Ezen a szombaton, mondhatnám igen kellemes fotózásban volt részem. Mindig jó a társaság, még tanulni is lehet a csapat tagjaitól, ki mivel és hogyan fotóz. A reggel hatos gyülekező után indultunk is. Mindenki szinte a megszokott társával ment a meghatározott helyekre. Nekünk egy nagyon jó (kedvenc) hely jutott, első itteni képeimet is itt csináltam. Bíztam benne, hogy most sem hagy cserben a vadföld.
Halkan, osonva mentünk az úton, néha meg-meg állva, ahogy a költő is mondja, füleltünk, leskelődtünk. Már látótávolságban a vadföld, láttuk a kint eszegető malacokat és a már hűsölő dámokat. Persze, itt is a legények voltak a lusták.
