2011. november 23., szerda

Vadcsapáson

Imádom az ad hoc dolgokat. Ilyen volt a vasárnap is. Kivitettem magam az erdő szélére, kis nyugira vágyván. Kinéztem magamnak egy új helyet, ahol talán lehetne egy-két rókát, esetleg ölyvet fotózni. Na majd meglátjuk...

Ott tartottam, hogy kimentem sétálni kicsit az erdőbe, nem sok kedvem volt emberek közé menni. Épp csak a kerítésig jutottam -itt mindig megállok hallgatózni, leskelődni-, már a drót fonattól kb húsz méterre egy remek kis dám bika legelészett zavartalanul. Óvatosan átmentem a létrán, annyira magával volt elfoglalva, hogy még arra is hagyott időt, hogy beöltözzek és a gépet, állványt is előkészítsem. Szó szerint rá kellett szólni, hogy végre velem is törődjön egy kicsit.


Megvártam míg besétál az erdőbe, majd indultam szép komótosan tovább. Nem is kellett sokáig mennem, halk zörej hallatszott a környező bokrokból, figyelmetlenségemnek köszönhetően megugrasztottam pár muflont. Azért oly nagyon nem ugrottak meg, pár méter után már csak sétáltak, néha megállva, figyelve. Elég nagy körre szántam el magam, kivételesen még készültem is, inni- és ennivalóval. Apropó ennivaló. Már november elején láttam a sok sózót a területen, sokkal többet, mint tavaly.
Már szépen elkülönítve, a nagyobb testű és kisebb állatoknak. Így legalább a disznók nem lökdösik odébb. Tovább óvatoskodva az erdei ösvényeken, ismét egy muflon csapatba botlottam, kicsit megbámultak, de rohantak tovább. Gondoltam a következő megálló az ötszáz méterre lévő szóró lesz, ott bevárom őket.
Elhelyezkedtem, szépen beástam magam a levelek és egyéb hullatékok közé, majd vártam. Itt el is költöttem kis elemózsiámat. Már láttam, hogy jönnek visszafelé, de a kicsiny feltámadt hűvös fuvallat tovább röptette szagom, így nagy ívben elkerültek. Ha már ez nem jött be, akkor harcmodort váltva elindultam egy vadcsapáson. Nem telt bele sok idő, rögtön eljutott a tudatomig, hogy mekkora hülye vagyok, és ráadásul mekkora malacom is van egyben. Ezt az utóbbit akár szó szerint is lehet érteni.
Nagy magányomban bandukolva, a nem éppen nekem "készített" úton egyszer csak közeledő avar zörgést hallva, mire felocsúdtam már át is "gázolt" rajtam egy malac. Annyira megszokta, hogy ott jár, nem is törődött velem. Azért nem órákról van szó, csak talán kettő percről. Megállt, turkált egy kicsit -én fotózgattam-, majd tova, el. Gyorsan átgondolva a villám randi további verzióit inkább más úton folytattam barangolásom.
Azt hiszem nem lett volna őszinte orcámon a mosoly, ha anya is jön kis dédelgetett kedvence mögött.
Közben a muflonok szépen megkerültek, és ismét csak szembe találkoztunk. Arra esélyemse volt, hogy megörökítsem a csapat bármely tagját is. Mintha ott se lennének mentem tovább. Lassacskán elérkezettnek láttam az időt a következő megállónak. Az eltelt több mint két órában semmi sem zavarta meg a nyugalmam. Eddig! Bambulva a nyiladékot -reménykedve egy két átváltásban- iszonyatos csörtetésre kapom fel a fejem. Hat-hét kos iszonyatos vágtában rohan ki az erdőböl, át a nyiladékon és tova. Ezek csak embertől riadhattak meg... -gondoltam-. Egy fiatal pár jelent meg a nyiladékon, a srác vállán egy kályhacső méretű optikával. Ha már így "összeismerkedtünk" gyorsan informálodtam, hogy engedély stb., látták e a muflonokat meg ilyesmi. Vigyorogva válaszoltak, hogy persze olyan szépen szaladtak, és még a vadásszal is beszéltek. Rövid kis párbeszédünk után azért érdekes mód nagyobb iramra váltottak, és megcélozták a kifelé vezető utat.
Elindultam én is a következő megállóm felé.
A régi, kedvenc, düledező magaslesem alá vetettem be magam, és a szederágakat. Olyan szerencsétlenül ültem be. hogy mire kikászálódtam a növényzetből, már több sebből véreztem. Megvívván a saját kis harcom a támadó indákkal, újra beültem, figyeltem. Tőlem nem messze kis neszezés, ami lassan,de fokozatosan közeledik felém. Hirtelen irányt vált és elhalkul a távolban. Nem tudom mi lehetett... Néhány perc múlva a szemem sarkából észrevettem egy furcsa színt. Sárgát. Jobban megnézve egy sárga esőkabátban sunnyogó embert, majd még egy. Ha már a túra második felét ilyen szépen sikerült elrontaniuk, inkább haza mentem.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése