Az elmúlt napokban folyamatosan olyan szép idő volt, hogy megfeledkeztem a gépemben szunnyadó memóriakártyáról. A tegnapi nap eseményeit nézegetve tűnt fel, hogy más képek is lappanganak fotómasinám digitális tárházában.
Kittyvel voltunk a vadasparkban, mert már olyan régen jártunk fent. A belépőt pedig kicsit drágállom is, annak ellenére, hogy a helyi lakosok 20% kedvezményt kapnak. Vittünk mindenféle igazolványt magunkkal, minden lehetséges kedvezményt ki akartunk használni. Voltak érdekes dolgok, megtudtunk mikor milyen kedvezményt lehet érvényesíteni. Amit csak tudtunk igénybe vettünk, ezért az összegért azt mondom megéri. Vittem magammal gépet is, olyan régen készítettem már itt képeket. Nyakamban lógott az 1D mk II a 70-200 f/2.8 as optikával. Nem felvágás képpen akartam ezt ennyire kihangsúlyozni, csak a gép terjedelmét szeretném szemléltetni, mert a bejáratnál olyan pofátlanul erőszakosan támadtak le családi kép megörökítés címén, majd amikor mutatom a gyereknek, hogy itt lóg a nyakamban egy kicsit komolyabb cucc, mint ami nála van (Nikon 3100 D KIT optikával), még ő sértődött meg. Igazán nem leszólni akartam a gépét, de annyira irritáló volt a viselkedése. Mondtam neki, bocsi, de egy családi képpel már csak elbánok..., majd ott hagytuk faképnél. A vicces az volt, hogy még a gyerek is kinevette. Viszont meg kell hagyni ügyesek, egy kép némi -nekem nemtetsző- kerettel 990. Ez az aprócska kis baki nem rettentett el bennünket semmitől sem. A tükör jég úton korcsolyázva hősiesen végigjártuk az összes karámot, kifutót. Legnagyobb sajnálatomra eltűntek a vaddisznók. Furcsa volt a medvésfarkasos kifutó fáinak csonkolása. Ezt nem értettem, hogy miért így kell, de biztos van rá magyarázat, pl. veszélyes, mert korhadt belülről stb. Azért jól éreztük magunkat...
Portrék:
