Manapság már nem kell messzire menni egy jó kis iszapfürdőért. A nagy mennyiségű hó, az elmúlt napok folyamatos esőzései megtették hatásukat. Szinte minden nap figyeltem az időjárás jelentést és szerencsémre vasárnap délelőttre nem mondott esőt, viszont délutánra már riasztást adott ki a meteorológiai intézet. Gyors SMS váltás, lett volna... Este kilenckor már beletörődtem, hogy akkor most sem tudok kimenni a vadászat miatt, de Péter válasza éjfél előtt felébresztett. Igen. Hurrrrrááááááá!!! Ilyen öröm ujjongásban feküdtem vissza.
Nagyon vártam már a reggelt, egész éjjel szakadt az eső, hangosan verte az ablakot. Ébredés után első dolgom volt megnézni esik e még. Mekkora mázli, elállt. Pedig gondoltam kipróbálom új szerzeményem, az esővédő huzatot. Most is feltettem, biztos ami biztos alapon. Rendesen be volt borulva.
Azt hiszem igen jó vétel volt, egy: ilyet itthon még nem láttam, ez lehet az én fogyatékosságom is. Kettő: optika függő, és három: le lehet venni előröl a 'kupakot', így esőben is lehet használni azokat az optikákat, melyek nem "L" -esek Belülről csúszásgátló gumi bevonat van a szélén, ezért nem tud elmozdulni a tubusról. Kicsi dolog, de számomra nagy öröm. Pont egy hasonlót tervezgettem, mikor megtaláltam a neten.
Sajnos nem volt annyira jó fényviszony, mint amit szerettem volna, de nem is ez a fő. Végre kicsit kint tudtam lenni. Szerencsére a kocsiban volt a gumicsizmám, így kevésbé áztam el. Olyan mértékű víz van kint, hogy csoda, hogy az állatoknak nem nőtt kopoltyúja.
 |
| Ebben a kis vízben, beázott a csizmám. Felülről. |
 |
| Lassan itt a tavasz, lehet majd ki is hajt a kerítés oszlopa... |
 |
| Csak egy kocsinyom |
Elég nehézkes volt a sétálgatás, de mint tudjuk a versenylovakat is szántásban edzették. Már majd nem úgy is éreztem magam, izomláz és szügyig sárosan. Pedig még alig tettem meg pár métert. Természetesen a dámok a helyükön vártak. Most négyen hiányoztak a megszokott lapátos csapatból. Gyönyörűen bevártak, hagyták magukat, sőt még pózolgattak is.
Szokásos gyönyörködésemet egy -nem is tudom, hogy mondjam- futó zavarta meg. Ki az a hülye, aki szó szerint térdig érő sárban, egy vadászterületen futkos keresztbe kasul az erdőben, a fák között?! Nagy sikert aratott dáméknál. Mint a mérgezett egerek rohantak ellenkező irányba. Volt a bikák között egy aki nem futott, csak bicegve kocogott a többi után. Mikor kicsit lelassítottak, már messze jártak tőlem, én akkor értem a vadföld innenső végébe, mikor ők a másikat kezdték elhagyni. Elég komoly távolság volt közöttünk, a sánta bikáról nem tudtam egy értékelhető képet sem csinálni, amin látszana az esetleges sérülés, ha olyan. Az idő viszont kezdett rosszra fordulni, hirtelen feltámadt a szél, inkább visszafordultam, de előtte még a terület gondozóját még tájékoztattam a látottakról. Nem kellett sok idő és szakadt is az eső, ahogy megjósolták.
