Ha vasárnap reggel, akkor megint csak a fotózásé lehetett a főszerep. most a reggel egy kicsit belecsapott a délutánba is. Az oka roppant egyszerű, nem a helyi erdőket látogattuk meg, kicsit kirándultunk. Éppen csak egy másik megyében voltunk, de az időjárásban szinte mindent megtapasztaltunk. A napos időtől a vízszintesen szakadó hódaráig minden volt. Mire haza értünk addigra javában havazott, nálunk estére majd nem verte a tíz centit. Reggelre valaki elvitte az összeset...
Azért az erdőben valamennyi megmaradt remélem. Azért ne rohanjunk előre, maradjunk csak a kezdetnél, az indulásnál. Nem azért, mert olyan fontos dolgok történtek, a kicsit későbbi indulást követően "mekis" reggeli, autópálya, mellék út, megérkezés... Azt hiszem elég jól összefoglaltam. Becsekkoltunk és már indultunk is a felfedező útra. Már induláskor találkoztunk néhány szarvastehénnel, egy süldővel, ami/aki később pózolt is kicsit. Kicsit később találkoztunk egy lánnyal, öööö később megtudtuk, asszonnyal. Pötyi nénivel (Manci), aki egy 18 éves gím tehén. Milyen fura ezt leírni, ...néni, majd egyszerűen "letehenezem". Volt már némi tapasztalatom vele, tudtam, ha nem simogatjuk meg, előbb vagy utóbb megunja. Megmutattam, megint bedőltem ennek a tündéri jószágnak.
 |
| Készítette: Fekete Orsi :) |
Onnantól kezdve, mint a pincsi kutya követett bennünket. Ha kisebb volt a távolság köztünk, mint egy méter, rögtön közénk állt és lökdösődött. Féltékenykedett. Nagyon jól szórakoztunk vele. Mindenhová jött utánunk. Még pisilni sem hagyott bennünket. Leellenőrzött mindent, talán, hogy szeptemberre hogyan számoljon velünk, mint konkurencia, vagy mint ... ezt már nem akarom tudni. Tehát "írtunk" neki egy-egy "SMS"-t, viszont válaszként mi már "MMS"-t kaptunk, majd ezek után kicsit nyugtunk volt. Az egyik barátom pár éve egy informatikusnak magyarázta el a TOI-TOI WC használatát. Nem értette. Majd lefordította informatikusra. Ha csak hardware van a WC-ben, természetes az elviselhetetlen szag. Ezért kell bele a software. Nem pedig mellé. Rögtön megértette. Azt hiszem, itt kell abba hagyni. Nem ragoznám tovább.
Tehát kísérgetett minket. Amint feltelepedtünk az etetőnél lévő lesre, pihenni, kicsit enni, inni, felhúzta az orrát és őnagysága is elvonult. Közben kezdett kicsit rosszabbra fordulni az idő, kezdtünk kicsit fázni. Megbeszéltük, kicsit felderítem a terepet, hová is ment az a közel kétszáz vad egy órával ezelőtt? Még a domb alját sem értem el, mikor egy medve jött velem szembe. Észrevett, majd megállt. Amikor elindultam, ő is. Kerestem a megfelelő pozíciót, hogy legalább egy képem legyen, mikor kijön az erdőből. Lassan elindultam visszafelé, közben erőteljesen pisszegtem, hogy jön a téma. Jött, mint egy hatalmas mozdony, abból a 424-es fajtából. Ritkán lehet látni ekkora hatalmas remete kant. Sáros szőre, mint egy páncél védte gazdáját. Különlegessége nagyságán kívül tán, hiányzott a farka.
Magányosan körbejárta az etető környékét, majd lassan visszatért. Nem sietett, látszott rajta, hogy itt csak a sima-bőrű lehet vetélytárs. Ezt néhány perc múlva egy gyors csörtében be is bizonyította. Sajnos arról csúnyán lemaradtam. Lejöttek a többiek is az erdőből.
Hihetetlen milyen visítást rendeztek, még csak épp indulhatott a traktor ami a kaját hozzá, de már rohantak elé. Itt kihasználtam az alkalmat, hogy gyakoroljam a svenkelést, elvégre elég kevés ilyen típusú képpel rendelkezem. Végre megjött a traktor!
Mindenki meglátogatta a terülj terülj asztalkámat. Dámok, gímek, muflonok és az elmaradhatatlan röfik is. Nekünk hátat fordítva faltak. De utóbbiak tényleg úgy ettek, mint a disznók.
