2016. január 17., vasárnap

Big five és a nyúl

Mit is jelent ez a kifejezés? A Big Five eredetileg egy vadászkifejezés volt, az öt legnehezebben elejthető és ezért legnagyobb presztízsű afrikai vadat jelentette. Ezek az afrikai elefánt, az orrszarvú, a kafferbivaly, az oroszlán és a leopárd. Szinte minden országnak van valamiféle bigfájvja. Itthon a gím- és a dámszarvas, a vaddisznó, a muflon és az őz képviseli ezeket a fajokat. Zárójelben jegyezném meg, hogy a magyar big five-ról Prihoda Juditnak van egy nagyszerű akvarellje. Igazából csak ennyit akartam erről mesélni, de mint mindennek természetesen ennek is oka van. Az ok egyszerű, egy meghívásnak eleget téve jót sétáltunk a hazai erdőkben. A "bűnös" Micskó Zoli barátom volt, ő követte el ellenünk ezt a fantasztikusra sikerült merényletet. Zolinak már régen dédelgetett álma volt, hogy a természetfotó kör tagjait, vagy közülük néhányat meghívjon egy kellemes sétára. Most Csótai Laci barátommal sikerült eleget tennünk a szívélyes invitálásnak. Sajnáltuk, hogy a csapat harmadik, illetve negyedik tagja (de ez nézőpont kérdése) Gyurom Jani egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott velünk tartani.
Pénteken az esti órákban érkeztünk, gyors bemutatkozások után nagyszerűt beszélgettünk némi jófajta nedű kíséretében. Jéger+sör, sör+jéger. :) Kb. úgy hajnali egyig élveztük e két remek partner társaságát, reggel meg hatkor keltünk. Zoli nagyszerű programot állított össze, állítása szerint nem úgy sikerült, ahogy ő elképzelte, de Lacival nagyon jól éreztük magunkat. Csak hangsúlyozni tudom minden mondatban, JÓ VOLT! Már 50 méter séta után egy kisebb dám tarvad "banda" került utunkba. Nem mentünk olyan túl sokat, talán olyan 4-5 km a délelőtt folyamán. Csodálatos volt az idő és a táj is. Láttunk egy szép rókát is, fotózni csak az élmény miatt fotóztunk. Igazi kép úgy, végig nagybetűvel, nem készült. Rengeteg holló is van ezen a vidéken, parádés volt amit műveltek a levegőben.
Sok dolgot nem tudtunk fotózni, így egymáson éltük ki ezen ambíciónkat. van aki lehet nem szeret préda szerepben tetszelegni, de azért jól állt hálótársamnak ez is. Meg kell jegyezni a nyakában lógó kis pajtija sem semmi, hihetetlen képeket produkál. Láttunk egy jó kis rudlit tízen valamennyi gím tarvadból, egy őz is elénk szaladt, no és, hogy teljes legyen a kép, még egy dám tehén. Visszafelé menet belefutottunk még dámokba és megriasztottunk egy disznót is. Cserkelgettünk muflonokat, sajna nem arra mentek amerre mi szerettük volna, de ilyen a "vadász" szerencse. Zolival rámentünk még a friss szántásnál legelésző fiatal bakra befejezésül.
A kis délelőtti kiruccanásunk után egy nagyon jó kis ebéd és már indultunk is tovább az ellenkező irányba. Ez az erdős rész teljesen más volt, mint reggel. Széles nyiladékok, szép tölgyesben csatangoltunk. Itt is jól indult egy suta a fiatal bak gidájával. Percekig szemeztünk, majd természetesen nem mi untuk meg. Az utolsó nyiladéknál találkoztunk egy nyúl úrral, tökre meglepett, hiszen ez a rész már inkább hegyvidéki, mint alföldi. Hát így találkoztunk a magyar big five-val és a nyúllal. Olyan jól éreztük magunkat, hogy észre sem vettük mennyire elrepült az idő, majd nem ránk sötétedett mire elértük a kocsit. Mostanában bújom a régi vadászkönyveket, ez ihlette ezt a képet.


Zolikám, nagyon köszönjük az élményt és mindent, neked és családodnak is! 

2016. január 3., vasárnap

Bakancslista újragondolva

Olvastam valahol, mert foglalkoztat, hogy mi az igazi bakancslista. Nem is tudom, hogy jön ez ide, de azt hiszem ez az oldal is egy kicsiny bakancslista része. Én is úgy vagyok vele, hogy lassan már életem lemezének a "B" oldalát fogom játszani, így elgondolkodtam számomra mi lehet az a bakancslista amit ÚGY megvalósítanék. Na, most jön az amit olvastam. Valahogy úgy kezdődött, hogy mindenkinél az életben van egy jelentős állomás, ami általában a kerek évfordulók körül forog. kinek a 30, kinek a 40, de amikor már a tortába külön szeletet kell betoldani az 50. gyertyához... akkor kezdődik a katasztrófa. Ha ez még mindig nem lenne az, a 60. tuti beteszi a kaput. Állítólag tudósok szerint ez az a kor, amikor már az ember fizikai és érzelmi szempontból is kezd egy kissé szétesni. Egyre jobban sajnáljuk magunkat, természetesen vannak itt is kivételek.
Ezért aztán érdemes még az ötvenes éveinkben megtenni pár dolgot, hogy felkészüljünk az idős korra és utólag ne sajnáljuk magunkat annyira.

Hogy is kezdődött az írásban...


1. Tegyél szert fiatalabb barátokra
Ha nem akarsz majd egy nyugdíjasklubban punnyadni a tévé előtt, időben kezdj el barátkozni nálad fiatalabb emberekkel. A fiatalabbak általában lelkesek és mások a tapasztalataik, mint neked, vannak új ötleteid, ezért rád is sugározhatnak egy kis életörömöt. 

2. Szokjál le egy rossz szokásodról
Dohányzás, ivás, zabálás, tévézés elhülyülésig - a magyar embernek annyi rossz szokása van, hogy biztosan neked is akad olyan, amit hanyagolhatsz egyszer s mindenkorra. Mellé még fogyjál is egy kicsit, ha túlsúlyos vagy, és jobban érzed majd magad, amikor 60 leszel.

3. Tervezd meg a visszavonulásodat
A jó hadvezér szervezetten vonul vissza a seregével, nem hagyja, hogy mindenki pánikban rohanjon hanyatt-homlok. Te is találd ki, hogy ha már nem dolgozol az eddigi állásodban, mit szeretnél csinálni helyette. Vigyázat, a fokozatos szellemi-fizikai leépülés mint opció nem játszik! Gondold át, melyik hobbidat tudnád átalakítani állandó kedvteléssé, legyen az természetjárás, zenehallgatás, amatőr helytörténeti kutatások és hasonlók.

4. Bocsáss meg az ellened vétkezőknek
A régiek úgy mondták, a haragtartás olyan, mintha mérget innál, és azt várnád, hogy a másik hal meg. Rendezd a régi számlákat nagyvonalúan, bocsáss meg, akinek lehet, hogy ne legyél hatvan után megkeseredett öreg szivar / vén szipirtyó.

5. Állíts össze szupercsapatot
Ha most körbenézel, láthatod, hogy jelenleg is egy csomó ember próbál segíteni, hogy gördülékenyen menjenek a dolgaid. Van ügyvéded, orvosod, könyvelőd, brókered, lelkipásztorod, autószerelőd, akiknek a tanácsaira számíthatsz. Ha nincs, keress magadnak, ha pedig az eddigiekben nem bízol eléggé, cseréld le őket. Megnyugtató lesz a tudat, hogy csak fel kell emelned a telefont, és valaki megmondja, mi a teeendő.

6. Legyél született optimista
Ez elsőre nyilván hülyén hangzik, mert valaki vagy született optimista, vagy nem. Pedig ez a hozzáállás is megtanulható, olyannyira, hogy a vérévé válik az embernek. Ha begyakorlod, hogy minden problémára van megoldás, és minden helyzetből viszonylag jól is ki lehet jönni, annak számtalan előnye lesz majd, például kisebb valószínűséggel kapsz infarktust és reggel több kedved lesz fölkelni.

7. Tanulj meg egyedül is elboldogulni
Van egy csomó olyan tevékenység, például a kertészkedés, amikor az ember önmagában piszmog, és élvezi a saját társaságát. Ezt érdemes minél előbb elsajátítani, mert idős korban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy mindenki leginkább magára számíthat. Nézd újra a kedvenc filmjeidet, próbáld megfejteni, hogy pár divatos író mi a bánattól lett olyan felkapott, tarts kutyát, macskát, ha nem félsz, hogy előbb halnak meg, mint te.

8. Kezdj el félretenni a bakancslistádra
Ha költséges dolgok szerepelnek a bakancslistádon - például be akarod a járni a leghíresebb Hemingway-regények színhelyeit, ami elég komoly túra -, ideje elkezdeni spórolni rá.

9. Csinálj valamit, ami fontos számodra
Egy csomó ember ötven felett aratott káprázatos sikereket, mert akkorra jutott el odáig, hogy tenni akart valami igazán jelentőset. Harland Sanders „ezredes” fiatalon is sütögetett csirkét, de csak hatvan felett lett milliomos, miután a Kentucky Fried Chickens hálózata egész Amerikában elterjedt. Ronald Reagan is fiatalon elkezdett politizálni, de az első jelentős posztra csak 55 éves korában választották, hogy azután egészen az elnökségig vigye. Nem kell persze ekkora ambíciókkal nekilátni, de legyen valami, aminek értelmét látod, és esetleg még azt is hiszed róla, hogy kicsit jobbá teszi a világot.

forrás:internet

Új év, új kép

Babonából az új év első napját az erdőben kell kezdeni, mert akkor az egész évben oda fogok járni. No azért ezt mindenki tudja, hogy nem így van. De legalább jól hangzik. Nem egyedül mentem, Andi is jött velem, kíváncsi volt látunk e majd vadakat. Gyorsan ellövöm a poént, láttunk. Szinte egész úton láttuk a dámokat, igaz elég messze tőlünk, de távcsővel igen jól belehetett fogni őket.


Lassan mentünk, a fagyott levelek, talaj csak úgy ropogott a talpunk alatt. Nem nagyon volt mód osonkodni. Nem volt azért annyira hideg, talán -3, -4 °C. Kellemes volt az idő, szél nem fújt és lassan elkezdett szállingózni a hó is. Tök romantikus volt :)
Kis pihenőt követően menni akartunk tovább, de tőlünk nem oly messze - akkor még 40-50 méterre - három dámbika jelent meg az út mellett csendben legelészve. Gépem exponálásának hangját silent módra állítottam, majd így kattogtattam tovább. A bikák szépen lassan közeledtek, egészen 20-25 méterig. Néha megálltak, fel-fel néztek, legeltek, keresgéltek tovább. Nem először látok ilyen közelről vadat, de mindig olyan jó érzéssel, izgalommal telítődök, talán ez is egyfajta adrenalin. 


Persze azonnal meg is kaptam: "csak azért vannak itt, mert én is itt vagyok!" persze.... :)


Az út melletti kerítés nem zavarja őket, talán már tudják, hogy az újulatot védik tőlük, de ha megnő új játszótér nyílik számukra.
Az első nap gyakorlatilag ezzel zárult is, mást igazából már nem láttunk. 

A második napot kihagytam, de a harmadikon csatlakozott hozzám Orsi. Reggel indultunk, a hőmérő higanyszála -10°C ra süllyedt, de miért is van az embernek okos telefonja? Elég hideg szél fújt, a telefon jelezte is a mínusz tízet, de mellette a hőérzet... na az kicsit mellbe vágott: -16! Nem akartunk kiszállni a kocsiból. Mindent magunkra vettünk. Bazi hideg volt, szembe fújt a szél... nem hallottunk semmit, talpunk alatt recsegett, ropogott minden, felkeltettünk egy disznót, majd egy dám bikát is. Fotózni nem sikerült, viszont egy egészségeset sétáltunk. A végére azért szép számmal láttunk állatokat, szép muflon kosokat, dámokat, gímeket és disznót is. Ha nem is fotóztunk azért jó kis túra volt ebben a hidegben.

2016. január 1., péntek

2015. december 19., szombat

Kis újdonság

Elindítottam az új blogot, ha már történik valami benne akkor az legyen publikálva is. :)

Akit érdekel itt: Dinnyési fertő megtekintheti.

2015. december 15., kedd

Csak úgy...

Anyu halála óta nem nagyon voltam kint az erdőben, pontosabban voltam, de nem úgy! Hiába volt velem a gép, valami nem olyan. Néha ürességet érzek magamban, öööö folyamatosan. Apu foglalta össze jól: "...ez egy szar év volt...". Valóban!
De próbáljunk meg előre nézni! Akarjuk! 
Jövőre nagy tervek vannak, talán a héten el is dől, hogy meg lehet e valósítani. Az előkészületek már a végstádiumban. Készül a mű és ha meg tud valósulni, erre azt hiszem nagyon büszke leszek. A kis mesekönyv is számomra nagy dolog volt, szerettem és büszke vagyok rá, hogy részese lehettem. Ez a mostani remélhetőleg ezen is túl fog mutatni. Új babérokra kívánok törni, jelszó: 4K. 
Ha lesz belőle valami, ígérem részletesen írok majd róla. Írnom kell, ha tetszik, ha nem. :) Sőt azt hiszem külön blogot is létrehozok a projektre. Valószínűleg arról is fogok firkálni, ha nem tudom megvalósítani, létrehozni.