2015. július 10., péntek

Vadász leszek...

Régi álmom teljesülhet - ha tanulok rendesen -, vadász lehetek. No nem akarok előre inni a medve bőrére, de bízom benne, hogy sikerül a vizsga. Nem egy olcsó sport, sőt...
Láttam már többször, hogy a gatyája még csak hagyján, de az egész ruhatára rámehet az embernek. :) Ezért is döntöttem inkább csak az elsajátított elméleti ismeret hasznosításán, nem szeretnék pucéran hazakeveredni egy-két madár levadászása után.
A tanáraink, mestereink, régi és új motorosok, akik ismertek már gyerek koromban, vagy most volt kénytelen megismerkedni velem. Sok régi emlék támad a múltból: Egri Feri bácsi, Kiss András bácsi, Fekecs Gabi és még sorolhatnám. Hihetetlen jó ez a kis "emlékdömping". Eszembe jutnak a hajtások, egy két egyéni vadászat amikor én is kint voltam, terítékek, kűrt szólamok, hát úgy minden.
A hétvégéken vadászatokat játszunk el, öööö ez nem játék! komolyan tanuljuk a berendezési tárgyakat, mind nagyvadas területekét, mind apróvadas területekét. Komoly fejfájást okoz a rengeteg madár felismerés, amit kicsit másképp gondoltam még anno. Már lassan meg tudom különböztetni a kis liliket és a nagy liliket repülés közben, de sajnos a lassan-on van a hangsúly. Nem egyszerű, annyi kacsa van, hogy csak tátott szájjal bámulok. A felét nem is ismerem, persze ez az én szegénységi bizonyítványom, de azért meglepődtem. Eddig nem nagyon foglalkoztam velük, fotózni sem fotóztam őket. Talán a darvakat, gémeket, kócsagokat... Azért a szőrmések közt is ért bennünket piciny meglepetés.
ki, kicsoda?
régi katona társ :)


nem szalonna, szalonka
folyik a szakmai munka, Pista bácsi ez gím? vagy dám?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése