2015. június 28., vasárnap

Álmok

Nem is tudom az idejét mikor írtam ide egy betűt is. Volt, amikor kint jártam, de sok eredményt nem tudtam felmutatni, inkább csak sétálgattam, képek nélkül.
Az az igazság, hogy úgy érzem mintha kiégtem volna. Valamivel több, mint öt éve indult útjára ez a blog, és most érzem azt, hogy nem tudok mit írni. Ennek több oka is van, illetve lehet. Talán a családi "zűrök", válás, kórház stb., az új munka, ami igazából sok pozitív töltöttséget ad, de ennek ellenére nem tudom. Vannak kudarcok, talán ezeket viselem egy kicsit most nehezen, ezért érzem, hogy nem megy tovább. Keveset vagyok kint a természetben, a kedvenc helyeim kissé messzebb esnek, nincs idő eljutni csak úgy, igazából mászkálni, fotózgatni. 
Valóban öregszem...
Most is minden este tanulok, ha nagy leszek, vadász leszek. Megtudtam, a lövészet is olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Azért sikerült két kilencest és egy nyolcast lőni három lövésből. Tizenöt év "fegyvertelenség" nem számított, csak a gyakorlás kell hozzá és minden maradhat a régiben. Igaz, vadászni nem nagyon fogok, de a nagyvadfotózásban is fontos a vadászati alapismeret, a pontos vadászati idények, faj, kor, trófea, betegségek és sorolhatnám a további ismereteket. Ha sikerül levizsgázni, szívesen ellátogatok egy két vadászatra, talán ott is elkél egy ember akinek fényképezőgép van a kezében, nem pedig .....
Talán, hogy visszajöjjön a kedv a blogoláshoz, talán megint kellene álmodnom egy nagyot. A tavalyi év fantasztikus volt, imádtam 'Az öreg tölgy meséjét', az első tettekkel teli évet a VKE-ben, azt hiszem ezt az álmot kell tovább folytatni, kiegészíteni apró kis szemhunyásokkal.

Jó éjt mindenkinek!

2015. április 7., kedd

Sakk

Gondolkodtam mit írjak és hogyan. Van az az idő, amikor megfogalmazódik az emberben valami. Valami, amit ki kell adnia magából. Hát most bennem is. Ismét. Lehet ez annak a következménye, hogy ez az erdő rész túl közel  van a városhoz, túl sokan képzelik magukat nem is tudom minek...
Szeretnék egy-két gondolatot megosztani azokkal, akik néha olvassák ezt a blogot. Röviden arról lenne szó, hogyan járok fotózni. Néhány "szabály" amit követni szoktam.

  1. a legfontosabb szabály, a bejelentkezés: no nem, mint egy szállodába, de minden esetben jelzem a terület kezelőjének szándékom és ha zöld utat enged, kimegyek a területre, ha nem, akkor természetesen maradok a fenekemen,
  2. nyugodtság: nem zavarjuk az erdő lakóit feleslegesen, főleg nem ellési, üzekedési, agancs hullajtási és egyéb időszakokban, svenkkelt képet nem az állatok kergetése közben készítünk,
  3. nem térek le az utakról, nem azért, mert eltévednék, azért, hogy ne zaklassam az állatokat,
  4. a megfigyelés sokat számít, nem árt utána olvasni a különböző fajok viselkedésének, érdemes a kirándulásaink előtt tanulmányozni őket, hogy később a gyakorlatban ne érhessen nagy meglepetés,
  5. ezután jöhet a többi, széljárás, illatok, álcák, megfoghatjuk a fényképező gépünket és akcióba lendülhetünk.
Igen, ezt sikerült leegyszerűsíteni, de csak azért, hogy ilyen egyszerűen eljuthassunk a sakkhoz. Lehetne kérdezni, egy erdei túrához hogyan kapcsolódik a sakk? Egyszerűen! Amikor lesben ülsz és várod a jószerencsét, talán rád talál, no akkor jön egy futó és két paraszt! Ugye mondanom sem kell, hogy üzemi vadászterület! nincs kijelölt turista út. Belépés csak engedéllyel! És mindig, és mindig nekik áll feljebb ha megérdeklődöd mit is keres bent, esetleg kért e engedélyt? Komolyan csak egy telefonhívás, ami bizonyos esetekben életet menthet! NEM VICC! Tud fájni egy lövedék a mellkasban, azután lehet sírni, hogy én akartam szólni, de.... Lehet így is címlapra kerülni, megéri az a 15 másodperc hírnév? Hogy is szokta mondani Péter barátom... Három családot tesz tönkre egy felelőtlen futó, agancsgyűjtő, engedély nélkül kóborló ember. El lehet gondolkodni... hagyok rá kis időt

2015. március 31., kedd

Tavaszodik

Már napok óta kellemesen melegszik az idő, egész nap süt a nap, az emberekről kezd lekívánkozni a téli ruházat. Nincs ez másképp az állatoknál sem. egyre többször lehet találkozni a téli szőrzet maradványaival, főként az etetők közelében. A gímek ismét elkezdték az agancsnövesztés évről évre ismétlődő ciklusát. A fiatalok még büszkén viselik fejdíszüket, amit az idő nem is oly sokára majd tőlük is elvesz. Sétálva, meg-meg állva, figyelve az erdő csendjét, olykor hangjait, egyre többször látni madarakat kergetőzni a levegőben, fekete harkályokat, zöld-küllőket láttam ily módon vidámkodni egymással. Igen, ha lassan is, de közeledik a tavasz. Reménykedtem, hogy ma olyan nap lesz, hogy bővelkedni fogok látnivalóban. Megfogadtam, ha belebotlok egy agancsozóba, akkor azonnal haza megyek. Szerencsére nem így lett. Oszi is a kerítés mögül bámult, kissé búslakodva, hogy most nem kísérhet el. Meg kell valljam örültem neki. Hogy lelőjem a poént, az öröm nem tartott túl sokáig, kis idő múlva egy falka kutya csapódott a nyomomba. Anya és három kölyke. Csak négy dám és egy fiatal gím bika ugrott meg miattuk. Erről a napról ennyit, itt már nem lesz semmi. Szerencsére nem így lett, anya talált valami állat koponyát, szájába vette és hazáig futott vele, nyomában a kölykök. Megúsztam....
Mentem tovább a les irányába, megnézni, hogy mit is kellene felújítani rajta, malacozott e benne valami koca stb. Szerencsémre megúsztam, azt nem mondanám, hogy minden a legnagyobb rendben, de megoldható.
Vicces volt, mikor kiszúrtam egy fiatalabb bikát, még fent az agancsa is, gúnárkodva bámultuk egymást. Szép lassan megunván a nyaknyújtóztatást odébb sétált. Közben észrevettem még öt, de már korosabb bikát is, akik követték fiatalabb társukat. Kicsit takarásban voltunk, ezért inkább én mentem utánuk, jobban kergetett a kíváncsiság. Oly annyira, hogy mikor átértem a dombon, meg sem fordult a fejemben, hogy pont a domb másik oldalán pihentek le, gyakorlatilag 20 méterre tőlem. Gímeknél ekkora közönyt még nem nagyon tapasztaltam, vagy egyszerűen annyira jó volt a szelem és minden...
Visszafelé már nem igazán jöttek szembe vadak, no és már közeledett a nap delelője is, amikor a fényképezés is már nem az igazi. Túl erős fények nem előnyösek.

2015. március 5., csütörtök

Az élet ismétli önmagát...

Reggel nekivágtam a rengetegnek. A tavasz hónapjának első napján, kissé ködös, párás időben értem ki. Nagy reményeket tápláltam a kint létnek, piszok jól éreztem magam. Szinte teljesen fel voltam pörögve. Nem tartott sokáig a pörgésem. Nem nehéz kitalálni miért, a szarvas ifjak és öregek dobálják fejdíszüket. Nem szoktam káromkodni - itt -, de ez a sok kretén állat, nagyon tele van velük a burám. Csatárláncban vonulva mennek az erdőben, ha meglátják az embert, zavarukban nem tudnak mit csinálni. Én tudtam, pakoltam. Elindultam ellenkezőleg, kb. 150 métert kellett csak megtennem egyedül, utána lett társam. Hamar leráztam Elindultam a másik kedvenc nyiladékom felé, talán lesz kint valami. Nem találtam semmit, ezért visszafordultam. Tök véletlenül kikbe botlottam... A kis baráti társaság megint jött ki a nyiladékra. Amikor észrevettek, megálltak, összevárták egymást. Lejöttek a nyiladékra, már köszöntek - legalább -. Kérdeztem tőlük agancsozni jöttek e, természetesen NEM volt a válasz, mit is képzelek, csak sétálnak az erdőben. Kötekedésként megjegyeztem nagy baráti séta lehet ha 35 méterre vannak egymás mellett. Gondoltam vannak olyan rafináltak, hogy kivágják magukat azzal, hogy gombát keresnek... 
Ők lefele én nyugatnak véve az irányt mentünk a magunk dolgára. Jó nagy kanyart tettem meg, de megint beléjük botlottam, szokásos felállás, de még mindig üres kezek, zsákok. Az egyik oda is szólt nekem, "mi maga nyúl?" Kifelé menet épp egy Passat állt be a kerítésen belülre. A vicces az volt, hogy még rám néztek ferde szemmel...
Na ez egy ilyen délelőtt volt. Összepakoltam és átmentem Hidegvölgybe.
Már régen jártam itt, talán két éve is van már. Akkoriban nem tetszett a terület "levágása" és ezért hanyagoltam kicsit. Van itt egy-két kedvenc helyem, szeretem nyiladékok és maga a vadetető és környéke. Legközelebb is ide fogok jönni, szépek a dámok és a környezetben is visszaállt a rend.




2015. február 16., hétfő

FeHoVa

A tavalyinál is többen, csaknem 54 ezren látogattak el a régió legnagyobb vadász- és horgászkiállítására. A február 12. és 15. között 22. alkalommal megrendezett FeHoVa-n, valamint a vele egy időben tartott Budapest Boat Show-n és a Karaván Szalonon hagyományosan a legjelentősebb hazai és külföldi kiállítók vettek részt. Mivel a FeHoVa a régióban is kiemelkedik a hasonló rendezvények közül, a látogatók között sok volt a külföldi. A kiállítók sikeres üzletkötésekről számoltak be: a tavalyinál lényegesen több áru cserélt gazdát a kiállításon
A csütörtöki megnyitón Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) elnöke méltatta a szervezőket, és elmondta: Magyarország alkalmas arra, hogy ismét vadászati világkiállítást rendezzen. Budapest utoljára 1971-ben adott otthont a rendezvénynek, a 2021-es 50. évforduló éppen megfelelő lehet a következő világesemény megrendezésére – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes.
Ezen a napon írta alá kölcsönös együttműködési megállapodását a Vadászati Kulturális Egyesület és a sepsiszentgyörgyi Vadon Egyesület. Dr. Demeter János a Vadon Egyesület igazgatója és Oláh Csaba a VKE elnöke megállapodott a magyar és székelyföldi vadászati kultúra kölcsönös bemutatásáról, ápolásáról, közös rendezvényekről. A VKE Természetfotó Köre szóbeli megállapodást kötött a Vadon Egyesülettel a kölcsönös kiállítások létrehozásában, valamint közös rendezvények létrehozásában.
Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter – szintén a megnyitón – jelezte: a minisztérium szeretné elérni, hogy a magyar vadhús megkülönböztetett márkaként jelenjen meg a piacon bel- és külföldön egyaránt. A miniszter szavai azért is fontosak, mert az idei FeHoVa kiemelt témája volt a vadhús és halfogyasztás népszerűsítése. Az erről szóló szakmai találkozókat nagy figyelem kísérte, és sikeres volt a vadhús és halkóstoltatás is. A gasztronómia erősödése a FeHoVa-n azért is különösen fontos, mert 2016-ban a FeHoVa-n rendezik a nemzetközi szakácsverseny, a Bocuse d’Or magyar döntőjét. (A májusi, európai döntőt ugyancsak Budapesten, a Hungexpón rendezik.)
Idén először kaptak önálló pavilont a horgászok, akik pillanatok alatt „belakták” a jelentősen megnövelt teret. A D pavilonban még így is előfordult, hogy hatalmas tumultus alakult ki a horgász nyereményjáték sorsoláson vagy a sztárhorgászok standjainál. Nagy siker volt a többi között a horgász szimulátor és a most bemutatott vízalatti kamera, amelynek segítségével a horgászok „élőben” láthatják, mi zajlik az úszójuk körül.
A hagyományos szarvasbőgő versenyre a idén is sokan neveztek, számos versenyző jött külföldről is. Rengetegen látták a rendellenes őztrófeákat bemutató mini-kiállítást, valamint a solymász- és kisállat bemutatókat.

2015. február 7., szombat

Kiállítás

Ma felkerültek a falra a képek. felavattuk az új sínes megoldást. Edinával "leugrottunk" Keszthelyre, hogy folytatódhasson a "Vadászat objektívvel" kiállításunk, ami kisebb megszakításokkal, de töretlenül vándorol az országban. 
A Vadászati Múzeum után, megint keresünk valami helyet a képeknek, talán valamelyik vadászház lesz a cél, az ország keleti felében. 
Viszonylag korán indultunk, még este is csak azt hajtogatta a média, hogy az ország nyugati részében ítéletidő várható. Nem tudjuk elhalasztani a kiállítást, mert csak ez az egy lehetséges időpont van, így le kell menni. Az autópálya tökéletes volt, az utolsó 10 km volt csak kicsit lassabb az átfújt hó miatt, de semmi extra. Keszthely felé kicsit már más volt a helyzet, kicsit több hóátfúvás, de jól járható volt az út. Az előzetesen megbeszélt időponttól számítva csak 20 percet késtünk. Múzeumba még soha nem mentem a művészbejárón, olyan furcsa izgalmat adott az egésznek. Alig kivilágított kiállítóhelyeken mentünk keresztül, nem is tudom miért jutott eszembe az 'Éjszaka a múzeumban' című film. Lett volna meglepetés ha a tigris, farkas, szarvasok, oroszlánok megelevenednek... Elképzeltem, ahogy megragadom Kittenberger Kálmán vitrinbe zárt puskáját, majd a hadonászáson kívül mást nem is tudnék vele tenni, nem csak a nagy meglepettségtől, de még lőszer sincs hozzá. De talán a következő kiállítási anyag kijöhetett volna belőle, Edinánál volt gép, míg én a vadakkal hadakozok, addig lett volna témája, de milyen! :) Lehet probléma lenne, hogy a kompozíció olyan esetlenné válna, nem biztos, hogy tudnám a rajtam erőlködő oroszlánt, tigrist, vagy mit a megfelelő irányba fordítani, hogy a fények, kompozíció jó legyen. igaz Edina próbálkozott egy két érdekes kép megvalósításában részt venni, volt röhej. 
Azt hiszem összességében jó lesz a kiállítás, sok segítséget kaptunk a múzeum vezetésétől, amit ismételten nagyon szépen köszönünk.





  



 





2015. január 31., szombat

A kiállítás folytatódik!


Ismét kinyit a kiállításunk. 

A Helikon Kastélymúzeum Vadászati Múzeumának falai közzé kerülnek a képeink.

Mint a plakát is mutatja, február 8 - március 10. között szeretettel várjuk a látogatókat. 

Aki csak teheti nézze meg képeinket és ne hagyja ki a múzeum többi kiállító termét se; főleg gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek ajánlom a vasútmodell kiállítást, fantasztikus élményt nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Köszönjük a lehetőséget Dr. Tóth Csaba múzeumvezetőnek,
a Vadászati Kulturális Egyesületnek,
és
Polster Gabinak a sok segítséget