2012. szeptember 29., szombat

Az igazi kés tesztem 1. rész


Hol is kell elkezdeni egy kés teszt írását? Talán ott, hogy szerettem volna egy egyedi kést. Valamiért mindig vonzottak az olyan dolgok, amiből nincs sok a köztudatban. Régebben az autóimat is így válogattam, majd „megkomolyodtam”. A másik nagy kérdés: miért is kell ez nekem? Erre a kérdésre Syaky adta meg a legmegfelelőbb választ: egy kés jó, két kés sok, három kés nem elég.

Voltak már ilyen olyan késeim, nem is rosszak - szerintem -. Mivel vadász körökben mozogtam, eleinte inkább a vadászkések izgattak jobban. Volt szerencsém egy fantasztikus kés kiállításon is részt venni, és szerezni egy garnitúra Marttiini kést. Mára csak négy darab maradt a sokból, ebből is csak kettőt használok intenzíven.
Mára jobban erőt vett rajtam a túlélési mánia, ez köszönhető a népszerű sorozatnak és „szakmámnak” is. Közben azért beszereztem a már említett sorozat sztár két tőrét is. Hát mit mondjak… annyira nem lett a szívem csücske. Mindkettőn végeztettem átalakításokat, hogy a saját ízlésemnek megfelelővé váljon. Mivel máig kedvenc késmárkám (Woodlore) igen borsos áru, így arra jutottam, hogy inkább bújom a netet, kerestem azt a fazont, ami igazából tetszene.

Rengeteg kést néztem végig, jobbnál jobbakat. Egyiknél a nyelezés, másiknál az él kialakítás, harmadiknál a tok, és még sorolhatnám. És akkor jött… Megtaláltam azt a márkát, aminél rengeteg olyan típus megtalálható, amiből már érdemes „alkotni”. Mint például a Dan Koster féle Bushcraft CPM 3V, vagy a Bark River Knife Bushcraft, amik igen csak jó választásnak tűntek. Tetszik a forma, minden, de egy kicsit nagyobbat szerettem volna. Megrajzoltam a hosszabb változatot és egy igazán pofás „konyhakés” változatot kaptam. És ekkor… Megpillantottam azt a formát, ami igazán megtetszett. A Bark River  Knife STS-5 névre hallgató penge lett az igazi befutó. Természetesen az igazi best még mindig a Woodlore kés. Marek Csaba mester készített egy replikát ebből, azt hiszem, be kell gyűjtenem egyet, csak mert akarom.

Tehát az STS-5 -nél tartottam. Ezt a kést vettem alapul, a méretei is megtalálhatóak a Bark River Knife oldalán természetesen inchben, de támpontnak igazán nagyszerű volt szerencsére. Ez adott némi kis könnyítést. Azért változtattam a dolgon egy kicsit. Természetesen az anyaga, nyelezete és némileg a mérete, vastagsága, amiben jelentősen különbözik. Igazából a penge kialakítása az, ami nagyon megfogott. Ezt egy az egyben igyekszem megtartani. Természetesen nem tudnám kivitelezni saját magam, mivel nincsenek meg a feltételeim. Viszont egész használható rajzot tudtam készíteni, melyet a fém kivágásnál is tudtak használni. A kivágott anyagnál kiderült egy két apróság, mint például a papírmasén kipróbáltam a nyél fogását, jó volt. A kivágott anyagnál már rövid lett a nyers nyél. Pedig minden méret megegyezik. Valószínű ezen minden első-késes hobbista túlesik, nem kell olyan nagy kudarcnak felfogni. Azóta már tudom, hogy sok megoldás létezik és talán nem is lesz rövid, ha a rendes nyél rajta lesz a vason. Az elképzelés, számomra klasszikus fa nyél, piros és fehér fiber alátéttel, valamint halszálka vésés a nyél csúszásának megakadályozására. A pengék jelenleg sportolnak… edzésen vannak. Az elkövetkezendő napokban kapjuk majd vissza. Itt volt egy kis probléma, már több hete elvitték a vasakat, de közben szétszedték a kemencét, nem volt annyi, hogy érdemes legyen befűteni stb. No nem baj. Most szeptember végén itt tartunk. Nevezzük ezt a részt a bevezetésnek.

Folytatás a köszörülés után.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése