2014. május 5., hétfő

Húsvétozástól a majálisig I.

Húúú, de régen jártam, írtam itt. Húsvét óta nem is emlékszem, hogy mik történtek. Kittussal mászkáltunk, néztünk repülőket, meg izéket, de régieket, készültem pályázatokra, válogattam képeket és még készültek is. Pár napra még húsvét előtt sikerült elbújnom mindenki elől, beváltottam az egyik nyereményemet, meglátogattam egy vadászházat. Kell egy kis nyugalom, pihenés. Fizikálisan és szellemileg is el vagyok fáradva, már a fotózás sem dob fel. Eddig jó volt az erdőben feltöltődni, de az utóbbi napok, hetek, már nem segítettek. 
Nem is akarok itt senkit se fárasztani az ügyes bajos dolgaimmal, hisz ez csak rám tartozik - és arra a tömegre :) akivel megosztom -. 
Nem akarom ismételgetni magam, pláne megint felhúzni az agyam ezen a gép dolgon, meg az élességi síkon, de folyamatosan ezt próbálgatom, hol ilyen, hol olyan sikerrel. Amit sikerült megtapasztalnom már többször is, hogy f/2,8 -on 70-200mm -en élesek a képek, 500 mm és f/6,3 már nem. Mi ebből a tanulság? 70-200 -at használom. Olyan szinten, hogy már le sem tudom venni róla. SZÓ SZERINT! Kiesett az a fránya kis rugós pöcök, amivel az objektívet le lehet választani a vázról. Azon gondolkodtam, már csak 14 gomb van ami kieshet elromolhat - még két hétig tart a gép? -. El sem merem vinni a Camerába... olyan oda bemenni, mint amikor Mirtil cicát viszik az állatorvoshoz. 
Sétáltattunk kutyát Kittivel, Bogit. Imádni való az a blöki. Kérés nélkül is úgy pózol. hogy szinte hihetetlen.
























Kutyasétáltatás után jött időrendben a kis pihenés, az egyik pályázaton nyert hétvégi vadászház látogatás. Kellemes volt, két szobát ismertem meg igazából a vadászházból, az egyik a fürdő volt. De azt legalább jól megismertem. Szerencsémre a reggelinél fény derült állapotomra, melyet egy régi, dédanyáink ősi praktikájával sikerült orvosolni. Így már a szinte megszokott 20 méteres körön kívülre is elmerészkedtem. Három napi koplalás után üdítő volt a kimerítő vacsora. Azért elárulom a titkot, nem széntabletta, nem ilyen-olyan hasfogó, nem. Csak egy deci víz és egy teáskanálnyi ecet. Csodákra képes!





Pár napos "pihenés" után kilátogattunk a repülőtérre, Budaörsre. Valamilyen veterán találkozós sztori volt, minden öreg volt a repülők, az autók, az emberek... Na jó, azért volt rengeteg gyerek is, mint például mi is. Találkoztunk Jenő barátommal, akitől kölcsönöztem egy felszerelést egy pályázati anyag elkészítésére. Próbának rögtön "lenyúltam" a teléjét. Élmény volt vele fotózni.