2010. április 18., vasárnap

Keleti fények, második nap

Hogy repül az idő....
Második nap ugyan úgy indult mint az első zárult, csak kis kiegészítéssel, köd is volt a szép áztató eső mellé. Ha már esik, akkor kicsit lassabb tempóban folytattuk a csomagolást a szállásunkon. Laza reggeli, majd még mindig esett, de nem olyan intenzitással. Ha akartuk, ha nem, ki kellett mennünk, mivel a lesünket kint hagytuk. Azt össze kell szedni, nem lehet kint hagyni. Bementünk a területre -Ákos nem tudott velünk jönni, más-irányú elfoglaltsága miatt-, a felszerelés természetesen elcsomagolva. Megint találkoztunk Murphyvel,  Ahogy kellő távolságra értünk az autótól, kisütött a nap. Gyors tanakodás ismét, mint tegnap, megegyeztünk, ha van kint állat irány az autó, és maradunk, ha nincs csomagolunk, és megyünk. Csomagoltunk, és mentünk. Egy darabig nem is beszélgettünk, ha jól emlékszem Orsi törte meg a csendet, hogy nekem, ezek a fotózások az utóbbi időben nem jönnek össze. Valóban nem. A hasznunk, mert volt az is, a készülő itatóhoz hoztam haza két nagyobb darab fekete diófa kérget, és számos hangyát.
Elindultunk végleg haza, Orsit elkapta a fagyi láz. Debrecentől fagyit kerestünk. Majd egy eldugott kis faluba, Mezőcsáton találtuk meg az ideális cukrászdát, mit cukrászdát, szatócsboltot, ahol fagyi és sütemény is volt. No, és zokni, bugyi, játékkatona.
Mezőcsáton, viszont jót szórakoztunk. Szinte mindenki ismeri a family frostos autót. Itt ez egy piros ócska lada volt, egy öreg bácsi vezette. A tetőn lévő hangszóróból valószínűleg felesége hangja, aki kiabált torka szakadtából, ízes tájszólással kiabálta: (sajnos csak egy részét hallottuk) " ... tessenek szó'ni, vagy legyenek szívesek integetni, és akko' majd megállok...". Ez igazából ott volt jó, és kellően humoros jelenet, ez a mondat nem adja vissza azt a hangulatot, de remélem sokan láttak, esetleg hallottak már hasonlót.
A röpke kitérő után néhány órával, már haza is értünk.
Ennyi volt, talán igaz sem volt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése