2018. december 18., kedd

A kedves cinegemadár másik oldala

Kóródi László
Cinegemadár

Most énekelj, cinegemadár,
Karácsony jő, elmúlt már a nyár!
Messze van még a szép kikelet,
jó hallani vidám éneked!

Hidegtől a cinege nem fél,
hópihék közt ő vidáman él!
Karácsonyról szól az éneke,
dalolj, dalolj, kicsiny cinege!

Ne félj, ha a csengő hangja szól,
tied is szép, tudod te azt jól!
Egyre bizony, jaj, nagyon vigyázz,
jő az este, és te meg ne fázz!

Hol töltöd a hideg éjszakát?
Meleg otthon vár-e majd reád?!
Szeretlek én, cinegemadár,
ne félj, reád meleg otthon vár!

Egy érdekes cikkre leltem a minap. Nem is egy, inkább már cikksorozat. Főhőse nem más, mint a kedves, drága, gyermek versek szereplője, a széncinege (Parus major). Ez az "icinke-picinke" cinke igazából egy vérengző állat, a repülő cápa. Néhány évvel ezelőtt jelent meg egy cikk a brit Guardianban és a New Scinetistben egy tanulmány alapján. Magyar és svéd kutatók számos cinkék által elpusztított denevért találtak a Bükkben. Téli álmukból ébredő denevérekre vadásznak a széncinkék, kicsípik az álmos emlősök agyát, lecsipkedik csontjaikról húsukat. 
A széncinegét tudományos alapossággal először Magyarországon figyelték meg erről az eddig kevéssé ismert szokásáról. A madáretetők kis téli vendége ugyanis denevérekre is vadászik. Egészen pontosan fejüket szétcsipkedve végez velük. Ez a megfigyelés két magyar biológus nevéhez fűződik. Először 1996-ban találtak kicsípett fejű denevért, majd tíz évvel később 18 széncinegék által elpusztított törpedenevért (Pipistrellus pipistrellus) regisztráltak a Bükkben.
"Számos denevértestet találtunk... Az egyiknek egy széncinege lecsipkedte az összes izmát, zsírját, belső szerveit, sőt kicsípte még az agyát is. Csak csontok maradtak. Ez az első alkalom, hogy denevérvadászaton érték ezeket a madarakat" - idézte a Guardian Estók Pétert, akinek kollégáival közösen írt tanulmánya jelent meg a Biology Letters brit tudományos folyóiratban.
A cinkék a téli álmukból ébredező denevérekre vadásznak, melyek könnyű, kiadós zsákmányt jelentenek. A madarak meghallják, ahogy az ébredező denevérek egymást szólongatják magas frekvenciájú hangon, berepülnek a barlangokba, és rátámadnak az emlősökre. Gyakran ott helyben fogyasztják el áldozatukat, de előfordul, hogy a környező fákra repülnek velük. Nem ölik meg azonnal a denevéreket, de azok általában elpusztulnak, amikor a cinkék kicsipkedik agyvelejüket. A kutatók kísérlettel igazolták, hogy a madarak csak akkor esznek denevért, ha nem találnak más élelmet.


Az utóbbi években egyre több adat lát napvilágot arról, hogy a cinegemadár kedves, szerény külseje mögött kegyetlen gyilkos rejtőzik. Erről a rémtettről egy finn természetfotós, Lassi Kujala egészen sokkoló jelenetet örökített meg videón. Egy széncinege vércse módjára lecsap az etetőnél kiszórt magokon békésen táplálkozó zsezsékre, és halálra csipkedi, majd elfogyasztja vérző áldozatát.
Mi lehet ennek a viselkedésnek a magyarázata? Noha mi békés madárkának látjuk a cinkéket, nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez az állat valójában kérlelhetetlen ragadozó. Igaz, zsákmányállatainak zömét rovarok teszik ki, de alkalmanként nagyobb zsákmányt, így kisebb énekesmadarakat is elejt. 
A cinke felépítése látszólag nem alkalmas nagyobb melegvérű állatok legyilkolására, de ez csak a látszat. A cinke erőteljes madár és hegyes csőre különösen erős. Képes vele feltörni az olyan kemény magvak héját, amilyen a makk vagy a mogyoró. Azt is megfigyelték, hogy elhullott patás állatok húsát csipkedik.
Középkori könyvek említik, hogy a cinegék lecsipegették az akasztott emberek zsírját és más szöveteit, de ez a viselkedésük a közelmúltig feledésbe ment. Ezért hökkentek meg a szakemberek, amikor 1975-ben egy Barnes nevű kutató beszámolt arról a megfigyeléséről, hogy a széncinegék kisebb énekesmadarakat ölnek meg. Bár már korábban is megjelent néhány beszámoló arról, hogy cinegék megtámadtak és megöltek csapdába esett vagy fészkelő madarakat, ezeknek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget.
A cinegék rendszerint szétverik erős csőrükkel az áldozataik koponyáját, és kieszik kedvenc csemegéjüket az agyvelőt. 
A leírt történetek ellenére azért a cinegék zöme nem ennyire vérszomjas. Viszont tudomásul kell venni, hogy a rovarevő madár is ragadozó, és ez a ragadozó természet néha - például táplálékhiány esetén - rendkívüli méreteket ölthet.