Tavaszodik

Már napok óta kellemesen melegszik az idő, egész nap süt a nap, az emberekről kezd lekívánkozni a téli ruházat. Nincs ez másképp az állatoknál sem. egyre többször lehet találkozni a téli szőrzet maradványaival, főként az etetők közelében. A gímek ismét elkezdték az agancsnövesztés évről évre ismétlődő ciklusát. A fiatalok még büszkén viselik fejdíszüket, amit az idő nem is oly sokára majd tőlük is elvesz. Sétálva, meg-meg állva, figyelve az erdő csendjét, olykor hangjait, egyre többször látni madarakat kergetőzni a levegőben, fekete harkályokat, zöld-küllőket láttam ily módon vidámkodni egymással. Igen, ha lassan is, de közeledik a tavasz. Reménykedtem, hogy ma olyan nap lesz, hogy bővelkedni fogok látnivalóban. Megfogadtam, ha belebotlok egy agancsozóba, akkor azonnal haza megyek. Szerencsére nem így lett. Oszi is a kerítés mögül bámult, kissé búslakodva, hogy most nem kísérhet el. Meg kell valljam örültem neki. Hogy lelőjem a poént, az öröm nem tartott túl sokáig, kis idő múlva egy falka kutya csapódott a nyomomba. Anya és három kölyke. Csak négy dám és egy fiatal gím bika ugrott meg miattuk. Erről a napról ennyit, itt már nem lesz semmi. Szerencsére nem így lett, anya talált valami állat koponyát, szájába vette és hazáig futott vele, nyomában a kölykök. Megúsztam....

Mentem tovább a les irányába, megnézni, hogy mit is kellene felújítani rajta, malacozott e benne valami koca stb. Szerencsémre megúsztam, azt nem mondanám, hogy minden a legnagyobb rendben, de megoldható.
Vicces volt, mikor kiszúrtam egy fiatalabb bikát, még fent az agancsa is, gúnárkodva bámultuk egymást. Szép lassan megunván a nyaknyújtóztatást odébb sétált. Közben észrevettem még öt, de már korosabb bikát is, akik követték fiatalabb társukat. Kicsit takarásban voltunk, ezért inkább én mentem utánuk, jobban kergetett a kíváncsiság. Oly annyira, hogy mikor átértem a dombon, meg sem fordult a fejemben, hogy pont a domb másik oldalán pihentek le, gyakorlatilag 20 méterre tőlem. Gímeknél ekkora közönyt még nem nagyon tapasztaltam, vagy egyszerűen annyira jó volt a szelem és minden...
Visszafelé már nem igazán jöttek szembe vadak, no és már közeledett a nap delelője is, amikor a fényképezés is már nem az igazi. Túl erős fények nem előnyösek.