2012. augusztus 12., vasárnap

Véletlenek pedig vannak


Emberünk (nevezzük "én" -nek) kiment kicsit körülnézni, hogy a műút melletti vadföldet látogatják e a szarvasok. Tehát kimentem körülnézni. Várakoznom nem is kellett, hisz már közel húsz szarvas volt kint vegyesen a jobb oldali tisztás részen, de a baloldalon lévő kis ligetesnél is feltűnt először egy, majd még három gím és öt dám bika. Nagyon örültem a látványnak, mert reménykedtem benne, hogy végre tudok valami horizontos, bikás képet csinálni. A távolság jó 500 méter volt közöttünk, féltem a képek zajosságától, mert már jóval este hét után voltunk. Viszont játéknak pont jó volt az egész. Oly annyira nem fotózáshoz készültem, hogy a gépem is lemerült pár kép után. Szerencsére volt nálam tartalék áramforrás, így egy gyors csere után folytattam. 


No azért ne szaladjunk ennyire előre, mert van még egy pici mesélni való. A ligetesnél lévő bikák, már nem azok a kis rakoncátlan fiatalok voltak, mint a másik oldalon lévők. Igen csak ígéretes koronát hordanak a fejükön. Ahogy csodáltam őket, észrevetten, hogy talán a legnagyobb (ha jól számoltam páros 14-es), picit biceg. Jobban szemügyre -lencsevégre- véve, már láttam, hogy nem biceg, inkább sántít a jobb hátsó lábára, és a kondija is rosszabbnak tűnt a többiénél. Mivel elég messze voltak, sajnos nem tudtam jó, értékelhető képet lőni róla, de azért látszik több helyen is, mintha régebben eltört vagy beszorult volna a lába. Úgy láttam, hogy azért a seb már rendben van, és az is lehet, hogy az erejét is épp most kezdi visszaszedni, sajnálnám ha valami komolyabb baja lenne. Természetesen jeleztem a terület gazdájának az esetet, hát nem igazán örült neki. Épp jön a bőgési idény és már is erős hátránnyal indul ez az ígéretes, gyönyörű állat.



Azért volt még meglepetés a napban. Ez a rudli szépen lassan bevonult az erdőbe, de már jött is a másik. A szarvasok előtt lerohanó koca, a malacaival, szintén az orrom előtt kötött ki, viccesek voltak a malacok. Már éppen menni készültem, mikor észre vettem egy sutát. Őzet ilyen közel a kerítéshez még nem láttam, pláne ennyire óvatlant. De ugye egy szerelmes lány... pasikról meg jobb ha nem is beszélünk. Kicsit óvatosan odalopóztam a kerítés tövénél lévő bokorhoz, elég jól takart, és volt még egy nagyobb domb is ami segített. Semmi sem zavarta a kislányt, rám se hederített. Egyszer csak szökellt pár lépést az erdő széléig, amit nem igazán értettem, majd a domb takarásából, már felbukkant a válasz, egy bak képében. Mese könyvekben talán így kezdődne a következő mondat: láss csodát... És csodát láttam. Tőlem kb. huszonöt méterre meg is borította a bak a sutáját, ráadásul kétszer is. Ennyire közel és minden takarás nélkül még nem láttam ilyen eseményt. Túl jó képek nem lettek, hisz este nyolckor már elég sötét volt, de ami készült azt azért megosztom.



16 megjegyzés:

  1. Mennyit kell itazni, hogy ilyen élményben részesüljön valaki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hol van ez a hely?

      Törlés
    2. ki vagy? Így névtelenül arctalanul bocsi, de nem szívesen mondanám meg... :(

      Törlés
  2. Gratula! Szeretnék én is ilyen nem túl jó képeket! Orsi

    VálaszTörlés
  3. Jók ezek a képek. Amúgy mi a problémád velük Orsi?

    VálaszTörlés
  4. Gratulálok Tsaba!
    Nagyon jók lettek ezek a képek a körélményeidhez képest.

    VálaszTörlés
  5. Talán Budakeszi- Páty keresztezòdès. A kerítésnél?? :-)

    VálaszTörlés
  6. Nem akarom kiírtani az állatolat, csak meg akarom nézni őket.

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok a képekhez nagyon jók lettek! Nekem is van(nak) hasonlóan véletlenből készült képek, igaz madarakkal.

    VálaszTörlés
  8. Köszi szépen, örülök, hogy tetszenek, remélem majd még tudok hasonlókat feltenni. Azt hiszem ma is megpróbálok kicsit kint lófrálni.

    VálaszTörlés