2013. február 7., csütörtök

Próbaképp

Próbaképp kimentem kicsit szellőzni a vadon rengetegébe. Tegnap este tíztől már szakadt a havas eső, majd rá félórára már a hó. Reggelre szó szerint bokáig ért a latyak. Gondoltam egy merészet, ha itt latyak van akkor otthon tuti, hogy hó. Hó volt. Van. Sikerült végre összerakni a gépem az új konverterrel, amit karácsonyra kaptam Orsitól. Kicsit bonyolult volt de sikeresen megoldottam. A Canon 1.4x konverter a Sigma optikával kicsit furán működik (teljesen manuál fókuszos lett, nem csak f/8 felett), de nagyon ott van a szeren. Már nem 500 mm, hanem 700 mm -en tudok fotózni, s mivel a gépem nem full frame, ezért még a képkivágás is más lesz. -Egyszerűbben: A Canon EOS-1D Mark II CMOS képérzékelőjének mérete 28,7x19,1 mm. Ennek következtében az érzékelő a hagyományos, kisfilmes gépekhez fejlesztett optikák látószögénél kisebb képet rögzít, a képkivágás okozta képméret csökkenés 1,3x-es. Tehát optikai csalódásként azt tapasztalhatjuk, hogy olyan lesz a kép, mintha 910 mm -en készült volna. Ha a fókusztáv 700 mm ami APS-C vázon egyenértékű látószöget ad, mint a 35 mm -es rendszerben a 910 mm -es fókusztáv. De attól a fókusztáv nem változik, marad 700 mm. Általában jellemző a gyártókra ez a fajta "túlkapás", hogy megpróbálják elhitetni velünk, hogy 910 mm -es a fókusztávolságunk. Ez így elég bonyolultnak tűnik, de azért ez nem is olyan komplikált. Mert ha egy optikai rendszert 500 mm -re gyártanak le, akkor a fizikai paraméterek nem fognak megváltozni, mert a képet nagyobb érzékelőre vetíti. A kép ugyan az az APS-C szenzoron is, csak a vetített kép lelóg róla, s így csak a közepét rögzíti.- Ott tartottam, hogy képkivágás. Lépjünk is túl ezen. 
Az erdei úton az apostolok lován, gyalog haladtam, mert siettem. Kicsit késésben voltam, beugrottam a pékségbe valamiféle reggeli szerű dologért és innen vettem a startot. Az erdőben úgy éreztem magam, mint valami gyorskoris. A tíz centis hó, az agyon ázott talajra esett és még ez is olvadt rendesen. Csúszkáltam jobbra-balra, de haladtam. Ebben az időben még az állatok sem mozognak. Közben valami esett is, de az erdőben nem igazán lehetett megmondani, hisz a szél folyamatosan fújta a havat a fákról, leginkább a nyakamba. Lassan mentem már, nincs hova rohanni. Egy árva nyomot sem láttam, viszont az erdő szép volt. Gondoltam elkanyarodok az etető felé, pedig nem is ma van a szórás napja, de hátha... Semmi. Csak a szél fújt egyre erősebben. Kezdett elmenni az a maradék kis fény is. Inkább készítettem egy két próba képet csak úgy magamnak, próbaképp.