2014. május 19., hétfő

Kis érdekesség

Kaptam egy kedves barátom írt nekem egy levelet, aminek egy részletét meg kell osztanom úgy érzem.

"Szevasz Csabi!

Nagyon nem tudok mit írni, ezt a részét Rád bízom, mert te már rutinosabb vagy a körítések elkészítésében! :) Minden esetre nagyon érdekes ami a képen látható és mint erdőjáró ember első körben azt mondom, hogy ritka is. Azért kíváncsi leszek mások véleményére! A bőgéses dologról sem tudok konkrétan sok mindent írni, csak annyit, hogy már tavaly ilyenkor is tapasztaltam és ma hajnalban is. Ezt már nem a véletlennek tudtam be."




Annyit sikerült kideríteni, hogy ez nem egy egyedi eset, az öregebb anyajuhok kb 5% hajlamos eme fejdísz növesztésére. Talán ha véletlenül olvassa egy vadgazda akkor lehet konkrétabb vélemény is születik. Neten utána lehetne olvasni, de szerintem nem mindig szakemberek osztják az "eszet", lásd mint én. A bőgésről májusban..., hát még semmit nem sikerült megtudni. Igaz, hallottam már én is, meg teheneket is hangot kiadni (nem riasztásnál). Várjuk az okosságokat :)

2014. május 9., péntek

Húsvétozástól a majálisig II.

Hol is hagytam abba... Budaörsi reptér. Igen!
Másnap mentem épületet fotózni, nem is akár mit, a Vigadót. Egy fotópályázatra öt megújult épületet kellett fotózni, viszont csak két épületbe engedélyezték a belépést és a fotózást. Ludovika, Pesti Vigadó, Várkert, Kossuth tér, és a Zeneakadémia. Első fotósséta, első csoport Vigadó. Reggel 8:45, gyülekező. Gyűlünk, Zsoltival itt vagyunk ketten, tőlünk pár méterre lődörög egy srác valami géppel, kisvártatva előkerül még egy. A gazdasági bejáratnál tollászkodunk, senki nem tud rólunk, mi legyen a sorsunk. Nagy nehezen kiderül, ímél (az új elfogadott helyesírási szabály szerint van írva, ha valaki nem tudná. Nem vicc, komoly. És a deviszont is az, elfogadott ezzel az írásmóddal. Bocs a nyelvtan leckéért.) van, de kísérőnk nincs. A helyi biztonságiak nagyon kedvesek, rögtön felhívták a főnöküket, majd átadták nekem a telefont és lebeszéltem , hogy oda megyünk és azt nézünk meg, fotózunk le amit szeretnénk. Egy új és fantasztikus világ tárult elénk. Csodálatosan szép lett az épület. Nagyszerűen kapcsolódnak egymáshoz az 1800 -as évek közepén (1865) és most, a XXI. században épült modern részek. Régebben jártam már bent egy -azt hiszem- Psota előadáson. Egy szó, mint száz, szép lett. 








Délután meg kellett néznem az egyik kedvencemet, Sebastien Loebet és ha már lúd legyen kövér, természetesen Michelisz Norbit is. Az i-re a pontot a hazai ralisok bemutatója tette, Turán Frici és Tagai Tomi személyében. Azt hittem itt a vége, de akkor jött még Kiss Norbi a kamionjával és valami parádésat ment. Tátott szájjal néztem az MTA elől.







2014. május 5., hétfő

Húsvétozástól a majálisig I.

Húúú, de régen jártam, írtam itt. Húsvét óta nem is emlékszem, hogy mik történtek. Kittussal mászkáltunk, néztünk repülőket, meg izéket, de régieket, készültem pályázatokra, válogattam képeket és még készültek is. Pár napra még húsvét előtt sikerült elbújnom mindenki elől, beváltottam az egyik nyereményemet, meglátogattam egy vadászházat. Kell egy kis nyugalom, pihenés. Fizikálisan és szellemileg is el vagyok fáradva, már a fotózás sem dob fel. Eddig jó volt az erdőben feltöltődni, de az utóbbi napok, hetek, már nem segítettek. 
Nem is akarok itt senkit se fárasztani az ügyes bajos dolgaimmal, hisz ez csak rám tartozik - és arra a tömegre :) akivel megosztom -. 
Nem akarom ismételgetni magam, pláne megint felhúzni az agyam ezen a gép dolgon, meg az élességi síkon, de folyamatosan ezt próbálgatom, hol ilyen, hol olyan sikerrel. Amit sikerült megtapasztalnom már többször is, hogy f/2,8 -on 70-200mm -en élesek a képek, 500 mm és f/6,3 már nem. Mi ebből a tanulság? 70-200 -at használom. Olyan szinten, hogy már le sem tudom venni róla. SZÓ SZERINT! Kiesett az a fránya kis rugós pöcök, amivel az objektívet le lehet választani a vázról. Azon gondolkodtam, már csak 14 gomb van ami kieshet elromolhat - még két hétig tart a gép? -. El sem merem vinni a Camerába... olyan oda bemenni, mint amikor Mirtil cicát viszik az állatorvoshoz. 
Sétáltattunk kutyát Kittivel, Bogit. Imádni való az a blöki. Kérés nélkül is úgy pózol. hogy szinte hihetetlen.
























Kutyasétáltatás után jött időrendben a kis pihenés, az egyik pályázaton nyert hétvégi vadászház látogatás. Kellemes volt, két szobát ismertem meg igazából a vadászházból, az egyik a fürdő volt. De azt legalább jól megismertem. Szerencsémre a reggelinél fény derült állapotomra, melyet egy régi, dédanyáink ősi praktikájával sikerült orvosolni. Így már a szinte megszokott 20 méteres körön kívülre is elmerészkedtem. Három napi koplalás után üdítő volt a kimerítő vacsora. Azért elárulom a titkot, nem széntabletta, nem ilyen-olyan hasfogó, nem. Csak egy deci víz és egy teáskanálnyi ecet. Csodákra képes!





Pár napos "pihenés" után kilátogattunk a repülőtérre, Budaörsre. Valamilyen veterán találkozós sztori volt, minden öreg volt a repülők, az autók, az emberek... Na jó, azért volt rengeteg gyerek is, mint például mi is. Találkoztunk Jenő barátommal, akitől kölcsönöztem egy felszerelést egy pályázati anyag elkészítésére. Próbának rögtön "lenyúltam" a teléjét. Élmény volt vele fotózni. 






2014. április 9., szerda

Kirándulás

A tegnap reggelt lazítással kezdtem, természetesen az erdő mélyén. Még mindig a gépem próbájánál tartok. Valamennyit segített rajta, hogy kiesett a kezemből, de igazából nem javult meg. :(
Mikor kint sétálgatok, minden apróság, régi mese, anekdota, saját történet mi egy más jut eszembe. Távcsövemen kukkolgatok keresztül, közben egy régi sztori jutott eszembe. Nem véletlenül. Még kölyök koromban voltunk Gemencen, ahol elmentünk lőni egy süldőt. Nagy élmény volt lovaskocsin, barkácsolva vadászni menni. Palibácsi (nevezzük így) odaadta a puskáját, megálltunk és mondta lőhetek ha biztosan látom a céltávcsőben. Kezdett sötétedni, 100% -ig nem mertem állítani, hogy disznó, sőt inkább tuskónak véltem.
- Nem disznó, tuskó.
- Disznó. Biztosan disznó. Állította, miközben levette szeme elől a keresőtávcsövet. Lőj!
- Lőttem. Tuskó.
- Francba, tényleg tuskó.
- Palibácsi, ott a disznó! Kiáltottam.
- Áhh az egy tuskó fiam.
- Disznó az, láttam mozogni.
- Hidd el tuskó! Majd jön a disznó... türelem.
- Ugye mondtam, hogy disznó!
- Mosolygott. Igazad volt na! Jó a szemed.

Közben annyira besötétedett, hogy nem lőttünk semmi. Miért is jutott ez eszembe..., mert pont azon agyaltam, hogy szarvasokat látok feküdni, vagy kidőlt fák vannak egymás mellett. Szarvasok voltak, még mindig jó a szemem. :)



A reggeli sötétebb erdőrészekben alig lehet észrevenni őket. Meg ráadásul, most cserélgetik a ruhájukat is, így még jobban beleolvadnak a háttérbe. A kikopó télit felváltó, világosabb nyári szőrzet jól imitálja a becsillanó, átszűrődő napsugarakat. A kidőlt fák tuskójára tapadt erdei föld is hasonló a szarvasok színéhez. Tényleg lenyugodtak, teljesen közömbösen figyelték mit művelek. Picit -futást imitálva- odébb mentek, majd messzebbről figyeltem, ahogy ismét ugyan oda telepedtek le. Kinéztem közben egy új les lehetőséget, de ez még egyeztetés előtt áll. Ha sikerül, nem lenne olyan rossz. Ereszkedtem lefelé az úton, majd kikukkantott az erdőből egy fiatal dám. Hirtelen nem is tudtam fiú e, vagy lány. Nem tudom ki, hogy van vele, de nagyon csúnyák "kopaszon" a bikák. Főleg a gímek. Vannak még, akik büszkén hordják még tavalyi fejdíszüket.


A dámok olyan jó fejek voltak, hogy még a vázcserét is megvárták. Ki kellett próbálnom a vázat ezzel az optikával is, de sajna nem azt az eredményt hozta a próba amit szerettem volna. Részben "megjavítottam", de teljesen nem sikerült. Túl sokat nem bámészkodtam, mert délutánra programot szerveztünk, olyan családit. Ha már sikerült a képeimet kiállítani Hatvanban az új vadászati múzeumban, akkor meg is kell nézni. Felkerekedtünk és elmentünk világot látni. Nagyon tetszett az egész múzeum. Látványos, érdekes az egész. Tetszett, hogy gondoltak az ifjúságra, sok magyarázó rész olvasható az erdőről, fákról állatokról, élőhelyekről. Klassz volt.





2014. április 7., hétfő

In memoriam


2014. április 6-án, életének 70. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Cseke Sándor, Aranytollas újságíró, a Magyar Vadászlap kiadó-főszerkesztője, a Vadászati Kulturális Egyesület alapítója, számos vadászati szak- és szépirodalmi kötet szerkesztője. Pályafutását a 60-as években üzemi lapoknál kezdte, majd a Magyar Rádió Televízió Vas és Zala megyei tudósítója lett. 1976. januárjában egy politikai döntést követően nevezték ki a Nimród Vadászújság főszerkesztőjének. A nevét ekkortól – több mint 35 évig – a Szabad Európa Rádió népszerű műsorvezetője, Cseke László miatt Csekő-ként használta. 1990-ben, miután távozott a Nimródtól, önálló vállalkozást indított, az ő nevéhez fűződik többi között a rövid életű Venatus fegyvermagazin, illetőleg a Venatus-füzetek kiadása. 1991-ben többedmagával létrehozta a Vadászati Kulturális Egyesületet, amely az általa alapított Magyar Vadászlap kiadója lett. Cseke Sándor munkásságát több rangos díjjal, kitüntetéssel ismerték el, halála előtt egy esztendővel – mint az Európai Vadászújságírók Szövetségének alapító elnöke, a magyar vadászati kultúrát szolgáló tevékenységéért, vadászati konferenciák, kiállítások szervezéséért, valamint az Országos Vadásznapok rendezvénysorozat elindításáért – megkapta a Magyar Arany Érdemkeresztet.
Cseke Sándor temetéséről később intézkednek. A Vadászati Kulturális Egyesület Tanácsának tagjai ezúton szeretnék őszinte részvétüket kifejezni a közvetlen hozzátartozóknak és az egész Cseke családnak. Emlékét kegyelettel megőrizzük!

forrás VKE

2014. április 1., kedd

Új életérzés

Fantasztikus élményben volt részem, ezt meg is kell osztanom az olvasókkal. Ha tetszik, ha nem. :) Az élességi sík nincs épp a helyzet magaslatán a gépvázamban, ezért nem nagyon használom. Elvittem szervizbe vagy három hete, mondtak rá egy "gyógyszámot" és ebben maradtunk. Pihen. Viszont az erdő, a természet hiányzik. Nagyon. Pedig nem is április elsejei tréfa.
Mosolyogtam magamban, nincs hátizsák, nincs állvány, nincs gép. Lazán, mint a városban, csendben baktattam az avarszőnyegen. Zsebre dugott kézzel kóricáltam a zöldellő füvön, csak a kis 8x30 -as távcső volt nálam. Az állatok is érzik, talán..., nem tudom. A fán pihenő, talán épp reggelijét befejező ölyv is éles szemeivel felmért, majd két-három lomha szárnycsapással leereszkedett a földre. Nem lett nagyobb biztonságban, csak talán jobban szemügyre akart venni, hogy valami hiányzik a megszokott emberéről. Néztük egymást és kis nekifutás után a levegőbe emelkedett, köszönésként vijjogott párat és odébb állt. 


Azért bennem volt a kis ördög, nem nyughattam és próbálkoztam panoráma képekkel a telefon segítségével. Meglepően jól sikeredett, telefonhoz képest. Szintén alig pár méterre totyogott egy fácán kakas, a nap sugaraiban megcsillant pompázatos tollruhája. 
Jó volt csak úgy céltalanul kóborolni, kipihenni a fáradalmakat, ha nem is testben, de agyban igen.
Pihentetőül gyártottam még a vicc kedvéért egy két selfie-t, izét szelfit. Minap pont erről volt szó a rádióban is, hogy mekkora divat lett a szelfizés. Akik használják a kifejezést nem tudják, hogy mit is jelent, de annyira sznobok, hogy megkérdezni meg nem is merik. Egyszerűen ciki. Na, pont ezért jutott eszembe ez a kis marhaság, szórakozásnak nagyon jó. :)

galamb pózban, bambulósan...
Megjegyzés: Az Oxford Dictionaries bejelentette, hogy megszületett az év szava, ami nem más lett, mint a selfie. Szakszerű jelentése: önmagunk fényképezése, jellemzően okostelefonnal, vagy webkamerával, kifejezetten a közösségi oldalakra való feltöltés céljából.
Az eredmény nem meglepő tekintve, hogy a selfie szó használata 17000%-kal nőtt tavaly óta.