2018. január 6., szombat

Fiumei úti Sírkert

Kittivel ma sétáltunk kicsit a Sírkertben. Csak ajánlani tudom mindenkinek, csodálatos szobrok végestelen végig, nem beszélve történelmünk nagyjairól, kik itt nyugszanak.








2017. november 2., csütörtök

Emlékezés

„Sárgul a mező, kopik az erdő, megfakul a nádas. Vénasszonyok simogató árnyai rebbennek az őszi melegben, és bágyadtan táncol az erdei út szürke, felvert pora az ágak közt beszűrődő langyos napfényben.
A hajnali köd pókhálókon hagyja névjegyét, szajkók civakodnak valahol a sűrűben, és öreg fák írnak öreg ágaikkal bánatos leveleket arról, milyen is volt az idei Nyár.
A szarvasbikák már elhallgattak. Ámbár néhol még meg-megszólal egy-két agancsos dalia, de ez már csak amolyan késői vigasság, záróra utáni ajtózörgetés. Java részük inkább már megpihen valahol a sűrűben, és csak akkor mozdul, ha nagyon muszáj. Nagy volt a mulatság, nagy volt a virtus, de már vége, elmúlt, és a „lakodalom” okozta fáradalmakat ki kell heverni, új erőre kell majd kapni, mert szépen lassan jön a nélkülözés, a koplalás időszaka, amely nemcsak hideget és havat hoz majd, hanem elmúlást is.
Elmúlást is, hogy aztán később minden megszülethessen.
Újra és újra.
Valahol a közelben megroppan egy ág, és én a messzelátómért nyúlok. Annyira sűrű előttem minden, hogy alig látok valamit, de kitartóan faggatom a közel hozott messzeséget. Aztán az egyik ág megmozdul, széthajlanak a levelek, megremeg a bokor, és egy szarvasbika ábrázata jelenik meg a távcsövemben.
Pont engem néz, pont bele a látcsőbe, bele a szemembe, azon keresztül a legmélyebbre, a lelkembe. Vajon tudja, hogy miatta vagyok itt? Vajon tudja, hogy…? Kissé megremegek szemének perzselő érintésétől, de nem mozdulhatok. Lassan, óvatosan, mégis büszke tartással elindul, egyenesen felém, és közben le nem venné rólam két hatalmas szemét. Messze jár még ugyan, de a távcső valótlanul közelre hozza, kezem kezd már fáradni, de bármennyire szeretnék is, még mindig nem mozdulhatok, hiszen a legapróbb gyanús jelre is azonnal elugrana. Nézem, méregetem az agancsát: erős barna szín, vastag szár, hosszú ágak, a hófehérre kifent ágvégek, mint megannyi hosszú gyertya… „


2017. augusztus 29., kedd

Érdekesség... számomra

Tegnap este mentem éppen Páty felé és azon a részen ahol hébe-hóba fotózni szoktam a kapunál nagy betűkkel kiírva "Őrség:" és a telefonszám. Na mondom visszafelé megállok és megérdeklődöm így a gím idény elején, hogy ez lett az új módi és akkor nem lehet bejárni, vagy esetleg valami más mód... Meg is álltam, a kiírt számon felhívtam a tőlem 10 méterre a kocsiban lévő őrt, aki készségesen felvilágosított a helyzetről. Még dicsértem is az erdészetet milyen szép murvás utat csinált és milyen frankó lett.. És akkor a döbbenet... nem, ő nem az erdészet miatt őrzi, sőt azt sem tudja ki kicsoda az erdőgazdaságnál, itt október közepéig filmet forgatnak. Kérdem milyet? Természetfilmet? Nem, nem természetfilmet. Most épp a díszleteket építik és szeptember közepén kezdik forgatni a filmet kb 70-80 fős stábbal.
Természetesen semmi közöm hozzá, sőőőőt tényleg nincs. Csak ilyenkor bujkál az emberben a kisördög, hogy nem is olyan régen nem lehetett bemenni az erdőbe mert vadászat van, kezdődött az igazi vadászati idény az erdők királyának nászával és folytatódott a dámok barcogásával. Már augusztusban nem lehetett bemenni a területre. Most pedig a nász időszakában filmet forgatnak...
Nyitva hagynám ezt a kérdést :)