2012. október 20., szombat

Barcogás

Végre elérkezett a nagy nap. A szarvasbőgésnek lassan vége (még hallani egy-egy halk, erőtlen böffentést), de ez nem jelenti azt, hogy kihunyt a szerelem az erdőből. Nem, nem múlt el, sőt folytatódik. Október elején kezdődik a dámszarvasok násza, a barcogás. - Itt hívnám fel a figyelmet, kedves természetfotósok! Tudom, milyen nagy kihívást, örömöt jelent, hogy egy jó bikát barcogás közben lencsevégre kapj, DE ne feledd, ez a nap a vadászidényük kezdetét is jelenti! Nem árt érdeklődni az erdő kezelőjétől, hogy látogatható e az adott terület. Nincs rosszabb érzés, amikor a szeretteidet a gondatlanságod miatt bekövetkezett balesetedről értesítik. Ez csak egy jó tanács, amit vagy megszívlelsz, vagy nem. Nem éri meg, hogy kockáztasd az életed, de még a pénzbírságot se. Ez az apró kis -mondjuk azt- intelem, nem csak erre az időszakra szól. Mindig kérdezd meg ki lehet e menni, nem egy nagy fáradság azt hiszem, de a biztonság megéri ezt a kis ráfordított időt.- Már alig vártam, hogy mehessek, szinte tűkön ültem. Nagy szerencsém volt az időjárással, verőfényes napsütést ígért a meteorológia. Menet közben végig csodáltam a szép őszi tájat, csak célállomásom határában lévő hegyeket borította a köd, mintha valami hatalmas tejszín hab köntösbe burkolóztak volna. Gyors bemutatkozást követően, már "rohantam" cserkelni. Felajánlották az épített leseket is, ott sokkal könnyebb, csak várakoznom kell, és pihenni is tudok, de én menni akartam. Pár száz méter után megállva, már lehetett hallani a dámokat. Az adrenalin végig futott a talpamig, s azon nyomban a földbe is gyökerezett a lábam az izgalomtól, Mintha először hallanám, vagy látnám őket.
Itt egy izgalmas kis film azoknak akik még nem hallották, és nem is látták még őket:

 Az első lépések után, már bele is botlottam az első próbálkozóba. Rám böffentett, majd sietve távozott a mező túloldalára. Az erdő aljáról bamba birkák figyelték felsülésem eredményét. Inkább még előlük is elbujdokoltam az erdő másik, Star Warsos képzavarral élve a sötét oldalára. Nem is tettem olyan rosszul, mint azt gondoltam. Kissé fentebb a domb oldalban a fenyők és egyéb fák takarásában, feltűnt egy oda nem illő dolog, egy lapát. Egy dám lapát! Óvatosra véve most már a figurát, lassan megindultam felé. Csendben, halkan. De rossz szélben. Megint észrevettek. Kicsit bizonytalan volt, mert lassan állt fel és nem rohant, csak lassan távolodott tőlem. Hehe, őt is észre vették. Egy nagyobb bika, aki abban a minutumban neki is esett. Sajna erről az akcióról csak emlékképet sikerült készíteni, annyi volt a takarás, cserkelni, osonkodni feléjük meg lehetetlen.

Sajnos a fekvő, barcogó bikák az erdő sűrűbb részét választották szerelmi koncertjük helyszínéül, így a fotózás mint olyan kicsit meghiúsult. Nem olyan, mint Lábod, nincsenek barcogó placcok, csak a teknők. Sokkal nehezebb észrevenni őket fekve a sűrű bokros, fás részeken. Azért nagy élmény látni és hallani a verekedő bikákat. Megnő az emberben az adrenalin akkor is, amikor a vesztes harcos felénk rohan és csak pár méter választ el bennünket egymástól. Próbáltam kissé az erdő szélén menni, az árnyékban, takarásban, ahol lett egy pajtim. Nem is tudom mióta jött utánam ez a tehén, de jó fej volt.
Kicsit segített a továbbiakban, jó kis álcának bizonyult. Mindig volt köztünk pár tíz méter távolság, csak a kölcsönös bizalom miatt. Miután vele is kiszórakoztam magam, bevetettem minden eszközt, hogy egy kis eredményt érjek el. többek közt leültem reggelizni (délben). Kicsit fura volt amit a fák között látni véltem, valami fehéres izét, és mozog is, de nagyon lassan. Lassan, most már mindenre ügyelve oda kúsztam, és láss csodát. Mint a mondában a csoda szarvas látványa, úgy megbabonázott ez a fehér bika. Minden pózt bemutatott. Imádtam. Sajnos most jobban sikerült képet nem tennék fel, mert indulok egy pályázaton és ez kitétel. bocsánat érte.

Azért ez nem volt elég. Hajtottam magam, hogy valamit még sikerüljön látni, fotózni, de ha más nem marad akkor hallani, hallgatni. Sikerült. Szintén csak egy emlék kép, de elég érdekes a trófea. Ajánlom mindenki figyelmébe. Talán ez a bika is here sérült vagy valami hasonló.
Fantasztikusan zárult a nap, láttam még szép kosokat disznókat és ha már másik objektív is volt nálam, akkor egy kis természettel fejeztem be a nagyvadas napomat.


2 megjegyzés: