2010. október 18., hétfő

Feszültség oldás, pirulák nélkül…

Pénteken nagy kalandban volt részem. Szeretek az erdőkben a természetben lenni, de egyedül nem nagyon mertem eddig, mert… nem is tudom.


De elhatároztam, hogy ellátogatok a Nagy-Kopasz hegyen álló Csergezán Pál kilátóhoz, amiről sajnos eddig nem is tudtam, pedig több mint 20 éve élek a közelében. Egy alma egy kakaós csiga víz és a teljes fotósfelszerelésem társaságában elindultam. Szerencsére csodaszép idő volt, szépen sütött a nap bár kicsit fújt a szél. Az út a nem volt különösebben nehéz, de nem is haladtam túl gyorsan, mert mindenhol bámészkodtam, tobzódtam a színek a hangok csodálatos megnyugtató kavalkádjában, na és mert kerestem a fotótémákat is. És voltak, úgyhogy időnként bevettettem magam egy bokorba kis „tereprendezés” és mint valami imahely előtt térdeltem, hasaltam egyszóval fetrengtem a gombák és más számomra érdekes megörökítendő témák előtt.  Lassan azért felértem egy viszonylag sík területre ahonnan csodálatos kilátás nyílt a környező hegyekre és településekre. Zavartalanul egyedül voltam, hallgattam a csendet és próbáltam bevésni az elmémbe azt a sok csodát, amit látok. Sokszor annyira igyekeztem ezen, hogy bár a gép ott volt a kezembe, csak tátott szájjal bámultam, amint a közeli fenyőfák között valami ragadozó madár keresett leszállási lehetőséget. A világ tetején éreztem magam, ahová nem hallatszik el az autók zaja, nincs semmi csak a természet és én.

Azután megtörték a csendet. Két fiatal kutyát sétáltatott és a kutya csak rohant felém mutogatva a fogait, hogy ő bizony megvédi a gazdit tőlem, mire én ijedtemben elkezdtem fotózni, olyan szép volt a mozgása.  Elhaladtak mellettem, köszöntünk, majd újra csend kb. 1 percig, mert most valami iszonyatos zaj közeledett. Egy quados élvezte a természetet bőszme nagy járművével, húzta a gázt bőgette a motort, néha megállt körülnézni, gondolom igazi nagy természetbarát volt. :) Na, gondoltam, ez most már minden állatot elriasztott, amit esetleg láthattam volna csak a gombák nem ugráltak el a helyükről. Felértem végre a kilátóhoz. Ott is találkoztam érdekes figurákkal… Nagy röhögés és üvöltözés közepette bukkantak elő egy fordulóból boros üveggel a kezükben, igazi kocsmai hangulatban.
Na mindegy az erdőben ilyen „állatok” is elférnek, mert a természet ennyire toleráns. Felmásztam a kilátóba és csak néztem a csodálatos kilátást. Majd készítettem néhány fotót, de addigra elbújt a nap és minden párás, homályba burkolózott körülöttem. 
Visszafelé indultam egy kis pihenő után egy másik úton az Anna –laknál található sírhoz. Csergezán Pali bácsi (festőművész) sírjához. Az úton szedtem néhány virágot, ami még található volt, hogy a sírra tehessem.
Pár kilométer gyaloglás után elértem Anna-lakot és Pali bácsi sírját. Letettem a virágokat egy kicsit elidőztem, majd újabb 3 km gyaloglás után visszaértem a „mi világunkba”. Zaj, autók… Felébredtem sajnos.

Nagyon szép kirándulás volt, szinte része voltam a nyugalomnak, amit a természet nyújt. Este nem volt nehéz elaludnom. Kicsit fáradtan, de nyugodtan pihentem ki a kirándulást.
by Flame


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése