Az Országos Jótékonysági Vadászat Közhasznú Nonprofit Kft.-vel karöltve, tegnapi napon az I. Jótékonysági fotózáson vettünk részt, szám szerint tizenöten.
Szépen gyülekeztünk a VADEX Zrt. Bársony István emlékháza előtt. Kilenc órára volt megbeszélve a gyülekező, majd eligazítás, mint egy vadászaton. Régen volt már részem ekkora hóban fotózgatni. Végre fel is vehettem a fehér álcaruhát :)
 |
| Kép: Steckl Tamás |
Fél tízkor indult ki a fogat etetni, mely kb három óra alatt járja körbe a területet. Emlékszem még Gaál Jani bácsivan jártam régen hasonló módon etetni. Imádtam a padlásról lecsúszni a fogatra a kukoricás zsákok tetejére. Jó buli volt, gyerekek voltunk.
Ezzel meg is állt az állatok vándorlása. Jött a fagyoskodás. A kezdeti -1 fok, igaz emelkedett egyet, de a szél miatti hőérzet -3 környékén mozgott, néha még az alatt is. Fél három körül meg is jött az első Dybowski szika bika, szerencsétlenségünkre, tőlünk messze és takarásban kezdett el a szénából csipegetni. Majd gondolt egyet és elindult sétálni.
Végra, ha más nem is, de az ujjaink rögtön eszeveszett mozgásba lendültek. Lassan a hideg és az éhség kezdett mindenkit megmozgatni. Megjelent egy-két kos is a láthatáron, majd mint valami áradat, vagy harminc rohanta meg a szénát.
Majd az áradat egyre csak nőtt és megunva a szénát elkezdték felcsipegetni a kitett kukoricát. Mivel a vadászterület nem kiemelkedően nagy, intenzív minőségi etetés folyik.
Fél négykor kezdtek összegyűjteni minket, a sorrend visszafelé kezdődött, mi lettünk az elsők. A hátránya csak annyi volt, hogy várni is nekünk kellett többet, viszont már "kulurált" körülmények között. Volt meleg, meleg italok és aki igényt tartott rá még vacsorára is be lehetett fizetni a Zseri vadászházban.
