Fehér aranysakál kölyök
Igazi különlegességnek számít, pár észlelésről lehet csak olvasni a neten... A mostani helyszín: Belső-Somogy.
Egyik este, a több órás várakozás végén pillantottam meg nagyon messze a kiszáradó halastó medrében egy világító, fehér pontot. Próbáltam a teleobjektíven keresztül figyelni, hogy mi is lehet az. Először azt hittem, hogy a környékbeli fehér cica jött le a nádasba vadászni. De olyan más volt a formája az állatnak. Lőttem róla 1-2 képet, mondom majd otthon a számítógépen belenagyítok és jobban szemügyre veszem. Hááát már akkor körvonalazódott, hogy sakál lehet ez. Másnap megint kiültem a meder szélére, szarvasokra vártam, meg titokban reméltem, hogy megint jön az a kis fehér valami. Egyszer csak a szemem sarkából mozgást látok. Óvatosan próbáltam kinézni a nád takarásából, hááát látom, hogy viszonylag közel, 4 fehér sakál kölyök szaladgál, játszik, aztán még egy hagyományos színű is feltűnik. Elképesztő látványt nyújtottak, alig hittem a szememnek. Sikerült néhány fotót készíteni, persze olyat nem, hogy mind az 5 rajta legyen, mert nem volt a gépem olyan pozícióban és ilyenkor nagyon nincs lehetőség helyezkedésre, nem akartam, hogy észrevegyenek. Aztán mentek is tovább, ismerkedtek a világgal. De az élmény az megmarad örökre.
(C) Király Tünde
Pár szó az aranysakálról: az aranysakál (Canis aureus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj. Más elnevezései: nádi farkas, réti farkas, toportyán és csikasz.
Európa délkeleti részén és Ázsia mediterrán jellegű vidékein él, egészen Indokínáig. Korábban úgy vélték, hogy Afrikában is előfordul, de a DNS-vizsgálatokból kiderült, hogy ezen a kontinensen egy másik, önálló kutyaféle él, az úgynevezett afrikai farkas (Canis anthus).
Az aranysakál Közép-Európában, többek között Magyarországon is igen gyakori volt a 19. századig. Történelmi elterjedési területének északi pereme volt a Kárpát-medence. Élőhelyeinek visszaszorulása és az irtás miatt az 1940-es évekre Bulgária kivételével gyakorlatilag egész Európából kipusztult, bár szórványos példányokat körülbelül évtizedenként még jelentettek. 1940 és 1990 között hazánk területén nem találtak szaporodó párt, csupán néhány kóbor példányt, 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listájára Magyarországon kihalt fajként került fel.
Észak-Macedóniába spontán visszatelepült, de az 1960-as években újra kiirtották. Bulgáriában 1961-ben vagy 1962-ben nyilvánították védetté. Ezután rohamosan elterjedt, és mivel mind a vad-, mind a háziállat-állományt veszélyeztette, a védelmét 1984-ben megszüntették. A '80-as évek végén már nemcsak egész Bulgáriában fordult elő (annak ellenére, hogy évente több ezer példányt lőttek ki), de a környező országokba is visszatelepült.
A Dráva mentén a 80-as években jelent meg újra Magyarországon. Főleg délen: Bács-Kiskun, Baranya és Somogy megyében terjedt el, de minden más megyében is láttak már példányokat. Létszáma 2004-ig körülbelül 3000 példányra nőtt, 2014-re elérte a 9000-et Az Országos Magyar Vadászkamara adatai szerint az első 6 példányt az 1994/95-ös vadászati évben lőtték ki. Az évente elejtett példányok száma 2002–2011:2002: 80
2003: 85
2004: 95
2005: 140
2006: 163
2007: 349
2008: 462
2009: 674
2010: 786
2011: 1129
2013-ban pedig 1813 példányt lőttek ki, ennek harmadát Somogy megyében.
forrás:wiki
