2020. szeptember 16., szerda

Folytatódik... 2. rész

A legizgalmasabb - még azt hittem ennél izgalmasabb már nem történhet - az volt, mikor kipróbáltam a bőgőkürtöt és nagy meglepetésemre először megállítottam az egész rudlit, majd picit erőteljesebben szólaltam meg, amivel a hárem urát is sikerült elbizonytalanítani. Sajnos pár másodperces gondolkodás után jobbnak látta elvezetni a már birtokolt "csajokat".


Közben a velünk szemben lévő hegyről folyamatosan válaszolt egy bika, hangja erőteljes, már már pökhendi "kihaénnem" stílusú. Nem kellett sokat várakozni, hirtelen ki is jött a vadföldre, nem törődve senkivel, semmivel.


Annyira jól sikerült, hogy kb. 15 méterre állt meg mellettünk folyamatosan figyelt és tanácstalanul nézett. Egyszer az egyik bőgésem alkalmával belerúgtam az avarba is, melyre megugrott, de csak pár lépést távolodott el. Látszott nem ért semmit, a szelünk nagyon jó volt -tőle fújt - nem érzett semmit, csak a fülére és a látására tudott hagyatkozni. Jópofa volt, mikor tanácstalanságában elkezdett toporogni, látszott, hogy nem tudja mit csináljon. Majd visszasétált kicsit még közelebb a feltételezett vetélytárs felé. Hatalmas élményt nyújtott. Figyeltük még egymást egy darabig, míg szinte teljesen ránk sötétedett. Közben a hárem úr is újra a placcon termett az őt körülvevő hölgykoszorúval együtt.




Folytatódik...

Egy szép este nem egy mesteri megörökítése. Már olyan későn jönnek ki a szarvasok a vadföldre, hogy fotózási lehetőségre már nincs lehetőség, viszont valamilyen minőségben lehet videót készíteni. Ennek is van hátránya, az AF hiánya, manuálisan pedig igen nehéz élességet állítani a videókon. Ezért már is elnézést kérek mindenkitől.






 






2020. szeptember 11., péntek

Újra kezdődik

Megint elérkezett az idő, a várva várt szeptember. Minden vadász, fotós és természetkedvelő ember kedvenc időszaka, a szarvasbőgés. Persze ez nem úgy megy, hogy megrohanják az éppen ideálisnak vélt helyeket... Mindennek meg van a maga ideje. A tar-vadak szépen összeállnak, tehenek, ünők, borjak egy csapatban vannak, az anyák és borjaik közt elérkezik az elválás ideje, hogy a tehenek hamarabb fogamzó képesek legyenek.


A tehenek java része kész a fogantatásra, melyet nagy izgalommal szagolnak ki a rudlihoz csapódó hím példányok, akik még nem azok az igazi hárem bikák. De próbálkozni kell, hisz az öröklés minden példány számára fontos, elengedhetetlen.

Idén elmarad a gemenci kiruccanás, pedig év elején igen csak készültünk rá, de ez a vírus helyzet is sok természetben és csapatban elkövetendő összejövetelnek gátat szabott. A felmelegedő időjárás velejárója a késői és rövid ideig tartó bőgés. Emlékszem volt idő, amikor már augusztus végén lehetett hallani, a kiemeltebb gímes területeken meg üvöltött az erdő. Az egyik legszebb zene az őszi erdőben. Személy szerint nekem a barcogás is nagy élmény, pláne, ha olyan élmény párosul hozzá, mint két éve. Imádom mikor az embert körbeveszik és körül barcogják. Nem véletlen az angol nevük - fallow deer -, hiszen szinte hűen követik az embert. Minket is nagyszerűen megkerültek és egy darabig kellő távolból jöttek mögöttünk. Néha-néha ránk barcogva. Kellemesen borzongós élmény.
Visszatérve a gímek nászához, itt még csak most kezd indulni, már egyik másik hallatja a hangját, de ettől még nem nedvesedik a tehenek bugyija.

2019. szeptember 5., csütörtök

Gemenci szarvasok nyomában part 2

Hol is hagytam abba?

Ja, igen az applikáció. Azt hiszem ugorjunk is tovább, illetve csak annyi, hogy persze milyen az ember, szinte mindenki le is töltötte. Egyszer sem használtuk, de mint információ legalább meg volt. Gyorsan el is hessegetem ezt a gondolatot, ha mondjuk a szakmám lenne, akkor tuti minimum egy doktorit írnék a helyes bőgés technikáról, de lehet veszek néhány leckét Erdélyi Tomitól. 
Azért meg kell hagyni, van egy varázsa ennek a tájnak. Magával ragadja az embert, nem csak a szúnyogok hada. Miután hazaértem elővettem Zilai János Az én Gemencem könyvét, hogy belepillantsak, merre jártam, azt János hogy festette le, milyen vadászélmények, feladatok kötik hozzá. Ne menjünk azért a történetben ennyire előre. Kanyarodjunk vissza oda, hogy a lessátrunk a folyó partján, hajnalodik és várjuk a hatalmas bikákat, ahogy a vizet fröcskölve, mint egy hatalmas hajó gázolnak át. A hajnali ködös párás tisztások már az ősz jelenlétére utalnak, annak ellenére, hogy délután még mindig 30° feletti a hőmérséklet. Imádom az őszt, hihetetlen fényeket produkál hajnalonta. Csodálatos volt az összes hajnal, szép fényekkel. Most már tényleg kanyarodjunk vissza a rendes kerékvágásba. Kiérkeztünk a szokott helyhez, leraktuk a kocsit. Elszaladtam a hídhoz benézni a folyóra, van-e kint valami. Volt! Végre. Ahogy szokták mondani katonáéknál, erőteljes csatárléptekkel megindultunk a lesünk irányába. Már szinte ott voltunk és hallottuk a csobogást. Kissé meggondolatlanul leszaladtam a partoldalon, szerencsére nem történt semmi különös, a disznó viszont megvárt. Pontosabban nem ment el azonnal. Egy két kattintás, majd miután útjára bocsátottuk bevackoltunk a sátorba és vártunk.



Nem is kellett sokáig várni előkerült néhány malac, azért egy agyaras igen csak szépet mutatott nekünk. Nagyon sokáig rágcsálta a sulymot, majd valamitől vezérelve felénk fordult, lassan el is indult. Azt hittük itt kell randizni vele a sátorban, már épp kezdtük kialakítani a helyét, de időben meggondolta magát. Még szerencse. Azért elég szép kis bicskája volt. 

2019. szeptember 4., szerda

Gemenci szarvasok nyomában

Néhány hónappal ezelőtt, Zoli barátunk elkezdte szervezni, mind a vadászati, mind a (nagyvad)fotózási idény csúcsának nevezhető gemenci túrát. Személy szerint nagyon megörültem, mert Gemencen még nem jártam (legalább is fotózni). A csapatunkra is lehet mondani, hogy szinte a szokásos, egy fővel még bővültünk is, András személyében. 
Zoli, András és Ervin már előbb lementek, mint mi Lacival, ügyesen előkészítették a terepet, így már kedden délután mehettünk is ki. Kimenetel előtt, szállásunkról, a Fekete Gólyából, átsétáltunk kocsival a Bárkába eligazításra. Minden nap reggel és délután kötelező eligazítás volt, hogy ki merre. Ekkora tömegnél nem is árt. 12-14 fő fotós ezen a helyen még párokban is sok. 
Mit mondjak... már az első délutánra nagy reményeket fűztem, hisz a terület vadbősége évtizedek óta közismert. A népszerű közösségi oldalakon is csak az átkelős, vízben hancúrozó és egyéb gemenci látványokhoz kapcsolódó képeket látni. E víziókkal felvértezve indultunk neki Lacival. Elég jó párost alkotunk fotózásokkor - testalkat is közel azonos, tempó is, kor is, témák is... mi kell még -, ezért együtt mentünk. Mi már nem fetrengünk a sárban, nem fekszünk egymáson egy jó kép reményében. Ezeket meghagyjuk a fiataloknak. Visszarángatva magam a történtekbe, megkaptuk az eligazítást, majd a helyszínen Zoli is elmondta merre, meddig kell mennünk: "...Itt egyenesen, majd pár száz méter után jobbra a második kerítés mellett..." 40 perc gyaloglás után megtudtuk, hogy a pár száz méter, közel két kilométer volt :) , de nem tévedtünk el és ismerkedhettünk e hely szépségeivel. Végig a Cserta-Duna holtág mentén haladtunk. Megérkeztünk egy szép tisztásra, ahol el is foglaltuk a helyünket. Kis fészkelődés és néhány szúnyog szakszerű terítékre hozása után beindult a vérszívókra alkalmazandó rendszerünk is. Bekapcsoltuk a szúnyogriasztót...na. Láttunk négy malacot, pontosabban a hátuk lógott ki a fűből, más nem. Ennyi. Az e napi reményeknek ezzel vége is szakadt.
Másnap reggel fél négy - négy között kelés és mentünk az eligazításra. Maradunk a Cserta mentén, a parton keresünk magunknak némi vigaszt a tegnap délutáni várakozásra. Nem nagyon kaptunk vigaszt, arra jutottunk, hogy nem mászkálunk (8,4 km után), inkább felhúzunk egy lessátrat egy általunk jónak vélt helyre és várakozunk. Fel is állítottuk a sátrunkat, beálcáztuk és nyugodt szívvel visszamentünk a szállásra. A délutáni eligazításon már nem is kellett versengeni a többiekkel, hisz meg volt a fix helyünk. Délután alig vártuk az indulást, megint előjöttek a vizionált képek a vízen átrohanó, dagonyázó páros vagy páratlan húszas bikáról. Csodálatos lett volna a sárgán virágzó sulyom mellett. Megint kicsit túlgondoltam a képeket. Azért a hülyéskedés ment a sátorban az igen komoly zsírégetéssel együtt. Kint sem volt hűvös, de bent... 99%-os páratartalom mellett legalább 50°C. Mivel ki kellett nyitnunk az ablakokat, ezért beöltözve kellett ülni, hogy ne világítson a fejünk. Van az a verejték mennyiség, ami után majdhogynem még a gatya is lekerül az emberről és nehézzé válik a méltóság megőrzése. 
De tudjuk a reklámokból, orvosi és egyéb figyelmeztetésekből, a folyadékot pótolni kell, vigyázni kell a kiszáradással, meg minden ilyen izével. Mi igyekeztünk pótolni a vizet, a sót, a kalóriát, szénhidrátot és a sör utáni vágyat is. Egész jól ment, időnk mint a folyó (igaz egyesek valami pataknak hívták, a helyiek nagy megdöbbenésére), akarom mondani a tenger. Egy szabályt betartottunk, alkoholt azt nem ittunk. Legalább is estig. Este átjöttek a többiek a Bárkából kis közös szalonna sütögetésre. Csak egy mondat, igen jól sikerült. Sokat nem aludtunk, szinte csak átöltöztünk és mehettünk ki fotózni. Lacival mentünk a kis szaunánkba, ami a reggeli órákban igen kellemes helynek bizonyult. Picit fáradtan bambultunk ki a fejünkből, egyszer csak csobbanás és megjelent egy disznó. Mit disznó, egy igen jó kan. Éppen csak magunkhoz tértünk, a disznó meg ezalatt átért. Legalább a szürke gémeken kívül mást is láttunk. Ebben a napban is az ebéd bizonyult a legjobbnak.
Kis pihi és mint egy gép eligazítás, majd kimenni fotózni. Az egyik eligazításon kérdezgettük egymást ki, mit látott, egyszer csak az egy szem lány megszólal, ő átkelő bikát fotózott. Egyöntetűen felhördült mindenki, nem igazán lehetett eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz. Mit mondjak, nem igazán néztünk ki belőle vadismeretet (se). Kérdezgettük, hogy sikerült, cserkelte, vagy leült és várt? Majd kiderült egy applikáció segítségével imitált bőgést. "Hát a XXI. században élünk nem?" tette fel a kérdést az ifjú hölgy. Csak abba nem gondolt bele, ha nem tudod milyen bika bőg - idős, fiatal, hárem, kereső, stb. -, akkor 'kárt' is okozhatsz, hiszen a nem megfelelő hang adott esetben el is zavarhatja a bikát. Itt, most szerencséje volt. Az igazi poén a sztoriban az volt, hogy Laci felhívta Szekit és elmesélte neki, hogy hol merre jártunk, mit láttunk, majd Szeki mondta, hogy egy tanítványa lent volt a Bárkában és olyan átkelő bikákat fotózott... rögtön tudtuk kiről van szó.
Hol is tartottam? 

Holnap folyt. köv. :) 

2019. augusztus 16., péntek

Előkészületek

Nem is oly sokára kicsit bevesszük magunkat a vadonba, hogy kiélhessük a hajlamainkat. A csapat majd, hogy nem a szokásos, Laci, Zoli, Ervin, de most Gyuri helyett Kovács András jön, mint új csapattagunk. Ervin szinte már réginek számít, hisz őt már kipróbáltuk az őzeknél. Beláttuk Lacival, hogy szükség van az ilyen ambiciózus, csúszó-mászó (persze jó értelemben) fiatalokra az "öregek" mellé. Azt hiszem elmondhatom, abba a korba értünk, mi megvárjuk azokat a bizonyos teheneket. Csak semmi felesleges mozdulat, mert az elmúlt 50 év felépített domborzata kárba vész. Tehát augusztus végén meglátogatjuk a Vén Duna környékét, megpróbálunk némi kapcsolatot felvenni a koronás főkkel. Remélem majd lesznek képek is.

2019. augusztus 10., szombat

Bronz érem

Most a nem csak fotónapló rész következik.


Születésnapomra kaptam a családtól egy őz bak kilövési lehetőséget. A mostani kedvenc helyemen meg is beszéltem Ádámmal aki a hivatásos vadász és Jánossal a vadászmesterrel, hogy mit szeretnék. Megbeszéltük azt is, mivel ez egy kisebb bak lenne, majd augusztus környékén menjünk ki az üzekedés kezdetekor. Ebben a reményben mentem ki vadkár elhárításra, hogy majd két hónap múlva, mint bak-vadász jövök már vissza. Miközben fent ülök a lesen ezen elmélkedve, kiváltott elém egy szép hatos bak. Fényképezőgép nem volt nálam, de telefonnal készült róla egy két kép, melyet átküldtem Ádámnak, hogy lássa, feltudjon készülni ezen a részen melyik bak van kint. Ádám épp szabin volt, ezért átküldtem Jánosnak. Volt meglepetés, hisz senki sem ismerte ezt a bakot. Kezdtük saccolgatni mekkora lehet, Gabi barátommal 360-380 gramm körülire saccoltuk 6 éves korral, mert már a rózsa kicsit lefolyóban van, tehát már nem mai gyerek. 
Sajnos csak telefonnal készült róla kép, amit már nagyon sajnálok... Többször voltam kint a területen, már szándékosan ide kértem magam, hogy lássam a bakot, de eltűnt. Egyszer a vadászmester fiával, aki szintén Ádám jöttem ki, akkor már szándékosan erre a bakra. Semmi, nem csak a bakot, de mást sem láttunk. Majd utána sem. Eltűnt, ahogy jött...
Megint bejelentkeztem vadászatra, de János közölte, hogy learatták a gabonát, másnap jöjjek vissza, kimennénk bakozni. Másnap pont a névnapom volt, gondoltam miért ne, hajnali kettőkor indulás, négykor már Ádámnál voltam. Megbeszéltük, hogy mik a lehetőségek, de ha szeretnék kimehetünk megnézni a "bakomat", arra nem szerveztek le vadászatot. Azóta sem látták. Mondtam, hogy menjünk nézzük meg. Veszíteni való nincs, majd onnan megyünk tovább. Fél öt után le is tettük a kocsit a "halálkanyar" mellett és cserkelésre váltottunk. Lementünk az erdő szélén majdnem a lesig, mire Ádám megpillantott egy bakot. Kérte, hogy azonosítsam, hogy az én bakom-e, de ez kisebbnek látszik. Ha szeretném terítékre hozni, akkor nyugodtan megtehetem, kiadta az engedélyt a lövésre. Mondtam, hogy, ha jól látom az én bakomat látom a kereső távcsövemben. Elhelyezkedtem, majd ahogy a lő-botra helyeztem a fegyverem, le is adtam a lövést. Nagyon rövid halál vágta után a mögötte lévő erdőben el is feküdt. Csodássá tette a névnapomat!

Súlya 414g, kora 6 év és CIC 110,93  pontot kapott bronz érmes