Egy kicsit más...

Megint elszaporodtak a vadászbalesetek. Múlt héten is volt kettő. Igaz, ez az oldal nem vadászatról, vadászoknak szól, akarom mondani, nem egy vadász blog. De a blogomban van egy levél, egy nyílt levél ami kicsit, tán erőltetetten kapcsolódhat ezekhez a hírekhez. Nem kell konkrétan egy dologra összpontosítani, általánosítsunk.  Ezen gondolatok társaságában jutott eszembe a Péter féle levél, s gondoltam kicsit le kellene porolni, talán beszélgetni kéne ismét az erdőjárás szabályairól is. Egyre többen laknak városokban, egyre nagyobb részben elszakadnak a természettől, kevéssé ismerik a növény- és állatvilágot. Annak hiányát azonban érzik, ezért a természet védelme érdekében könnyen befolyásolhatók. Miközben azok az emberek, akik elítélik a vadászatot, a vadászokat, az erdészt, (mert – mint mondják – szeretik a természetet), kihordják az erdőbe a szemetet, tönkreteszik a vadgazdálkodási berendezéseket. Mások hazaviszik az "elárvult" őzgidát, és sokan kidobják erdőn-mezőn a megunt kutyájukat. Kevésbé közismert, hogy bár az erdők közfunkciókat is ellátnak, mégsem minősülnek közterületnek. A kirándulók ezért a saját felelősségükre látogathatják, ugyanakkor a terület kezelője, illetve fenntartója korlátozhatja bizonyos tevékenységek gyakorlását. Sokan nincsenek tisztában az erdei kutyasétáltatás szabályaival. Ezek közül a legfontosabb, hogy négylábú barátainkat még a legelhagyatottabb területeken sem szabad elengedni, hiszen az egyébként csak játszani akaró ebek könnyen kárt okozhatnak az erdei állatokban – a vadmalacot, vagy a sutát a kutya elől menekülő anyaállat gyakran kénytelen magára hagyni –, miközben számos betegséget kaphatnak el a ragadozóktól. Az ebek ráadásul a rókák számára csalikban kihelyezett veszettség elleni szereket is megeszik, ezzel jelentősen megnövelik a vadon élő állatok fertőzöttségének esélyét. Kezdek rájönni, hogy a turistákat is két nagy csoportra lehet osztani. Vannak az igazi turisták, akik szervezetten, betartva a turisták tízparancsolatát járják az erdőket, mezőket és van a másik nagy csoport, akik mosolyognak és legyintenek; ők azt akarják ezzel mondani, hogy ők már régen túl vannak azon a kezdőkoron, amikor még szem előtt kell tartani a szabályokat; ők azt akarják ezzel a fölényes gesztussal kifejezni, hogy ők mint turisták még a tízparancsolat által körülírt lelkivilágnak is magasan felette állanak.

Pont jókor olvastam az arckönyvön egy oldalt, a Vadászok Baráti Közösségét, itt láttam meg egy vitaindítót Vámosi Ákos tollából, klaviatúrájából. Ebből ragadtam ki egy rövid részt, amit úgy érzek kapcsolódik a már említett levélhez, bevezetéshez. Persze ő, a "másik" oldalt vette górcső alá, de az elv a lényeg a vitaindítójában.

"Tehát: hivatásos vadászok kettő, sportvadászok négy évente kötelező jelleggel vizsgázzanak újra! Nincs kibúvó. Aki hozzáértő, annak nem akadály, aki nem hozzáértő és akar vadászni, az remélhetőleg megtanulja. Így valamennyire kiszűrhető, hogy kik vettek vadászvizsgát, vagy OKJ-s papírt (mert igenis van ilyen, ezt sokan tudjuk).
Aki nem tudja, az nem a területre való, nem való puska a kezébe!
Ez a rengeteg baleset ezt a gondolatot ébresztette a fejemben. Véleményem szerint ez talán visszaszorítaná a baleseteket. (Amennyire imádok disznóhajtásra járni, ahhoz képest most télen egyetlen disznóhajtáson sem voltam, mert volt egy rossz érzésem, hogy nem lesz minden rendben. Soha nem volt még ilyen: féltem elmenni, az az igazság, pedig 2 éve még a sebzett disznó után is bementünk a kukoricába, este...)
Lesznek olyanok akiknek nem tetszik ez az írásom, ebben biztos vagyok. Megértem. De valahogy el kell kezdeni egy szigorítást, mert ha ez így folytatódik, akkor ránk, vadászokra fognak vadászni a puskások…
Mindezt az írást egy vitaindítónak szántam. Annak érdekében, hogy kezdjünk el azon agyalni, hogy mit tudnánk tenni. Hagy lássa a „külvilág” is, hogy tenni akarunk a dolgok javítása érdekében.
Bizonyos részei hirtelen kipattant ötletek (nem mellesleg ez az a rész – újravizsgázás - , ami miatt rengeteg hozzászólást kaptam), de vannak benne olyan részek, amik már régóta érnek a fejemben."

Mire ide elér, aki olvassa, biztos megkérdezi majd magában, hogy jön ez ide? A két különböző gondolatmenet érzésem szerint valahol összecseng, a közös bennük az erdő, annak használata, a maga sajátos szabályai.  Mindkét oldalon vannak problémák, és mindkét oldalnál érdemes lenne vitázni ezekről a gondolatokról. A természetfotós is egy turista. De remélhetőleg a jobbik fajtából. Akiket én ismerek, azok betartják azokat a parancsolatokat, írott és íratlan szabályokat, de sajnos ez a kevesebb. Turisták és fotósok között is sokan nem értik ezeket a szabályokat, vagy csak nem akarják érteni, ők azok a legyintős felsőbbrendűek. Nem értik, hogy ha ő itt van, a vadász meg egy kilométerrel odébb miért nem lehet itt. nem zavar senkit, nem is látják... Sokan el sem tudják képzelni, hogy annak a parányi 9-14g súlyú  lövedéknek mekkora ereje van. Akár még 3-5 km távolságban is képes halálos sebet ejteni. Akik oktatják a természetfotózást, kicsit több időt szánhatnának az e fajta képzésre, tudásanyag megszerzésére. Sokan képzetlenek, járatlanok az erdőben való viselkedésben. Nem egy túlélő túrára gondolok, de egy két óra gyakorlati foglalkozás beférhetne a rekeszidő és az ISO értékek közé. Nagyon sok helyen található manapság úgynevezett tanösvény. Az erdei élőhely különlegességeinek, jellemző vagy ritka növény- és állatfajoknak bemutatása az erdei munkák régmúlt és korszerű formáinak ismertetése közérthetően, de mégis tudományos igénnyel kerül a látogató elé a tanösvények megállóhelyein. Nagy előny, hogy a kellemes séta közben a leírtakat láthatjuk és érzékelhetjük a valóságban is. Én is adtam már képeket, hogy hazai nagyvadjainkat betudják mutatni az igazi élőhelyen. A fák sűrűjében kihelyezett életnagyságú fotók is már sokat segítenek az állatok észlelésének begyakorlásában.

ez is csak egy véletlen találat...

Nem szándékoznék belemélyedni a vadászati oldalba, mert nem a tisztem, egyszerűen csak ez a vitaindító indított meg valamit bennem. Gondolatokat.