2014. február 24., hétfő

Ócsa, megnyitó

Tovább dübörög a Vadászat objektívvel kiállítás. Szombaton nyitotta újra kapuit, most az ócsai Egressy Gábor Szabadidőközpontban. Lehet sokaknak ez nem akkora dübörgés, mint a Mezőgazdasági Múzeum, de minden apró robajra szükség van. 
Péntek este némi kis zökkenések után sikeresen feltettük a képeket, hogy szombatra minél kevesebb maradjon. Nagyon kedvesek voltak az Évák akik segítségünkre voltak, minden ment a maga útján. Szombaton a késő délutáni megnyitó előtt egy órával már barátkoztunk ismét a fallal. Névjegyek felhelyezése, vízszintezés, és természetesen a nagy molinó kihelyezése volt a feladat. A molinónk már a múzeumnál is problémát okozott egy ember részére, ismét beláttam, két emberes. Mészáros Gábor barátunk ismét sokat segített, mert szegényre rámasszíroztam a végét, mert lemaradtam volna a megnyitóról. 


Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy Bukodi Károly Ócsa város polgármestere is részt tudott venni a megnyitón, valamint köszöntőt is mondott a kiállításunkon. Magát a rendezvényt, Cseke Sándor a Vadászlap kiadó-főszerkesztője nyitotta meg, a beígért kis csavarral. Súgtam a lányoknak mire készüljenek, de Sándor is már említett nekik. Teljesen fel voltam készülve, még írtam is egy rövidke szöveget, de nem lett volna fair a lányokkal szemben, ezért saját kis kút fejemből adtam elő a sztorit. Azért ne maradjon olvasatlanul a még mindig a zsebemben lapuló papíros, inkább megosztanám néhány olvasóval. Hozzá kell tennem, hogy valahol olvastam ezt a párbeszédet, amiből a gondolatokat nagyon magaménak éreztem.
Valahogy így szólt volna...:


- Hagyj békén meg kell írnom ezt a szöveget! - förmedtem rá.
- Milyen szöveget? - Nézett rám gúnyosan…
- Afféle bemutatkozást, és fogalmam sincs, mit írjak!
- Írj egy receptet! - mondta vigyorogva
- Jaj, ne izélgess, már hát magamról kell valamit írnom! - horkantam föl
- Hát akkor írd meg, hogy felgyújtottad a szomszéd garázsát! –mondta nevetve.
- Van normális ötleted is vagy csak szórakozol velem? - néztem rá fenyegetőn.
Mélyet szívott a pipájából, a dohány sercegve felparázslott, arcának pirosas derengést kölcsönözve.
- Akkor meséld el, hogy ellopták az első igazi kamerádat, hogy el kellett jönnöd a katonaságtól, meséld el, beszélj arról, hogy lettél élő szülőkkel is olyan mint egy árva, mert szegények állandóan csak dolgoztak, mondd el, hogy szinte mindenki utált az iskolában, mert anyád volt a pártállam vadászházának a vezetője. Mesélj a nagymamáidról, akik részesei voltak a nevelésednek nyaranta, mesélj a régi rejtekhelyeid dohos szagáról, a stégről Szolnokon, az arborétumról, a cserkészút takarításokról, az eperfáról, amin szinte mindennap lógtál, mesélj nekik Afrikáról, Csergezán Pali bácsiról, az erdőről, állatokról, a hozzájuk fűződő viszonyodról, a lányaidról, a sikereikről. A családodról!
Meredten bámultam rá…. 
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. - feleltem halkan.
- Dehogynem! - kiáltott rám - Az emberek szeretik az ilyen marhaságokat… szeretik látni, hogy lesz egy egyszerű kiskölyökből valaki, szeretik végignézni, ahogy kezdi valóra váltani az álmait, olyan ez, mint egy igazi bolivúdi siker sztori… írd le ki vagy te!
- Pont ezzel vagyok bajban, - pillantottam rá – ki vagyok én?
- Hát a Berényi, a Berényi Csaba! –felelte komolyan.
- Igen… a Berényi… az vagyok. De valójában tudod ki, vagy mi vagyok? - kérdeztem halkan.
- Tudom. - felelte közelebb lépve.
Egy nyitva felejtett ajtó vagy, semmi egyéb… bejönnek dolgok rajtad és te csak megfigyeled őket… nem adsz hozzá semmit, nem veszel el semmit, csak hagyod megtörténni és megmutatod. Semmi több. Semmi misztikus, semmi nagyszabású. Csak egy kissé kopottas ajtó.

Valami ilyesmi volt a papírra vetve...
Kicsit később derült fény arra, hogy a "Művház" igazgatónője - akinek szintén nagyon köszönjük a sok segítséget -, Jarábik Klári sokat segíthetett volna a dialógusban, hiszen a Szegedi Nemzeti Színház, majd kecskeméti Katona József színház művésze volt.

a TÁRLAT, részlet
Bukodi Károly polgármester úr köszöntő szavai...
Mi, az alkotók (egy alkotó közösség) 
Cseke Sándor kiadó-főszerkesztő megnyitója
Jarábik Klári, a Szabadidőközpont "Művház" igazgatója.
(külön említette, hogy ne hívjuk művháznak)
A képekért köszönet Berta Lászlónak!

A rendhagyóra sikerült megnyitó után volt egy kis kényszerszünet, mert a digiráma vetítés a helyi vadászbál megnyitójának részét képezte. Az elnöki szavak után végre mi jöttünk. Szerencsére a technika ördöge sem szólt közbe, minden szépen lement. Pipa!

Még egyszer ezernyi köszönet mindenkinek aki segített a megvalósulásban, külön köszönet illeti Klárit és Gábort a sok önzetlen segítségért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése