2013. szeptember 23., hétfő

Búcsú

Búcsút mondtam netes keresőmnek, a "tűzrókának". Immáron közel 20 napja képtelen vagyok belépni a blogom profiljába, ezért sűrű könnyhullatás nélkül megváltunk egymástól. Kénytelen voltam belátni, hogy a Google-chrome-ot kell használjam. Agyő Firefox!

Az elmúlt napokban többször jártam kint az erdőkben, hallgatózva, így bőgés idején. Szeptember első hete nem igazán kedvezett a szarvasbőgés szerelmeseinek, még késő este is hallgatott az erdő. Vadászatok azért voltak, de elbeszélésekből kiderült ők sem láttak sok mindent. Ebben az időben találkoztam még kisebb bika rudlikkal is. De lassan beindult. Na ez kicsit túlzás volt, nyöszörögtek, bőgicséltek. Betartva a szabályokat csak a kerítésen kívülről hallgatóztam, mivel vadászati idény lévén csak engedéllyel látogatható az erdő. Erre a napra viszont nem kaptam engedélyt. A kukoricát learatták szerencsémre jó belátást biztosítva a területre. Ha nem mehetek be, akkor itt a kerítés tövénél le is kuporodok. Nagyban harcolok a gazzal, mikor meghallok egy ismerős hangot: "le a fegyverrel!" hangzott a felkiáltás. Majd nagyot röhögtem. Egyik vadász ismerősöm volt az, lakossági bejelentés alapján, egy elütött szarvasbikát keresett. Megyek segítek, több szem, többet lát, meg ha a platóra fel kell tenni, hát egyedül bajos lesz. De előbb figyelj ide, mutatom neki a kerítésen tátongó hatalmas lyukat. Itt egy elefánt is kifér... Telefonon azonnal intézkedett is. Beültünk az autóba, indultunk a bika felkutatására. Közben hétköznapi dolgokról beszélgettünk, de figyeltünk is. Azt mondták az út melletti árokban fekszik, alig látszik ki belőle. Látott már bikát, aki ezt mondta? Közben előkerült a lelkes bejelentő is, aki megmutatta a pontos helyet. Természetesen egy elütött őzbak volt. Gyorsan felvilágosítottuk emberünk, ez csak egy őz. Tudják, mondta: ha szarva van az szarvas. Inkább nem feszegettük tovább ezt a kérdést. A héten ez már a második dög volt amit találtam/tunk.


De eljött az idő, végre bemehettem kicsit fotózgatni. Nem győztem kapkodni a fejem, úgy suhantak az árnyak a fák közt. Kis idő múlva az egyik árny hirtelen egy nyílt részen volt. Nem igazán zavartatta magát, tudta, nem ő van most porondon, majd egy hónap múlva. Érdekes, hogy szeptemberben szinte teljese kiürül az erdő. Ami persze nem igaz, csak valamiért úgy tűnik. Alig látni vadakat, sokkal mélyebbre kell vándorolni az erdőben.


Legutóbb is egy új utat választottam, de ekkor már társam is volt. Edina teljesen be volt sózva, hogy valamit tudjon fotózni, hisz szegény ebben az évben még alig volt kint. Én is izgultam rendesen. Szinte mindent láttunk. Gímet, dámot, muflont..., de fotó az nem született. Sajnos. Viszont kinéztünk egy jó helyet az egyik kedvenc részemnél, majd délután... Sikerült belefutnunk két gombászóba is. Csendben bandukoltak, néha csak egymásnak kurjantottak, hogy a csendet megtörjék. Figyelmeztettük őket, hogy kicsit tilosban járnak. Megköszönés helyett, a néni még le is ba... szúrt bennünket. Ennyit erről. Edina nem tudott eljönni délután, viszont Laci ráért. Kimentünk, felvertük a les-sátrat és vártuk a jó szerencsét. Még tán öt perc sem telt el, mikor feltűnt egy fiatal dám bika. Laci észre sem vette... majd a sátor mellett talán 5-6 méterre egy fekete dám tehén és egy virgonckodó borjú. A kis fiatal önfeledten ugrabugrált, semmivel nem törődött. Anyja hirtelen megállt, megmerevedett és villám gyorsan el is tűnt. Mondtam Lacinak ne fészkelődjön annyit, de ekkor meg sem mozdult. A hevenyészett bőgő kürtömmel bőgtem egyet, majd vártunk, füleltünk. Néhány pillanat múlva már tudtam miért mentek el a dámok és miért nincs mozgás sem.



Az egyik etetési hely közepén, nagy hanggal, téli álcaruhában -fehér nadrág, fehér felső- megjelent egy népes család. Apa természetesen zöldben, 10 méterrel a család többi tagja előtt. Kimásztam rejtekünkből, még a menésemben is próbáltam mutatni feldúltságom. Rövid kérdés felelet játék -természetesen feleslegesen-, majd apa kioktat a "lővilág" fogalmából. Ezt idéznem kell...: "...tudja, ilyenkor nem lehet vadászat, hisz még nincs lővilág. Majd este!" Röviden azért ide biggyeszteném: lővilág, az az időjárási körülmény, amikor a vad elejtéséhez megfelelő fényviszonyok állnak rendelkezésre. Ez pirkadattól napnyugtáig tart. Tehát a gyengébbek kedvéért, nem, NEM napnyugtától pirkadatig. Nem tisztem minősíteni, de távozásuktól visszhangzott az erdő. Legalább minden zavarás nélkül megigazíthattuk a les előtti előteret a jobb képek reményében.

Fújtam megint kettőt. Kis fülelés, annál több gyerek kacaj. A bőgés imitáció újabb két turistát eredményezett. Már várom a FEHOVA-t, indulni fogok a szarvasbőgő versenyen. Nálam aki több turistát, gombászt tud behívni.... Különben is, este hatkor ne vigyünk már ki hat év körüli gyereket az erdőbe gombát szedni. Negyed óra múlva, mi meg a sátorfánkat szedtük. Egy élmény volt.

Egyébként egy hasonló felirat van kifüggesztve szinte minden évben az átjáróknál és a kapuknál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése