2013. december 30., hétfő

Robert Capa

Robert Capa / A Játékos kiállítás
2013. szeptember 18. - 2014. január 12. Magyar Nemzeti Múzeum

Robert Capa/Friedmann Endre
Nem is tudtam, mire jó a karácsonyi készülődés, vásárlás. A Múzeum körútra keveredve vettem észre a múzeum falára kifüggesztett plakáton egy ismerős nevet: Capa 
Gondoltam elintézem a dolgom, majd visszafele be is nézek. Nem bántam meg. Néha nem árt egy kis kulturális ismeretség felszedése, pláne ha egy neves fotósról van szó.
Egy kicsit meglepett a belépő jegy ára. Az általános felnőtt belépő jegy ára 1600 HUF, míg a Capa kiállításra 2600 -ért juthatunk be -de megéri-. Személy szerint kicsit sokalltam ezt az összeget, így egy család kicsit nehezebben jut el ezekre a helyekre. Igaz, ez az én kulturális hiányosságomat tükrözi, nem sűrűn járok múzeumba. Ami még nem tetszett, hogy a bóvli telefontartótól kezdve minden "Capas" volt. Valamiért nem illett bele a róla álmodott képbe.  
Robert Capa Friedmann Endre néven, éppen 100 éve született Budapesten, 1913. október 22 -én  – 1954-ben a Life Indokínába küldte, hogy tudósítson a francia gyarmati harcokról. Május 25-én délután 3 óra előtt 5 perccel aknára lépett, és meghalt.
A 20. század egyik legjelentősebb fotósa, elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon. Rövid élete során öt csatatéren fotózott (a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a második világháború európai hadszínterein, az első arab-izraeli háborúban és Indokínában). A második világháború folyamán Londonban, Észak-Afrikában, Olaszországban, a normandiai partraszállásnál az Omaha Beachen és Párizs felszabadításakor is ott volt és dokumentálta a háború eseményeit. Nevét 1936 -ban változtatta meg. Több variáció is van arra, miért lett Capa, feltehetőleg, mert társai cápának becézték. 
Nem oly régen olvastam, Capa talán legsikeresebb és egyben legvitatottabb képéről a Milicista halála-nak készítéséről. Azt hiszem a kiállítás megnyitójának napján hozták nyilvánosságra azt a hangfelvételt, melyben Capa nyilatkozik a képről. A fotós elbeszélése szerint húsz másik katonával volt együtt egy fedezékben, amikor tűz alá kerültek. Capa a feje fölé emelte a gépet, hogy kifotózzon a lövészárokból, amikor néhány katona rohamra indult egy géppuskafészek ellen. Véletlenszerűen kattintott párat, nem is látta, hogy mi történik, később pedig a képek ellenőrzése nélkül hazaküldte azokat. Capa ezután még három hónapot dolgozott Spanyolországban, és nem is tudott róla, hogy közben a szenzációs képe a spanyol polgárháború jelképeként járja be a világot. Tudhattuk meg a fotótörténet egyik legjelentősebb magyar származású haditudósítójával 1947-ben készített interjúból, melyet a  New York-i Nemzetközi Fotográfiai Központ és a Libération című francia napilap tett közzé.
Maga a kiállítás nagyon tetszett. Tetszett, hogy részekre bontották a munkásságai alapján. A Káva Kulturális Műhely drámapedagógusai és a kiállítás kurátora együtt dolgozták ki a helyre és témára szabott drámafoglalkozásokat, főként diákoknak az adott "Capa korszakról". Maga a kiállítás is ezekre a részekre lett felbontva. Minden egyes terem egy-egy korszakot ölelt fel, szimbolizált. 


1. Emigráns

Frank Tibor történész, egyetemi tanár
Fejős Zoltán etnográfus
Időpont: 2013. szeptember 26. 


2. Haditudósító / Fotóriporter

Stemlerné Balog Ilona fotótörténész
Szarka Klára fotótörténész
Sopronyi Gyula fotóriporter
Időpont: 2013. október 31. 

R. Capa: Partraszállás. Omaha Beach, Normandia

3. Játék, szenvedély

Mérő László, matematikus, pszichológus
Időpont: 2013. november 14.


4. Hős

Csatlós Judit muzeológus, kultúrakutató
K. Horváth Zsolt társadalomtörténész
Időpont: 2013. december 12. 

Hűen visszakapjuk azt a korabeli eleganciát, amit a képek is közvetítettek a szemlélődő felé. Fekete-fehér fotók egyszerű fekete keretekbe rakva.
Capa Párizsba disszidálásának és ott eltöltött éveinek röpke felidézéseként egy kis fa emelvényen foglalhattunk helyet és lapozhattunk bele egy régi újságba, amiben Capa fotóit és írásait olvashattuk. Ugyanígy a cenzorok által betiltott anyagainak egy részébe is bepillantást nyerhetünk. A tárlaton megtekinthető fényképtávíró és tábori fotólabor is. De egy kádba is bele lehet feküdni, mivel "köztudott", hogy Capa imádott reggelente a kádban fekve több órán át, fürdés közben olvasni. Ez talán a saját fürdőszobánkban berendezett fotólabort is szimbolizálhatja. A kezdetek kezdetén még a fürdőszobában rendezte be a nagy-többség a sötétkamrát. Én már inkább ahhoz a generációhoz tartozom aki a "digitális sötétkamrát" a Photoshopot használja. 
Steinbeck
“Ugyancsak ennek kapcsán fedeztem fel Capa természetének egy kellemetlen vonását, s úgy tartom helyesnek, hogy itt mindjárt közreadjam, hátha akad olyan fiatal nő, aki esetleg fontolóra venné Capa házassági ajánlatát. Capa egy vízidisznó. Sajátos módszere van: fölkel, beveszi magát a fürdőszobába, és teleereszti a kádat. Belefekszik a fürdővízbe, és addig olvas, amíg el nem álmosodik, s ekkor mindjárt el is alszik. Ez reggelente két-három órát is igénybe vesz, és nem nehéz kitalálni, hogy míg ő odabent tanyázik, a fürdőszoba nem használható komolyabb célokra. Közszolgálatnak tartom megosztani ezt az információmat Capáról. Két fürdőszobával Capa elbűvölő, kedves, jó kedélyű útitárs. Egy fürdőszobával viszont nem más, mint…” – John Steinbeck Orosz napló című könyvéből.

Az egyik legszellemesebb kiállítási tárgy is a fürdőkád volt. A tárlaton volt egy nyolcszögletű asztal, ahol elolvashattuk Capa egy vonatos kalandját, mennyire szeretett kártyázni és mennyire béna volt hozzá. A kiállításon látott képeket szinte mindenki helyben kommentálta párjának, barátjának, vagy akivel éppen volt. Az el-elkapott szófoszlányokból szinte mindenki úgy beszélt a híres haditudósítóról, mintha ezer éve ismerné. Ha a képei talán nem is mesélnek el egy egész történetet, de mindenki tudja folytatni a látottak alapján a sztorit, hiszen mindegyik képben benne van a múlt, talán a jelen és a jövő csipetnyi része. Talán ettől az érzéstől lesz olyan, mintha élnének a fotói. Ettől lehet még most is egyedi és kicsit sem művi Capa minden egyes képe. Egy ilyen kiállítás megtanítja az embernek, hogy van különbség fekete-fehér képek között, és az is biztos, hogy Robert Capa mutatja hozzá az etalont.
Szívesen látnék a szobám falán is egy két képét, főként azok ragadtak meg, amik az újdonság erejével hatottak rám. Ilyen az Óvóhelyre menekülő nő, az Omaha Beach-i partraszállás és még azért tudnám folytatni.