Nagyvad-fotózásról, fotózásról...: Barcogás a gúthi erdőben

Pár képkocka egy viadalból. Számomra érdekes a kisebb bika agresszívitása.

Mottók...

"A természetfotózás olyan tevékenység, amely sok örömet okoz. Fontos azonban, hogy tiszteletben tartsuk az állatokat és az élőhelyeket, ha másért nem, hát legalább azért, hogy megőrízhessük azokat a nagyszerű helyszíneket, ahol közös szenvedélyünknek hódolhatunk."

(Gilles Martin)

„A vadfotózásban a természethez való közelítés önmagában is ellentmondásos. Bár kimeríthetetlen, egy-egy állat viselkedése szinte vég nélküli variációs lehetőséget kínál, a környezet, a saját nézőpont, a modellel való kapcsolatteremtés alig befolyásolható. Türelem! Mindig meglep, ha akár a természetfotózással, akár a képzőművészettel kapcsolatban felbukkan ez a szó. Nem értem, hogyan lehet türelemről beszélni egy Van Eyck képpel, vagy akár a természetfotózással kapcsolatban. A türelem soha nem tette volna képessé Eycket bámulatos képeinek megalkotására. A művességnek, a részletgazdagság egységének ilyen fokára a felfedezés, a megismerési vágy szenvedélyével lehet csak eljutni.. ."

(Nagygyörgy Sándor)

"Az erdők nyugalma a létezésem része lett. És valóban, ha behunyom a szemem, olykor át tudom változtatni a hangos társalgás vagy a forgalom zaját a páviánok vagy csimpánzok kiáltozásává, a szél zúgásává az ágak közt, vagy a tengerparton megtörő hullámok harsogásává. Ajándék, hogy rendelkezem ezzel a képességgel, amit az erdőtől kaptam, és amiért mélységesen és végtelenül hálás vagyok."

(Jane Goodall)

Oldalak

2011. október 27., csütörtök

Barcogás a gúthi erdőben