2015. március 5., csütörtök

Az élet ismétli önmagát...

Reggel nekivágtam a rengetegnek. A tavasz hónapjának első napján, kissé ködös, párás időben értem ki. Nagy reményeket tápláltam a kint létnek, piszok jól éreztem magam. Szinte teljesen fel voltam pörögve. Nem tartott sokáig a pörgésem. Nem nehéz kitalálni miért, a szarvas ifjak és öregek dobálják fejdíszüket. Nem szoktam káromkodni - itt -, de ez a sok kretén állat, nagyon tele van velük a burám. Csatárláncban vonulva mennek az erdőben, ha meglátják az embert, zavarukban nem tudnak mit csinálni. Én tudtam, pakoltam. Elindultam ellenkezőleg, kb. 150 métert kellett csak megtennem egyedül, utána lett társam. Hamar leráztam Elindultam a másik kedvenc nyiladékom felé, talán lesz kint valami. Nem találtam semmit, ezért visszafordultam. Tök véletlenül kikbe botlottam... A kis baráti társaság megint jött ki a nyiladékra. Amikor észrevettek, megálltak, összevárták egymást. Lejöttek a nyiladékra, már köszöntek - legalább -. Kérdeztem tőlük agancsozni jöttek e, természetesen NEM volt a válasz, mit is képzelek, csak sétálnak az erdőben. Kötekedésként megjegyeztem nagy baráti séta lehet ha 35 méterre vannak egymás mellett. Gondoltam vannak olyan rafináltak, hogy kivágják magukat azzal, hogy gombát keresnek... 
Ők lefele én nyugatnak véve az irányt mentünk a magunk dolgára. Jó nagy kanyart tettem meg, de megint beléjük botlottam, szokásos felállás, de még mindig üres kezek, zsákok. Az egyik oda is szólt nekem, "mi maga nyúl?" Kifelé menet épp egy Passat állt be a kerítésen belülre. A vicces az volt, hogy még rám néztek ferde szemmel...
Na ez egy ilyen délelőtt volt. Összepakoltam és átmentem Hidegvölgybe.
Már régen jártam itt, talán két éve is van már. Akkoriban nem tetszett a terület "levágása" és ezért hanyagoltam kicsit. Van itt egy-két kedvenc helyem, szeretem nyiladékok és maga a vadetető és környéke. Legközelebb is ide fogok jönni, szépek a dámok és a környezetben is visszaállt a rend.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése