Tegnapi napon Barkával elmentünk egy kutyasuliba. Egy kedves barátunk unszolására, mert olyan sokszor mondta már... Nem bántuk meg. Első infónk egyszerű engedelmességi óra lesz és 10 körül már otthon is vagyunk. Azután kiderült, hogy vadászkutya képzésről van szó. Egész délelőtt tartott, elég nagy erőfeszítés volt a kutyák részére. Az izgalmat két dolog adta igazából, a legtöbb kutya drótos vizsla volt és az egyik neves tenyésztő tartotta az órát. Sok dolog volt amit még nem csináltunk tudatosan, de az első lépések jól sikerültek. A helyben maradás még nem tökéletes, de ezt könnyen lehet orvosolni. Viszonylag könnyen :)
A lőtt vad keresése sikeres volt, igaz nyúllal még nem találkozott, így az "állaga" és a szaga ismeretlen volt. Nem hozta vissza, ami a feladat lett volna, de legalább a fél utat teljesítette. A fácánnal csak az emlékeket kellett felidéznie és másodjára már ment szinte hiba nélkül. Egy elfogult gazda szemszögéből természetesen. Csapázás is remekül ment, a vadat azonnal megtalálta, viszont nem tudta mi a feladat befejezése, az elhozatal. Nem hozta el, de megtalálta azonnal. A végső feladat volt talán a legizgalmasabb, élő fácánt kellett megtalálnia, jeleznie. Meglepődtem... elsőre! Ahogy kell. Nagyon elégedett voltam vele, ha rendszeresen tudunk járni Katihoz, a VAV vizsga is meglehet talán októberben. Nagy öröm lenne számomra is, a kutyának is.
