2016. január 17., vasárnap

Big five és a nyúl

Mit is jelent ez a kifejezés? A Big Five eredetileg egy vadászkifejezés volt, az öt legnehezebben elejthető és ezért legnagyobb presztízsű afrikai vadat jelentette. Ezek az afrikai elefánt, az orrszarvú, a kafferbivaly, az oroszlán és a leopárd. Szinte minden országnak van valamiféle bigfájvja. Itthon a gím- és a dámszarvas, a vaddisznó, a muflon és az őz képviseli ezeket a fajokat. Zárójelben jegyezném meg, hogy a magyar big five-ról Prihoda Juditnak van egy nagyszerű akvarellje. Igazából csak ennyit akartam erről mesélni, de mint mindennek természetesen ennek is oka van. Az ok egyszerű, egy meghívásnak eleget téve jót sétáltunk a hazai erdőkben. A "bűnös" Micskó Zoli barátom volt, ő követte el ellenünk ezt a fantasztikusra sikerült merényletet. Zolinak már régen dédelgetett álma volt, hogy a természetfotó kör tagjait, vagy közülük néhányat meghívjon egy kellemes sétára. Most Csótai Laci barátommal sikerült eleget tennünk a szívélyes invitálásnak. Sajnáltuk, hogy a csapat harmadik, illetve negyedik tagja (de ez nézőpont kérdése) Gyurom Jani egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott velünk tartani.
Pénteken az esti órákban érkeztünk, gyors bemutatkozások után nagyszerűt beszélgettünk némi jófajta nedű kíséretében. Jéger+sör, sör+jéger. :) Kb. úgy hajnali egyig élveztük e két remek partner társaságát, reggel meg hatkor keltünk. Zoli nagyszerű programot állított össze, állítása szerint nem úgy sikerült, ahogy ő elképzelte, de Lacival nagyon jól éreztük magunkat. Csak hangsúlyozni tudom minden mondatban, JÓ VOLT! Már 50 méter séta után egy kisebb dám tarvad "banda" került utunkba. Nem mentünk olyan túl sokat, talán olyan 4-5 km a délelőtt folyamán. Csodálatos volt az idő és a táj is. Láttunk egy szép rókát is, fotózni csak az élmény miatt fotóztunk. Igazi kép úgy, végig nagybetűvel, nem készült. Rengeteg holló is van ezen a vidéken, parádés volt amit műveltek a levegőben.
Sok dolgot nem tudtunk fotózni, így egymáson éltük ki ezen ambíciónkat. van aki lehet nem szeret préda szerepben tetszelegni, de azért jól állt hálótársamnak ez is. Meg kell jegyezni a nyakában lógó kis pajtija sem semmi, hihetetlen képeket produkál. Láttunk egy jó kis rudlit tízen valamennyi gím tarvadból, egy őz is elénk szaladt, no és, hogy teljes legyen a kép, még egy dám tehén. Visszafelé menet belefutottunk még dámokba és megriasztottunk egy disznót is. Cserkelgettünk muflonokat, sajna nem arra mentek amerre mi szerettük volna, de ilyen a "vadász" szerencse. Zolival rámentünk még a friss szántásnál legelésző fiatal bakra befejezésül.
A kis délelőtti kiruccanásunk után egy nagyon jó kis ebéd és már indultunk is tovább az ellenkező irányba. Ez az erdős rész teljesen más volt, mint reggel. Széles nyiladékok, szép tölgyesben csatangoltunk. Itt is jól indult egy suta a fiatal bak gidájával. Percekig szemeztünk, majd természetesen nem mi untuk meg. Az utolsó nyiladéknál találkoztunk egy nyúl úrral, tökre meglepett, hiszen ez a rész már inkább hegyvidéki, mint alföldi. Hát így találkoztunk a magyar big five-val és a nyúllal. Olyan jól éreztük magunkat, hogy észre sem vettük mennyire elrepült az idő, majd nem ránk sötétedett mire elértük a kocsit. Mostanában bújom a régi vadászkönyveket, ez ihlette ezt a képet.


Zolikám, nagyon köszönjük az élményt és mindent, neked és családodnak is! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése