A 20. jubileumi kiállításra kivittem magammal Dóri lányomat, még ilyenen nem volt és talán megtetszik neki ez az életforma. Ha már kijött velem, akkor ne legyen csak olyan vásáros ez a kis kirándulás, megkértem a benyomásairól, érzéseiről írjon már pár sort, valamint az általa készített képekből is küldjön az oldal számára.
Jubileumi fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállítás.
Valakinek munka, másnak élet. Van, akinek hobby, de van,
akinek hivatás. Mindenkinek mást jelent ez a kiállítás. Generációk látogatnak
el erre a rendezvényre, kik a rég nem látott cimborák, ismerősök miatt, viszont
vannak olyanok is, akiket csak a kíváncsiságuk hajt.
Sok tehetséges fotós képeit láthatjuk, ahogy egyre
közeledünk az erdőgazdaságok közös standjainak hátfala felé. Tovább haladva a
preparátor bajnokság helyezettjeit is szemügyre vehetjük, vagy akár érdeklődő
szemekkel nézhetjük tovább a többi, igaz nem díjazott, de annál gyönyörűbb,
részletesebben kidolgozott preparációkat. Tovább sétáló látogatók
megtekinthetik a fegyvereket vagy esetleg a horgászfelszereléseket. Ha végig nézte,
végig járta, akkor átmehetett egy másik épületbe, ahol például megtekinthetőek
a szebbnél szebb autók, vitorlás hajók és a katamarán. A vitorlás hajók közül
volt, ami régi, új vagy mostanában felújított, volt eladó és kiállított. Itt is
akadt kedvenc, a Lady névre keresztelt vitorlás, ami 1927-ben készült. Következő épületbe, ha átmentünk és állatbarátok vagyunk,
akkor a kutya kiállítás is megtekinthető volt, persze csak annak, aki időben
érkezett. Mi sajnos későn érkeztünk, így csak az épp haza induló, de annál
barátságosabb, játékosabb kutyákkal találkoztunk. Nem sajnáltuk a későn
érkezésünket, mert így is megtaláltuk a számunkra legszebbeket. Utunk végére
érve, mikor visszafele sétáltunk az épületek között, jobban szemügyre vehettük
az árusokat, ahol akadtak kedvenc kiírások, mint például a villás kosár alá a
„reggeli ajánlat” vagy kedvenc tárgyak, a rózsaszín, csipogó kutyák
személyében.
Végül visszaérkeztünk abba az épületbe, ahonnan elindultunk.
A rendezvény vége felé vettük észre, mikor már leültünk kicsit megpihenni, hogy
még mindig divat az a régi szocialista berögződés, hogy kiállításokon ingyen
lehet inni…
Berényi Dóra
