Egy 1986-os Vincze lilla szám ihlette ezt a bejegyzést.
Hétvégén, szombaton először családilag, majd vasárnap már nélkülem ment ki a lelkes kis csapat a Farkashegyi vitorlázó repülőtérre. Kitty lányom nagyon "be volt indulva", hogy ő repülne, de még repülőt sem látott közelről. Fő a lelkesedés, sajna másra nem is jutotta a szombatból. Sikerült egy két képet készíteni a felsorakozó különféle vitorlázó gépekről, természetesen akadtak köztük igazán impozáns darabok is, mint a Fatia Negra.
Szombatot talán ennyivel le is zárhatnánk, mert a végére még a vontató csörlő is elromlott. véglegesen.
Vasárnap már más volt a helyzet. Igaz a kora reggeli indulás csak engem érintett, de én dolgozni mentem, a többiek pedig kora délután kimentek szerencsét próbálni. Elsőnek Kitty hívott, majd szépen mindenki sorban, hogy ők már repültek bi bi bi, én meg nem. Örültem, hogy mindenkinek nagy élményt jelentett, de pótolni fogom én is.
