Mióta nem jártam ezen az oldalon? ... már nem is tudom.
Sok víz lefolyt itt is és ott is. Történtek változások. Feladtam egy olyan tevékenységet, amit nagyon szerettem csinálni és úgy éreztem, hogy szívvel lélekkel is csináltam. Sajnos többet öltem bele, mint amennyit kellett volna. Erre mondják pestiesen, hogy "ez van!". Mindig van valami amin jár az agyam, így akkora űrt ez sem hagyott :) maga után... vagy mégis...?
Fáj(t), de lezártam.
A hobbim azért nem adom fel, sőt megpróbálok (végre) profitálni belőle. Ha összeáll a dolog, akkor majd úgy is megjelenik itt, vagy ott egy két újdonság.
Addig is maradnak a képek és történetek. Laci barátommal sétálgattunk kicsit a Zselicben nem is olyan régen. Komolyan mondom, hogy itt mindig történik valami. Most is egész nap kint voltunk, délelőtt egy erdő szélén lestük a dámokat. Elég rendesen kezdett melegedni az idő, az állatok is kezdtem az árnyasabb részek felé húzódni, mi pedig keresgéltük a zsákunkban a mindenféle jót. Épp kitaláltuk azt a helyet, ahol leülünk és elköltjük a "reggeliebédünk".Levetkőztem szinte gatyára, persze pont ebben a pillanatban kell kijönnie két bikának barcogva, néha egymás felé fordulva, várván, hogy összeakadnak.
Kompozíció tekintetében sok variáció nem volt, olyan ütemben nyomultak fel a dombon, hogy variálni nem is maradt idő. Nagy szerencse volt, hogy nem kellett a szó szoros értelmében gatyában állnom a veteményesben.
Nagy élményt nyújtanak minden esetben a dámok, élmény közöttük lenni. Most is volt olyan pillanat, hogy csak ültünk, vagy épp csak támasztottuk a falat és hallgattuk a nász hangjait, a csontok csattanását a távolban.
A hazafelé út már két külön irány volt, én még egy kis melléktémát próbáltam keresni, bízva abban, hogy szerencsém lesz elindultam megkeresni néhány gímet.
