Szombaton, a reggeli órákban volt pár órám, s gondoltam kiszellőztetem magam. Kissé meglepett a talajmenti fagy, majdnem alulöltöztem. Még hét óra sem volt, kezdett kisütni a nap. Jó volt érezni a kibújó napsugarak melengető karját, olyan igazi jó érzéssel, nyugalommal töltött el. Lassan megérkeztem a területhez, ahol már két autó parkolt a sorompónál. Gondoltam, hogy nem fogok nagy szerencsével járni, mivel ha kevéssel is, de előttem járnak, így elmennek a vadak. Ennek ellenére besétáltam a területre, s mit látok?! Semmit! Mondhatnám, erre számítottam. Leereszkedtem a kis dombon, közeledve az etető hely felé, ahol kis meglepetés ért. Az állatoknak kitett szénában hét fiatal kan melegítette egymást. Azért nem láttam őket, mert teljesen belebújtak a szénába. Talán 15-20 méterre lehettem tőlük, mikor egyik-másik nagy nehezen feltápázkodott, mit sem zavartatva magukat, csak azért, hogy tisztában legyek vele, ők vannak többen.
Szeretek ilyenkor portré képeket készíteni róluk, mert semmivel sem törődnek, nyugodtan közel lehet menni hozzájuk. Azt hiszem ez a kép lett a kedvencem, erről a kis vágott fülűről.
