Ha már gyerek, adjunk neki nevet. Mint első szülöttnek, gondoltam én adnék valamiféle elnevezést. Így lett Cool Breeze. Akik kicsit ismernek tudják, hogy honnan az elnevezés. A névadás után jött a mini tesztelés. Sajna tegnap hol esett, hol fújt, de nem volt kimondottan jó idő. Laci barátommal készítettünk azért néhány kockát, megörökítve a kés rövidnek szánt életét. Kettő egyforma penge készült, ebből csak egy kapott nyelet. A másikra Sanyi barátom jó voltából került egy kis kobra fonat a nyélre. Sokkal kényelmesebb lett, mint a csupasz vas.
Mint már előző posztomban említettem, a Cool Breeze ihletője az STS-5 az STS széria második legnagyobb modellje, annak egy egyenesebb rajzú változata volt, amelyet a Bark River internetes katalógusában láttam meg. S remélem a Cool Breezeben él majd tovább.
A Cool Breeze ha jól tudom még közepes méretű késnek tekinthető a 13,5 cm hasznos pengehosszával és 220 gramm tömegével. A Kaliforniai mamutfenyőkben tuti nem ezzel vágunk alagutat és biztos nem ezzel fogjuk kidönteni és felhasogatni, de a táborépítéshez és tábortűzhöz szükséges feladatokat jó hatékonysággal el tudjuk végezni vele. Ha egy igazi táborépítős túrára megyünk, talán célszerű egy összecsukható fűrésszel kiegészíteni a felszerelésünket a vastagabb ágak, kisebb rönkök darabolása érdekében.
A Cool Breeze 5 mm vastag acél nyersanyagból készült. Tapasztalatom szerint igen szívós, jól ellenáll a kipattogzásnak (remélem ez valóban így van, mert ez különösen hasznos tulajdonság, mivel terepen a sérült pengét újra élezni nem egy egyszerű feladat, pláne ha csak a természetben talált fenő szerszámok állnak rendelkezésre), ellenáll a korróziónak is. A terepkés szerepkörnek megfelelően 56-58 HRC keménységűre lett edzve. A kés anyaga WNR 4034-es típusjelzésű rozsdaálló acél (ez az igazi "solingeni" acél, a
Krupp művek gyártja), amit általában 54-55 HRC-re edzenek. Nagyon jól tűri a nedves környezetet és az éltartása már
megfelel az alapvető elvárásoknak. (Tulajdonképpen ez egy "tuningolt"
420-as acél, ami ~0,5% szén és ~14% króm mellett tartalmaz 1% mangánt és
1% szilíciumot is).
A kés markolata szinte teljesen hétköznapi palisander fa. melynek egyszerű oka csupán a megbillent (talán sosem létező) egyensúly helyreállítása, az egyébként fizikai tulajdonságaik és esztétikai értékük alapján joggal elterjedt egzotikus fákkal szemben. A kényelmes viselés érdekében a kés egy bőr tokot kap majd, illetve a hangulat kedvéért egy két késdísz is elhelyezésre kerül.
A kevés terepen végzett munka során, melyeket a késsel összeszokás érdekében is történt, nagy vonalakban sikerült feltérképezni a lehetőségeinek határait. Mint az elvárható, a túrabot, gyújtós aprítás és vékonyabb száraz ágak nem jelentenek különösebb kihívást. A markolat formájának alakítására még szükség van, hogy stabilan ülhessen a tenyérben. Sima felülete ellenére egyszer sem sikerült véletlenül eldobni, pedig lett volna rá lehetőségem. A markolaton kialakított törővégnek köszönhetően szükség esetén véshetünk is a késsel.
A késsel kapcsolatban az egyik kompromisszum (a méreten túl) a harcias jelleget és számomra tetszetős külsőt kölcsönző hamis fokél. Az ütőfával operálást rövidsége miatt igazán nem zavarja, ám ha a kés hegyével kell faragnunk (például a kanál fejének öblét), az esetlegesen támasztékként használt hüvelykujjunknak kellemetlen érzés lesz. Szintén a fokélből eredően a kés hegye gyengébb, tehát véséskor nem árt óvatosnak és legfőképpen figyelmesnek lenni a megmunkálandó anyag tekintetében. Ezt sikerült is letörnöm. A pengehát szépen lekerekített, így a szikravető indítását csak a vágóéllel tudjuk elvégezni, tehát ezen is javítani kell. Tűzet csak a BG késemmel tudtam csiholni, a Cool Breeze nem tudott olyan erőset produkálni, hogy a száraz fű lángra tudjon kapni tőle. Nem álltam neki kanalat, pipát farigcsálni, a kés mérete és penge vastagsága miatt azt hiszem nem erre való, de túrabotot készíteni, kisebb rönk fát kettévágni, gyújtóssá felaprítani igen. Itt elmondható nagyon jól dolgozott, gyilkos módon az ütőfát egyszer kétszer kisebb kővel is helyettesítettem. Ezen kívül egy nagyobb próbatételnek is kitettem a kést, az általam munkaasztalként funkcionáló szikladarabban fellelhető repedésbe bedugva próbáltam lefeszíteni darabokat ütőfa segítségével, sikerrel. Újraélezés csak a sziklán való lehúzás volt, majd ismét kis aprítás, szintén sikerrel. Összegzés képpen talán a penge szélességét csökkenteném, alakítanám a nyelet és az élsík szélességét szélesíteném, valamint ehhez alakítanám a fokél nagyságát. Azt hiszem elmondhatom, hogy még így is tetszik! Nagyon!
