2010. szeptember 20., hétfő

Bőgés

Szombaton délután, mivel igen kegyes volt hozzám az időjárás, gyors telefonos egyeztetést követően kiszaladtam fotózni. Már háromkor kint is voltam. Több érdekes dolgot is tapasztaltam. Végre erre a részre is került egy les. Ebből csak arra tudtam következtetni, hogy annyira nem is hülyék a fotósok, de az is  lehet csak az ellenőrzés végett. A másik, hogy végre eléggé intenzív lett a bőgés. Jót tett az állatoknak ez a kis hidegfront. Ilyenkor szeptemberben mikor elkezdődik az erdők királyának násza, megváltozik az erdő. Senki sem moccan, később járnak táplálkozni az állatok. Olybá tűnik, mintha minden erdőlakó a nászra figyelne. Minden bőgési időszakban izgulok, hátha szerencsém lesz bőgő bikát fotózni. Sajna arra most nincs keretem, hogy leutazzak somogyba, így beérem a "hazaival".

Ahogy kicsit is kisüt a nap, a "természet szerető" emberek azonnal kivonulnak, mintha kötelező lenne. A városi ember hasonlóan viselkedik az erdőben is, mint a városban. Elvégre az az igazi közege. Semmit nem tisztelnek. Itt is ugyan úgy parkolnak, csak a tilosban, minden bejáratnál ki van függesztve, hogy vadászati szezon van, de ez a kutyát sem érdekli. Ha figyelmeztetik a kiírásra, mostanság a következő választ szokták adni: -ez a kedvencem- "ez az adófizetők erdeje, és senki se mondja meg mit csináljon a saját erdejében". Ezt valóban imádom, ez a tipikus amerikanizálódás, komolyan csak azt várom, hogy a hálaadást mikor fogjuk ünnepelni. Ne csodálkozzunk azon, ha tőlünk kissé nyugatabbra balkáni népeknek neveznek minket. Ha történetesen a felelőtlensége miatt balesetet szenved, akkor pedig perrel fenyegetőzik, mert megteheti.

Öt óra magasságában, mintha egy karmester intett volna, szinte egyszerre ordított az egész erdő. Próbáltam koncentrálni, talán hét-nyolc bika bőgött egyszerre. Már nem is akartam fotózni, csak azt a nekem adott koncertet hallgatni, ami néha mint valami ütősökkel egészült volna ki, úgy hallatszott az  agancsok csattanásának zaja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése