Bördtomátó, Costa Rica nap

Ígéretemhez híven folytatnám a tegnap elkezdetteket. Nem akarok olyan nagy szavakat használni, hogy leesett az állam, meg "húúúú, asztaaa". Különben is, hogy is szól a fáma...: "úri ember nem csodálkozik!"

De igen! Csodálkozik! És az állam is leesett.

Csodálatos madárvilága van Costa Ricanak. Elsőnek Komondi Ági vetített, főleg az útról egy-két érdekesebb madárral, hűllővel kiegészítve beszámolóját. Ági, Imre Tamás szervezésében jutott ki, a Máté Bence által épített lesekhez fotózni. Hatalmas élmény lehetett a dzsungelben, a szakadó esőben, a páratlan madár- hűlő és rovarvilágot fényképezni.   Képekért köszönet Áginakl.

Következő beszámolót Zsila Sándor tartotta, ő két régi ismerősömmel, Gaál Petivel és Lukács Gáborral volt kint Costa Ricán.

Satya, pestiesen szólva nem cicózott. Rögtön a kiválogatott képeivel kezdett. Áginál csak kezdett, de itt, le is esett már az állunk. :) Csak szuperlatívuszokban lehet írni azokról a színekről, madarakról, hüllőkről és bogarakról.

Láttunk képeket a nagy készülődésről, szép lányokról, dali legényekről, no és a főszereplő madarakról, és egyebekről. Magát a fotózás hangulatát nagyon látom a szemem előtt, hiszen a másik két fiúval már fotóztam együtt. Petihez fűződik egy két vicces emlékem.
Visszatérve a beszámolóhoz, mivel a lesek viszonylag frissen építettek, ezért volt lehetőség elsőként fényképezni bizonyos madárfajokat. Igaz volt ez a keselyűkre, kolibri alkatúakra. Nagyon helyesek voltak a kolibrik. Még Ági említette, hogy a virágokat szinte óramű pontossággal látogatják. A képek nagy részénél, szinte mindenki vakut használt derítésként a kevés fény miatt. Személy szerint, itt azért még láttam egy kis hiányosságot a tudományomban. Igaz, nagyvadnál kicsit nehezebb a derítés.