Tegnap a verőfényes napsütést kihasználva, mind a 14,5 percet. Végre együtt volt kicsiny kedvencem mindkét példánya. Itt volt az idő egy két képhez, esetleg gondoltam valami próbára. A próba is részben megvolt, kialakítottam egy kis megfigyelő helyet. Meg kell hagyni nagyon jól szuperált, a már említett apró hibáktól eltekintve, mint a rövid nyél. Viszont új tapasztalatot is szereztem. Ha van zsinór-lyuk tegyünk bele valamit, amin keresztül rögzítjük a csuklónkhoz a kést. Akár milyen jónak is tűnt a nyél anyaga, sajna még így is sikerült egyszer eldobnom. Pedig nem is suhogtattam úgy a vakvilágba. Arra jöttem rá a nagy fene 'buskraftngban', hogy a tetszetős, nem minden esetben praktikus. A zsinór-lyuk kialakítása lehet jól néz ki, de olyan szinten felsértette a kezem az éles kialakítása... változtatni kell ezen is egy minimálisat. Sikerült kialakítani az elmaradt kaparóéleket a késeken. Kipróbálgattam -tudom nem erre való- mennyire lehet esetleg dobni a kést. Meglepetést is okozott. Nagyon jól működött a dolog, viszonylag nagy gyakorisággal -több mint 50%- talált heggyel a célba (sajna a sötétebb nyélből kipattant egy kis darab a dobálózás miatt, de majd orvosoljuk). Mind kettőn kényelmes a nyelezet átalakítása, sokat segített a rövidségének elviselésében.
 |
| az eredeti, kiindulási változat |
 |
| ... és a változtatások után (kicsit használtan) |
A keskenyebb pengéjű késnek kicsit vastagabb lett a nyele, mivel három fíber alátét került a fa markolathéj alá. Ez által kicsit osztrákos lett a piros-fehér-piros színnel, de a sötét markolathoz szerintem jól áll.
Összességében, még mindig szeretem, sőt kezdem tényleg nagyon megkedvelni. Apróbb, precíziós faragásokra nem valószínű, hogy fogom használni, de ki tudja. Erdőben jó és kellemes segítőtársnak bizonyult eddig. Amit nem bír, ha nincs fenőkő/acél az embernél és esetleg egy mészkő sziklán próbálja meghúzni... Ettől kicsit karcos lesz, de működik.
