Hol is hagytam abba... Budaörsi reptér. Igen!
Másnap mentem épületet fotózni, nem is akár mit, a Vigadót. Egy fotópályázatra öt megújult épületet kellett fotózni, viszont csak két épületbe engedélyezték a belépést és a fotózást. Ludovika, Pesti Vigadó, Várkert, Kossuth tér, és a Zeneakadémia. Első fotósséta, első csoport Vigadó. Reggel 8:45, gyülekező. Gyűlünk, Zsoltival itt vagyunk ketten, tőlünk pár méterre lődörög egy srác valami géppel, kisvártatva előkerül még egy. A gazdasági bejáratnál tollászkodunk, senki nem tud rólunk, mi legyen a sorsunk. Nagy nehezen kiderül, ímél (az új elfogadott helyesírási szabály szerint van írva, ha valaki nem tudná. Nem vicc, komoly. És a deviszont is az, elfogadott ezzel az írásmóddal. Bocs a nyelvtan leckéért.) van, de kísérőnk nincs. A helyi biztonságiak nagyon kedvesek, rögtön felhívták a főnöküket, majd átadták nekem a telefont és lebeszéltem , hogy oda megyünk és azt nézünk meg, fotózunk le amit szeretnénk. Egy új és fantasztikus világ tárult elénk. Csodálatosan szép lett az épület. Nagyszerűen kapcsolódnak egymáshoz az 1800 -as évek közepén (1865) és most, a XXI. században épült modern részek. Régebben jártam már bent egy -azt hiszem- Psota előadáson. Egy szó, mint száz, szép lett.
Délután meg kellett néznem az egyik kedvencemet, Sebastien Loebet és ha már lúd legyen kövér, természetesen Michelisz Norbit is. Az i-re a pontot a hazai ralisok bemutatója tette, Turán Frici és Tagai Tomi személyében. Azt hittem itt a vége, de akkor jött még Kiss Norbi a kamionjával és valami parádésat ment. Tátott szájjal néztem az MTA elől.
