"Csatornán innen, csatornán túl....

Nem is olyan régen kaptam egy nagyszerű írást Gábor barátomtól, egy érdekes úti-beszámolót, de igazából nem is tudom milyen kategóriába lehetne sorolni. Akit érdekelnek a vadászfegyverek, most megismerkedhet a puskák Rolls Royce -ával.

Az írás egy lapban jelent volna meg... 

A vadászat nemes dolog. De mielőtt rosszmájú megjegyzést tenne bárki, nem arra gondoltam, hogy a „gazdagok sportja” hanem arra, hogy szép és nemes tradíciót űzünk évezredek óta, tanítjuk utódainkat, ápoljuk hagyományainkat. Nincs ez másképpen a La Manche csatorna túloldalán, azaz Nagy-Britanniában sem és bár mostani utazásunk célja, inkább a tehetősebb vadászok Mekkájába viszi az olvasót, azért az se lapozzon tovább, akinek „csak” egy Remington, vagy egy IZS Bock lapul a szekrény mélyén! A 2014-es FeHoVa kiállításon volt, a dedikálással egybekötött bemutatója, Hidvégi Béla „Hegyen innen, hegyen túl” című könyvének, amit kiemelkedően nagy érdeklődéssel fogadott a hazai közönség. Idén Április 14-én került a sor, a könyv angol nyelvű változatának bemutatójára, „Beyond The Mountains” címmel, immáron Londonban is, a Bruton Street 33-as szám alatt. Akinek nem ismerős a cím elárulom, itt található a Holland&Holland fegyvermanufaktúra boltja, 1982-óta. A dedikálást egy kiállítás is színesítette, Prihoda Judit festőművész kiállítása, melyre Béla bácsi és Abigail Day az SCI nemzetközi igazgatója, együttesen kérték fel Juditot, mivel könyvében is az általa készített képek láthatók illusztrációként. Mindkét kulturális esemény egyaránt vonzotta a látogatókat. Többek között, nem kisebb személyiségeket, mint, Nick Holt-ot, a Holt’s aukciósház tulajdonosát, vagy éppen Paul Roberts-et, aki a saját nevével fémjelzett, a mezőnyben viszonylag fiatalnak számító fegyvermanufaktúra tulajdonosa. A sikeres estéről nem csak a festmények és Béla bácsi humortól nem mentes könyvbemutatója, de párja, Zsuzsa asszony tökéletesen elkészített, magyar specialitásokkal tűzdelt, libamájas, vadhúsból készült szalámis, és füstölt kacsamellből készült, 250 db szendvicse is gondoskodtak. Egy kis történelem Holland&Holland módra: A cég 1835 -ben kezdte meg működését, amikor is Harris Holland, egy amúgy orgonakészítéssel foglalkozó család sarja, 29 évesen, egy sikeres dohányipari vállalkozás után belevágott, a fegyvergyártásba, „H Holland” néven. Ahogy a cég egyre jobban kinőtte magát és egyre magasabb rangú vevőkört tudhatott magáénak, átköltözött a New Bond Street 98-as szám alá és bő egy évszázadon át ott is maradt. Itt történt a későbbi cégalapítás is, HOLLAND&HOLLAND néven. Harris Holland cégtársa az unokaöccse, Henry Holland lett, akinek üzleti éleslátása és újításai a fegyvergyártás területén, egyaránt hatalmas húzóerők voltak a cég, mind gazdasági, mind technikai fejlődésében. A mai fegyvergyártás összesen 51 szabadalmat köszönhet nekik. A cég 1880 -ban lőteret vásárolt, de a magát egyre jobban kinövő londoni metropolis terjeszkedésével 1913 -ban, el kellett adnia azt, hogy megépülhessen helyén, a Wembley Park és 1923 -ban vásárolt lőterével 1931 -ben újra így járt. A „The field” magazin 1883 -ban elvégzett tesztje szerint a H&H mind a tíz kategóriában verte, akkori vetélytársait. 1912-ben bevezették a ma is méltán híres .375H&H lőszert melynek előszobája az 1899 -ben tervezett .375 Cordite Express volt. Henry Holland halála után fia, Colonel Jack Holland vette át a cég vezetését, 1930-ban. Bár ambíciói inkább a hadsereg irányába vitték volna, remekül vezette a céget, még az akkori háborúktól viharos időkben is. ’32-ben újabb lőtérvásárlásra került sor! A Badminton Shooting Grounds ma is a H&H lőtere. A háború éveiben a kormány felkérte a gyárat, mesterlövész fegyverek gyártására, amiből később 23.000 db készült és nagyrészüket nők állították elő. 1963-ban az a megtiszteltetés érte a céget, hogy Edinburgh hercege számára kellett golyós fegyvert készítenie, ami a fegyver manufaktúra történelmének egyik legkiemelkedőbb momentuma lett. A hatvanas években Malcolm Lyell volt a felelős a cég „arculatáért” illetve a nem csak kiváló, de exkluzív árucikkek “The Products of Excellence Collection”, (vagyis: A kiválóság termékei nevű kollekció) piaci bevezetéséért. Az első ilyen fegyver az 1966 -os Chatsworth-i vadászati kiállításon került bemutatásra. A mélyvéset egy Diana motívumot ábrázolt arany és ezüst alapon, mely Luis Vranken Liege-i fegyvermester munkája volt. Az első sörétes puska szettet 1968-ban mutatták be, mely öt különböző fegyverből állt és az öt leggyakrabban használt sörétes kalibert (12,16,20,28, .410) foglalta magában. 1985-ben két céget is felvásárolt a H&H, az egyik egy híres preparátor Roland Ward, műhelye volt, a másik pedig a W&C Scott (vagy, ahogy ismertebb Webley & Scott) volt. Utóbbinak az volt az oka, hogy a Birmingham-i gyár az akkori legmodernebb CNC technológiát alkalmazta tömbzáras fegyvereinek gyártásához, amit később bevontak több gyártási folyamatba is, melyekkel még nagyobbra lehetett növelni, a fegyverek precizitását, egyszersmind Ők lettek az első olyan puskagyártók, akik a legmodernebb technológiát használták fel a fegyverek előállításához. A „Products of Excellence” termékcsalád 1987 -ben egy új Afrika sorozattal bővült. Ezek a dupla-golyós fegyverek nem csak kaliberükkel – ami az .500/465 Nitro Express volt - de a rajtuk lévő vésetekkel is hódítottak. 1988 -ban speciális megrendelésre legyártották az első .700 Nitro Expresszt, amit a mindenkori legnagyobb 1000 grain-es, vagyis 65 grammos lövedékkel szereltek. A mindenkori legnagyobb pedig nem csak a lövedékre, de az árra is vonatkozott, mely majdnem elérte, a negyedmillió fontot. A Holland&Holland akárcsak régen, most is élen jár technikai újításaival, és kiváló minőségével. Bátran kijelenthetjük, hogy Ő a puskák Rolls Royce-a. Ugyanakkor elmondhatjuk azt is, hogy mindezen pompa és fény ellenére, vagy inkább mellett, vendéglátóink végtelenül kedves és tiszteletreméltó úriemberek, -hölgyek voltak, akik nagyon örültek látogatásunknak és a velük töltött estének.

Daryl Greatrex

A cég igazgatója, Daryl Greatrex személyesen volt jelen, és bár szabadkozott, hogy korán el kell mennie, mert 300 km-es út áll előtte még aznap este, mégis ottmaradt végig velünk és ki sem fogyott a vadásztörténetekből. Továbbá megígérte, hogy Judit képei a következő szezonban kiállításra kerülnek majd az üzletben, Béla bácsi könyvei, pedig már fel is kerültek a polcokra. Boldogok voltunk, hogy ott lehettünk, és ami még jobb, hogy Ők is azok voltak. 

Szöveg: Csáki Gábor; fotó: internet