2010. július 23., péntek

Gyöngyvirágos

Teljesen elfeledkeztem arról, hogy múlt héten voltam kint kicsit sétálni. Megbeszéltük, hogy végignézzük a "Gyöngyvirágost", amit már régóta hanyagoltuk azt a részt. Ilyenkor, ha erre a részre jövünk egy másik bejáratot használunk, ami egy vadföldre vezet azonnal. Itt már jól indult a napunk, egy középkorú dámbika ugrott fel és kezdett figyelni bennünket, majd lassan elkocogott. Haladtunk szépen a kijelölt cél felé, bőszen magyarázva újdonsült társamnak Árpinak. Sajnos azon a részen is elég sok újdonság van. Vadföldek lettek elkerítve, így megint csökkent az a terület, ahol fotózni lehetne. A szórónál egyre jobb a dagonya, látszik, hogy intenzíven használják az állatok. Összegezve, a Gyöngyvirágos projektet bebuktuk.
Nincs minden veszve, irány a túloldal, ott a disznók biztos pontnak bizonyulnak szinte mindig. Már a túloldal felé menet több disznóval találkoztunk, fotózni nem nagyon lehetett, de Árpi legalább látott állatot. Ez volt a lényeg. Úgy terveztük a melegre való tekintettel, hogy fél 10 körül  már rmegyünk is haza. Szinte mondani sem kell, hogy nem úgy lett. Természetesen voltak disznók is az említett helyen, visszafelé pedig kiültünk az útra, mert látni véltünk szarvasokat.
Mivel elég öreg vagyok, így a kis pihenőt megtoldottuk, szerencsénkre. Az úgy volt, hogy.... ültünk és csak ültünk a fűben, egyszer csak kisebb csörtetésre lettünk figyelmesek. ... és mi ugrott ki a bozótból? hát egy dámtehén a borjával. Előtte nem sokkal pedig egy gím tehén, szintén a borjával egy spíszer kiséretében. Sajnos a borjúról igazán értékelhető kép nem született, de nagyon kis helyes és idétlen volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése