormány kezelőfelülete. Viszonylag jól kezelhető, de még is valami hiányzik róla. A MODE gomb a hangerő szabályzó is egyben. Hangerő váltásnál azért elő-elő fordult némi kis gikszer, amikor nem a rádiót kezeltem hirtelen. 
forrás: internet
A középkonzol gombjai is picit alulmúlják számomra a használhatóságot, pláne a második sor. Lehet ennek az oka az, hogy a vezetés könnyítő rendszereket ne kapcsolgassa az ember.
forrás: internet
Nagyon jó a kesztyűtartóban lévő és a középkonzolon elhelyezett USB csatlakozási lehetőség. És még mindig nem tudtam megbékélni a kartámasszal. Ez a leggyengébb pont számomra. Azt nem tudom utólagos beépítés e, de... az olyan kartámaszt szeretem ami nem magasabb az ajtón kialakított könyöklőnél. Hosszú távon, már inkább kényelmetlen, mint kényelmes. Váltani sem egyszerű, apropó váltás. A váltóval is akadtak gondjaim már az első alkalommal. A harmadik sebességi fokozatot rendszerint az egyes és hármas közzé próbáltam tenni. Alig volt olyan pillanat amikor ez a pontatlanság nem jött elő. Ahogy telt az idő, már egyre jobban figyeltem is rá. Ismét csak zárójelben, nem ártana az a fránya hatodik... 
Végigolvasva ezt az irományt, egyre jobban úgy látom, mint valami lejárató kampányt, de ezt azért határozottan cáfolom. Ez tényleg csak a személyes benyomásom. Andinak kifejezetten tetszett, kisebbik lányom is oda volt az autóért... amíg elől ült. Mögöttem megint senki sem fér el. A hátul ülőknek a fejmagasság is nagyon minimális és a rugózás... az lehet kimaradt. Még a laprugós UAZ is kényelmesebb. Ezt azt hiszem csak egy szóval lehet leírni: borzalmas.
forrás: internet

Sokkal többet vártam egy olyan új autótól, ami nem csak egy egyszerű rácfelvarráson esett át. Igaz nem vagyok egy nagy autó tesztelő, sőt egy autóval kapcsolatban nincsenek nagy elvárásaim se, de ha valamit bele tesznek, az működjön jól. Legyen praktikus és ne legyenek kényszer megoldások. Itt ez sok esetben nem sikerült. De hangsúlyozom, lehet bennem van a hiba, hisz úgy érzem magasabb és kissé súlyosabb vagyok a célközönségnél. 
 
 
képek: internet
 A belső tér összhatása szép, tényleg olyan kis bohókás, fiatalos. Meg lehet szokni. A motor olyan amilyen, azzal nem is kell foglalkozni, de egy hatodikat simán elviselne a váltó. Normál testtömeggel az ülés is kényelmes, tartása nem száz százalékos, elfogadható. A fejtámlák viszont nekem jók voltak, a megfelelő helyen. Nekem nagyon bejön még a szeme, és a világítása is nagyon jó. Megfelelő fényt biztosít mind a tompított, mind pedig a reflektor is. Apró hiány itt is számomra a fényszóró állítási lehetőség hiánya. Nagy pozitívum az ötcsillagos törésteszt. Az alap hat légzsák. 

forrás: internet

 AZért tetszett, jópofa kis járgány. Ha 25 évvel fiatalabb lennék - és pénzes - vennék egy ilyet első autónak. :)