2010. november 22., hétfő

Dagonyázás

Egy ígéretemnek téve eleget, szombaton meglátogattam egy nagyon kellemes helyet, ahol igazi vadbőségben volt részem.

Szombaton reggel a köd puha párnácskái lepték el a tájat, de mire megérkeztem kellemes napsütéses idő várt ránk. Ragyogó idő volt, november közepén nem is kívánhattam volna jobbat.
Misi
A előző napi esőzés megtette jótékony hatását, ekkorát régen dagonyáztam. Vaciláltam egy ideig, hogy vegyek e fel gumicsizmát, de arra jutottam inkább nem. Az első 20 méter után megbántam... Sípcsontig ért a sár, igaz mondták, hogy csak a traktornyom az ami laza, de mindenütt az volt. Ritkán van olyan szerencsém, hogy kísérővel járom az erdőt, ez néha jó, néha kissé hátrányos. Ebben az esetben talán mindkét érzés kavargott bennem. Kísérőnk Misi, nem igazán hagyott nyugtot. A kicsit neveletlen ifjú uraságot egy két jól irányzott orron csapással lehetett csak féken tartani. Jó volt, mert követték a vadak, rossz, mert zaklatott.
De itt a Börzsöny lábánál a táj, az állatok sokmindenért kárpótoltak. Nagy élmény volt a közel 30 tagot számláló rudli, a gyönyörű dámbikák, a muflonok és a néha barátra vágyó vaddisznók. Nagyon örültem, hogy sok ellenfényes képet is tudtam készíteni, és kihasználni a helyi domborzati viszonyokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése