Hol
is kell elkezdeni egy kés teszt írását? Talán ott, hogy szerettem volna egy
egyedi kést. Valamiért mindig vonzottak az olyan dolgok, amiből nincs sok a
köztudatban. Régebben az autóimat is így válogattam, majd „megkomolyodtam”. A
másik nagy kérdés: miért is kell ez nekem? Erre a kérdésre Syaky adta meg a
legmegfelelőbb választ: egy kés jó, két kés sok, három kés nem elég.
Voltak
már ilyen olyan késeim, nem is rosszak - szerintem -. Mivel vadász körökben
mozogtam, eleinte inkább a vadászkések izgattak jobban. Volt szerencsém egy
fantasztikus kés kiállításon is részt venni, és szerezni egy garnitúra
Marttiini kést. Mára csak négy darab maradt a sokból, ebből is csak kettőt
használok intenzíven.
Mára
jobban erőt vett rajtam a túlélési mánia, ez köszönhető a népszerű sorozatnak
és „szakmámnak” is. Közben azért beszereztem a már említett sorozat sztár két
tőrét is. Hát mit mondjak… annyira nem lett a szívem csücske. Mindkettőn
végeztettem átalakításokat, hogy a saját ízlésemnek megfelelővé váljon. Mivel
máig kedvenc késmárkám (Woodlore) igen borsos áru, így arra jutottam, hogy
inkább bújom a netet, kerestem azt a fazont, ami igazából tetszene.
Rengeteg
kést néztem végig, jobbnál jobbakat. Egyiknél a nyelezés, másiknál az él
kialakítás, harmadiknál a tok, és még sorolhatnám. És akkor jött… Megtaláltam
azt a márkát, aminél rengeteg olyan típus megtalálható, amiből már érdemes
„alkotni”. Mint például a Dan Koster féle Bushcraft CPM 3V, vagy a Bark River Knife Bushcraft, amik igen csak jó választásnak tűntek.
Tetszik a forma, minden, de egy kicsit nagyobbat szerettem volna. Megrajzoltam
a hosszabb változatot és egy igazán pofás „konyhakés” változatot kaptam. És
ekkor…
Megpillantottam azt a formát,
ami igazán megtetszett. A Bark River Knife
STS-5 névre hallgató penge lett az igazi befutó. Természetesen az igazi best
még mindig a Woodlore kés. Marek Csaba mester készített egy replikát ebből, azt
hiszem, be kell gyűjtenem egyet, csak mert akarom.
Tehát
az STS-5 -nél tartottam. Ezt a kést vettem alapul, a méretei is megtalálhatóak
a Bark River Knife oldalán természetesen inchben, de támpontnak igazán
nagyszerű volt szerencsére. Ez adott némi kis könnyítést. Azért változtattam a
dolgon egy kicsit. Természetesen az anyaga, nyelezete és némileg a mérete,
vastagsága, amiben jelentősen különbözik. Igazából a penge kialakítása az, ami
nagyon megfogott. Ezt egy az egyben igyekszem megtartani. Természetesen nem
tudnám kivitelezni saját magam, mivel nincsenek meg a feltételeim. Viszont
egész használható rajzot tudtam készíteni, melyet a fém kivágásnál is tudtak
használni. A kivágott anyagnál kiderült egy két apróság, mint például a
papírmasén kipróbáltam a nyél fogását, jó volt. A kivágott anyagnál már rövid
lett a nyers nyél. Pedig minden méret megegyezik. Valószínű ezen minden első-késes hobbista túlesik, nem kell olyan nagy kudarcnak felfogni. Azóta már
tudom, hogy sok megoldás létezik és talán nem is lesz rövid, ha a rendes nyél
rajta lesz a vason. Az elképzelés, számomra klasszikus fa nyél, piros és fehér fiber alátéttel, valamint
halszálka vésés a nyél csúszásának megakadályozására. A pengék jelenleg
sportolnak… edzésen vannak. Az elkövetkezendő napokban kapjuk majd vissza. Itt
volt egy kis probléma, már több hete elvitték a vasakat, de közben szétszedték
a kemencét, nem volt annyi, hogy érdemes legyen befűteni stb. No nem baj. Most
szeptember végén itt tartunk. Nevezzük ezt a részt a bevezetésnek.
Folytatás a köszörülés után.
