Az ember, ha eleget jár erdőszélen, mezőgazdasági utak mellett vagy hajnalban országúton, előbb-utóbb megtanulja tisztelni a vadat. Nem csak vadászként, természetjáróként vagy természetkedvelőként, hanem autósként is.
Sokáig én is úgy gondoltam, hogy a vadgázolás elleni védekezés legfontosabb eszköze a figyelem, a megfelelő sebesség és a helyismeret. Ma is ezt gondolom. De az elmúlt időszakban elkezdtem használni a Siren7 Max vadriasztót, és érdekes tapasztalatokat szereztem vele.
Először is fontos tisztázni valamit: szerintem nincs olyan eszköz, ami garantáltan megakadályozza a vadbalesetet. Aki ezt állítja, az vagy túl optimista, vagy jó marketinges. A vad viselkedése kiszámíthatatlan. Egy megriadt őz, egy hajtott vaddisznó vagy egy bőgésben lévő szarvasbika nem mindig úgy reagál, ahogy azt egy prospektus sugallja. A Siren7 használatát ezért én nem csodafegyverként, hanem egy plusz védelmi rétegként kezdtem kezelni.
Ami számomra érdekes volt, hogy rendszeres használat mellett bizonyos szakaszokon érezhetően többször tapasztaltam azt, hogy az út mentén álló vad korábban reagált. Nyilván ezt egzakt módon mérni nehéz, hiszen ugyanazt a helyzetet kétszer nem lehet reprodukálni. De, aki sokat vezet ugyanazokon a vadveszélyes útvonalakon, az elkezd észrevenni mintázatokat. „Szakmai” szemmel nézve a készülék legnagyobb előnye szerintem nem maga a hangkibocsátás, hanem az, hogy aktív rendszerről beszélünk. A passzív sípokkal szemben nem kizárólag a menetszélre támaszkodik, hanem kontrollált módon működik. Ez fontos különbség.
A másik előny a használhatóság. Ha valaki évente néhány ezer kilométert vezet városban, valószínűleg soha nem fogja kihasználni. Viszont aki rendszeresen jár hajnalban, alkonyatkor, mezőgazdasági területeken, vadászterületek környékén vagy erdős szakaszokon, annak egészen más a kockázati profilja. Én különösen autópálya lehajtók, mellékutak, illetve ismert vadváltók közelében érzem hasznosnak. Főleg ott, ahol pontosan tudom, nem az a kérdés, hogy van-e vad, hanem az, hogy mikor jelenik meg.
Persze vannak hátrányok is.
Az első, hogy ez egy újabb eszköz, amivel foglalkozni kell, igaz nincs töltés, nem igényel karbantartást, de ott kell lennie nálunk :) . A második, hogy a hatásosságát nehéz laboratóriumi pontossággal bizonyítani hétköznapi használat során. Emiatt sokan szkeptikusak vele kapcsolatban — részben jogosan. A saját következtetésem mégis az lett, hogy ugyanúgy tekintek rá, mint a jó gumikra, a megfelelő világításra vagy a vezetéstámogató rendszerekre. Önmagában egyik sem ment meg minden helyzetben, de együtt csökkenthetik a kockázatot.
És végül talán ez a legfontosabb gondolat: a legjobb vadriasztó még mindig a vezető fejében van. A Siren7 nálam nem helyettesíti az óvatosságot. Inkább emlékeztet rá.
Ha pedig egyetlen alkalommal korábban veszi észre a vad az autót – vagy én veszem észre korábban a vadat –, akkor már lehet, hogy megérte használni.
