Úgy érzem sikerült a kis tesztem. Harmadikán ismét kis ködpaplanos időben sikerült kijutnom a területre, a helyrehozott optikámmal. Mielőtt a kocsitól elindultam volna, többször is meggyöződtem arról, hogy az optika rendesen a helyén van e, nem mozog, stb. Minden OK, fel a vállamra és hajrá. Már amikor a kerítést elhagytam, láttam ma jó nap várható, hiszem a látóhatárom ügettek a szarvasok. Szépen komótosan sétálgattam felfelé a dombon... Mikor felértem, figyeltem a friss nyomokat a hóban, láttam az út mellet tértek be az erdőbe. Szépen halkan haladtam irányukba -közben a köd is kezdett felszállni-, és már láttam a rudli végét. Kicsit sietősebbre vettem az iramot, mert láttam a közelben lévő nyiladék felé haladnak, talán elcsíphetem őket. Az elejét nem, de a közepét és a végét szerencsére sikerült. Olyan szerencsém volt, hogy a nap is akkor kezte bevilágítani a fák koronáján át a nyiladékot, így nagyon klassz fények csillantak meg az állatok bundáján.
Ahogy a nyomokat figyeltem a hóban akaratlanul is észrevettem, egyszer, kétszer a véres vizelet nyomokat. Megint van egy két állat amely felfázott. Tavaly (2009), sokkal többen lehettek, főleg a muflonok voltak az áldozatok. Jó látni az erdőben a gondoskodó kezeket, hisz ilyenkor sokkl több törődést igényelnek a jószágok. Szükség van az etetésre, mind a szálas, mind pedig a szemes takarmányra. A vadászok is tudják, hogy a következő szezonra meghálálják a törődést. Sokan elítélik a vadászatot, mert csak az állatok írtását látják benne, nem látják a vadászat szebbik oldalát, de talán ezt a megfelelő irodalom tanulmányozásával idővel lehet pótolni.
Úgy érzem sikerült a kis tesztem. Harmadikán ismét kis ködpaplanos időben sikerült kijutnom a területre, a helyrehozott optikámmal. Mielőtt a kocsitól elindultam volna, többször is meggyöződtem arról, hogy az optika rendesen a helyén van e, nem mozog, stb. Minden OK, fel a vállamra és hajrá. Már amikor a kerítést elhagytam, láttam ma jó nap várható, hiszem a látóhatárom ügettek a szarvasok. Szépen komótosan sétálgattam felfelé a dombon... Mikor felértem, figyeltem a friss nyomokat a hóban, láttam az út mellet tértek be az erdőbe. Szépen halkan haladtam irányukba -közben a köd is kezdett felszállni-, és már láttam a rudli végét. Kicsit sietősebbre vettem az iramot, mert láttam a közelben lévő nyiladék felé haladnak, talán elcsíphetem őket. Az elejét nem, de a közepét és a végét szerencsére sikerült. Olyan szerencsém volt, hogy a nap is akkor kezte bevilágítani a fák koronáján át a nyiladékot, így nagyon klassz fények csillantak meg az állatok bundáján. 
Ahogy a nyomokat figyeltem a hóban akaratlanul is észrevettem, egyszer, kétszer a véres vizelet nyomokat. Megint van egy két állat amely felfázott. Tavaly (2009), sokkal többen lehettek, főleg a muflonok voltak az áldozatok. Jó látni az erdőben a gondoskodó kezeket, hisz ilyenkor sokkl több törődést igényelnek a jószágok. Szükség van az etetésre, mind a szálas, mind pedig a szemes takarmányra. A vadászok is tudják, hogy a következő szezonra meghálálják a törődést. Sokan elítélik a vadászatot, mert csak az állatok írtását látják benne, nem látják a vadászat szebbik oldalát, de talán ezt a megfelelő irodalom tanulmányozásával idővel lehet pótolni. 