Teljesen elfelejtkeztem az elmúlt két hétvégéről, mikor megint kijuthattam kicsit. Múlt héten kicsit többet lehettem kint a természetben. Ültem fent a lesen becsukott szemmel -alfa és theta állapot között, mint Lomini mondaná- és teljesen olyan érzések kerítettek hatalmukba, minha egy Homoki Nagy István film főszereplője lennék. Tudom kicsit túlzás e kép, de ha szendereg az ember...
Ahogy ültem és hallgattam a kis tóba pottyanó makkok hangját, csobbanásuk a végtelen csendben messzire hallatszott. Kis idő eltelte után, már megint azon kapom magam, hogy egyre jobban kezdem felizgatni magam és egyre jobban kezdem nem szeretni a gombászókat. Azt hittem sok meglepetés már nem érhet, de hamar elhessegettem a gondolatot, mikor láttam, hogy biciklivel járják az erdőt. Igen, ezek azok az apró kis szösszenetek amik minden képp visszarángattak abból a bizonyos filmből. Pedig egy negyedóra alvás az erdőben... egy hét nyaralással felér. Gondoltam ezt a theta állapotot ismét kipróbálom, de amikor épp belépnék ebbe a csodás állapotba -fogalmam sincs milyen lehet, de ilyenkor verem be a fejem alvás közben a lesbe-, mikor ismét megzavarnak. Ennyit a pihenésről.
Az eredmény megint semmi, talán kicsit kárpotól a cserkelés közben látott néhány dám a borjával. Hosszú idő óta, az első hét mikor kétszer is kijutottam az erdőbe. A második már kicsit rövidre sikerült, mert ömlött az eső, de kitartottam egy órán át.
Megint eltelt egy hét és vártam a vénasszonyok nyarát, hátha lesz még egy kis napsütés. Kedves vadász barátom területére mentem ki, de a múltheti kudarccal szemben lévő oldalra. Kicsit nagyobb szerencsével kecsegtetett az a rész, és már a barcogás is elkezdődött. Erre a része főleg a dámok jellemzőek, így erőssen bíztam a sikerben. Azt hiszem nem is kéne leírni, hogy DE...Ebben a két betűben benne van most minden. A kudarc, a bánat és minden más. Ami kissé kárpótolt egy nagyon kis szeleburdi süldő róka volt. Őt még sikerült becsapni, és magamhoz csalni egy kis egércincogás silány utánzásával.
