2014. április 9., szerda

Kirándulás

A tegnap reggelt lazítással kezdtem, természetesen az erdő mélyén. Még mindig a gépem próbájánál tartok. Valamennyit segített rajta, hogy kiesett a kezemből, de igazából nem javult meg. :(
Mikor kint sétálgatok, minden apróság, régi mese, anekdota, saját történet mi egy más jut eszembe. Távcsövemen kukkolgatok keresztül, közben egy régi sztori jutott eszembe. Nem véletlenül. Még kölyök koromban voltunk Gemencen, ahol elmentünk lőni egy süldőt. Nagy élmény volt lovaskocsin, barkácsolva vadászni menni. Palibácsi (nevezzük így) odaadta a puskáját, megálltunk és mondta lőhetek ha biztosan látom a céltávcsőben. Kezdett sötétedni, 100% -ig nem mertem állítani, hogy disznó, sőt inkább tuskónak véltem.
- Nem disznó, tuskó.
- Disznó. Biztosan disznó. Állította, miközben levette szeme elől a keresőtávcsövet. Lőj!
- Lőttem. Tuskó.
- Francba, tényleg tuskó.
- Palibácsi, ott a disznó! Kiáltottam.
- Áhh az egy tuskó fiam.
- Disznó az, láttam mozogni.
- Hidd el tuskó! Majd jön a disznó... türelem.
- Ugye mondtam, hogy disznó!
- Mosolygott. Igazad volt na! Jó a szemed.

Közben annyira besötétedett, hogy nem lőttünk semmi. Miért is jutott ez eszembe..., mert pont azon agyaltam, hogy szarvasokat látok feküdni, vagy kidőlt fák vannak egymás mellett. Szarvasok voltak, még mindig jó a szemem. :)



A reggeli sötétebb erdőrészekben alig lehet észrevenni őket. Meg ráadásul, most cserélgetik a ruhájukat is, így még jobban beleolvadnak a háttérbe. A kikopó télit felváltó, világosabb nyári szőrzet jól imitálja a becsillanó, átszűrődő napsugarakat. A kidőlt fák tuskójára tapadt erdei föld is hasonló a szarvasok színéhez. Tényleg lenyugodtak, teljesen közömbösen figyelték mit művelek. Picit -futást imitálva- odébb mentek, majd messzebbről figyeltem, ahogy ismét ugyan oda telepedtek le. Kinéztem közben egy új les lehetőséget, de ez még egyeztetés előtt áll. Ha sikerül, nem lenne olyan rossz. Ereszkedtem lefelé az úton, majd kikukkantott az erdőből egy fiatal dám. Hirtelen nem is tudtam fiú e, vagy lány. Nem tudom ki, hogy van vele, de nagyon csúnyák "kopaszon" a bikák. Főleg a gímek. Vannak még, akik büszkén hordják még tavalyi fejdíszüket.


A dámok olyan jó fejek voltak, hogy még a vázcserét is megvárták. Ki kellett próbálnom a vázat ezzel az optikával is, de sajna nem azt az eredményt hozta a próba amit szerettem volna. Részben "megjavítottam", de teljesen nem sikerült. Túl sokat nem bámészkodtam, mert délutánra programot szerveztünk, olyan családit. Ha már sikerült a képeimet kiállítani Hatvanban az új vadászati múzeumban, akkor meg is kell nézni. Felkerekedtünk és elmentünk világot látni. Nagyon tetszett az egész múzeum. Látványos, érdekes az egész. Tetszett, hogy gondoltak az ifjúságra, sok magyarázó rész olvasható az erdőről, fákról állatokról, élőhelyekről. Klassz volt.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése