2014. augusztus 10., vasárnap

Nulla dies sine linea.

Sajnos nekem eltelt az idő úgy, hogy nem húztam egy vonást se. Kicsivel több mint két hónapja nem voltam itt. Azt azért nem mondanám, hogy nem jártam erre, de írni nem írtam egy betűt se. Hivatkozhatnék erre meg arra, de teljesen felesleges. Sok minden összejött és sok minden nem. Májusban teljesült egy álmom, igaz ezt már februárban a FeHoVa-n sejtettem. Természetesen ennek is volt már piciny előzménye, nyertem egy előkelő címet a VKE (Vadászati Kulturális Egyesület) fotópályázatán, amit szerettem volna átvenni. Ezért megbeszéltem az illetékesekkel, hogy elmegyek érte. Röviden, így kerültem be a VKE vérkeringésébe. Így lett a fotózás terén új életem. Május 24 -én megválasztottak a VKE Természetfotó Kör elnökének. Az egészben az a vicces, hogy jelenleg nincs igazán működőképes fényképezőgépem.
Itt halmozódtak a rossz hírek. Először kiderült, hogy a gép élességi síkja elcsúszott, nem is kicsit. Valóban a kiszemelt téma mögött fókuszált közel 15-20 centivel. Tájképnél még csak elmegy, de egy portrénál azt hiszem kicsit sok. Irány a szerviz, biztató szavak, kb. hatvanezerből meg van, nem kell zárat cserélni. Minő jó hír! Ezt tetéztem azzal, hogy városi séta közben kiesett a kezemből az aszfaltra, hát, úgy jó egy méterről. Meglepődtem, mikor belenéztem, javult a gép élessége. Huhhh! Azért elmentem és kipróbáltam, meglepően jó volt. Öröm, boldogság, no és fanfárok!
1) a kioldó gomb
Az öröm nem tartott sokáig. A fotós táskámban pihent a gép, rácsavarva a 70-200. Épp megkértek egy fotózásra, gondoltam rendbe teszem, portrénál a kis por sem előnyös. Hoppá! A vázról nem tudom levenni az üveget, mert a kioldó a táska alján pihen. Szokásos út, szerviz. Vigasztalás, "csak" tizenötezer a törött! (erre még visszatérünk) alkatrész cseréje. Visszakérdeztem, hogy egy élességi sík beállítás mennyi lenne ezen a gépen? Jött is a válasz: huszonötezer. Nem is tudtam, hogy akció van a szervizben. Kicsit több, mint három hét alatt kb. 35 ezerrel lett olcsóbb!? (mosoly, mit mosoly, röhögök!) Elkezdtem telefonálgatni, kaptam egy címet, bejelentkeztem és elvittem a gépem. Nagy volt a kísértés, mert végül is akaratomon kívül feltaláltam egy közel kétkilós bridzs gépet. Elmondtam mi a problémám, miben kérnék segítséget. Azért elmeséltem a szakszerviz árképzését is. Semmi meglepődöttség, nálam viszont annál inkább. Rövid tőmondat volt a válasz arckifejezésemre. Ilyenek. Nem akarom magam Rambohoz, vagy a Terminátorhoz hasonlítani, de egy pillanatra visszatérnék a kis törött alkatrészhez. A hivatalos neve és feladata: objektív kioldó gomb, a gomb nyomva tartása által válik cserélhetővé az optika. A szerkezet kb. 1,5 mm vastag, talán 5 mm hosszú fém rúd (belseje menetes), végén egy 2 mm vastag 7-8 mm átmérőjű félkör (a vázból talán 1 mm látszik ki). Csak azért írtam ezt le, mert ha ezt valaki ki tudja törni a gépvázból akkor neki adom az enyémet! Megcsinálták, levették az optikát és VISSZACSAVARTÁK a kioldó gombot. Ennyi, zsenikéim! Az élessége sajna nem 100%-os, de ez, mint megtudtam a korral, az alkatrészek öregedésével van összefüggésben. Csak ezen okokból nem került fel kép az utóbbi időben.

Azért néhányat ami azóta készült megosztok, igaz nem mind erdei kép, de azért van köztük "kisvad" és "nagyvad" egyaránt.
Ízelítőül...











2014. május 19., hétfő

Kis érdekesség

Kaptam, egy kedves barátom írt nekem egy levelet, aminek egy részletét meg kell osztanom, úgy érzem.


"Szevasz Csabi!


Nagyon nem tudok mit írni, ezt a részét Rád bízom, mert te már rutinosabb vagy a körítések elkészítésében! :) Minden esetre nagyon érdekes ami a képen látható és mint erdőjáró ember első körben azt mondom, hogy ritka is. Azért kíváncsi leszek mások véleményére! A bőgéses dologról sem tudok konkrétan sok mindent írni, csak annyit, hogy már tavaly ilyenkor is tapasztaltam és ma hajnalban is. Ezt már nem a véletlennek tudtam be."




Annyit sikerült kideríteni, hogy ez nem egy egyedi eset, az öregebb anyajuhok kb 5% hajlamos eme fejdísz növesztésére. Talán ha véletlenül olvassa egy vadgazda akkor lehet konkrétabb vélemény is születik. Neten utána lehetne olvasni, de szerintem nem mindig szakemberek osztják az "eszet", lásd mint én. A bőgésről májusban..., hát még semmit nem sikerült megtudni. Igaz, hallottam már én is, meg teheneket is hangot kiadni (nem riasztásnál). Várjuk az okosságokat :)

2014. május 9., péntek

Húsvétozástól a majálisig II.

Hol is hagytam abba... Budaörsi reptér. Igen!
Másnap mentem épületet fotózni, nem is akár mit, a Vigadót. Egy fotópályázatra öt megújult épületet kellett fotózni, viszont csak két épületbe engedélyezték a belépést és a fotózást. Ludovika, Pesti Vigadó, Várkert, Kossuth tér, és a Zeneakadémia. Első fotósséta, első csoport Vigadó. Reggel 8:45, gyülekező. Gyűlünk, Zsoltival itt vagyunk ketten, tőlünk pár méterre lődörög egy srác valami géppel, kisvártatva előkerül még egy. A gazdasági bejáratnál tollászkodunk, senki nem tud rólunk, mi legyen a sorsunk. Nagy nehezen kiderül, ímél (az új elfogadott helyesírási szabály szerint van írva, ha valaki nem tudná. Nem vicc, komoly. És a deviszont is az, elfogadott ezzel az írásmóddal. Bocs a nyelvtan leckéért.) van, de kísérőnk nincs. A helyi biztonságiak nagyon kedvesek, rögtön felhívták a főnöküket, majd átadták nekem a telefont és lebeszéltem , hogy oda megyünk és azt nézünk meg, fotózunk le amit szeretnénk. Egy új és fantasztikus világ tárult elénk. Csodálatosan szép lett az épület. Nagyszerűen kapcsolódnak egymáshoz az 1800 -as évek közepén (1865) és most, a XXI. században épült modern részek. Régebben jártam már bent egy -azt hiszem- Psota előadáson. Egy szó, mint száz, szép lett. 








Délután meg kellett néznem az egyik kedvencemet, Sebastien Loebet és ha már lúd legyen kövér, természetesen Michelisz Norbit is. Az i-re a pontot a hazai ralisok bemutatója tette, Turán Frici és Tagai Tomi személyében. Azt hittem itt a vége, de akkor jött még Kiss Norbi a kamionjával és valami parádésat ment. Tátott szájjal néztem az MTA elől.







2014. május 5., hétfő

Húsvétozástól a majálisig I.

Húúú, de régen jártam, írtam itt. Húsvét óta nem is emlékszem, hogy mik történtek. Kittussal mászkáltunk, néztünk repülőket, meg izéket, de régieket, készültem pályázatokra, válogattam képeket és még készültek is. Pár napra még húsvét előtt sikerült elbújnom mindenki elől, beváltottam az egyik nyereményemet, meglátogattam egy vadászházat. Kell egy kis nyugalom, pihenés. Fizikálisan és szellemileg is el vagyok fáradva, már a fotózás sem dob fel. Eddig jó volt az erdőben feltöltődni, de az utóbbi napok, hetek, már nem segítettek. 
Nem is akarok itt senkit se fárasztani az ügyes bajos dolgaimmal, hisz ez csak rám tartozik - és arra a tömegre :) akivel megosztom -. 
Nem akarom ismételgetni magam, pláne megint felhúzni az agyam ezen a gép dolgon, meg az élességi síkon, de folyamatosan ezt próbálgatom, hol ilyen, hol olyan sikerrel. Amit sikerült megtapasztalnom már többször is, hogy f/2,8 -on 70-200mm -en élesek a képek, 500 mm és f/6,3 már nem. Mi ebből a tanulság? 70-200 -at használom. Olyan szinten, hogy már le sem tudom venni róla. SZÓ SZERINT! Kiesett az a fránya kis rugós pöcök, amivel az objektívet le lehet választani a vázról. Azon gondolkodtam, már csak 14 gomb van ami kieshet elromolhat - még két hétig tart a gép? -. El sem merem vinni a Camerába... olyan oda bemenni, mint amikor Mirtil cicát viszik az állatorvoshoz. 
Sétáltattunk kutyát Kittivel, Bogit. Imádni való az a blöki. Kérés nélkül is úgy pózol. hogy szinte hihetetlen.
























Kutyasétáltatás után jött időrendben a kis pihenés, az egyik pályázaton nyert hétvégi vadászház látogatás. Kellemes volt, két szobát ismertem meg igazából a vadászházból, az egyik a fürdő volt. De azt legalább jól megismertem. Szerencsémre a reggelinél fény derült állapotomra, melyet egy régi, dédanyáink ősi praktikájával sikerült orvosolni. Így már a szinte megszokott 20 méteres körön kívülre is elmerészkedtem. Három napi koplalás után üdítő volt a kimerítő vacsora. Azért elárulom a titkot, nem széntabletta, nem ilyen-olyan hasfogó, nem. Csak egy deci víz és egy teáskanálnyi ecet. Csodákra képes!





Pár napos "pihenés" után kilátogattunk a repülőtérre, Budaörsre. Valamilyen veterán találkozós sztori volt, minden öreg volt a repülők, az autók, az emberek... Na jó, azért volt rengeteg gyerek is, mint például mi is. Találkoztunk Jenő barátommal, akitől kölcsönöztem egy felszerelést egy pályázati anyag elkészítésére. Próbának rögtön "lenyúltam" a teléjét. Élmény volt vele fotózni.