2013. szeptember 3., kedd

Szeptemberi kezdet

Kicsit felemásként indult a nagyreményekkel várt vadász szezon. Előző héten is kint voltam, akkor egy bika rudlit láttam, igaz nem volt valami nagy csapat, de bikák, gímek, állatok. Hát most semmi. Okos kis telefonomra letöltöttem egy applikációt, mely térképen rögzíti a megtett utamat. Sajna az oda utat nem rögzítettem, csak a visszát, de az is elég jól sikerült. Eleinte nem is értettem miért vagyok kifulladva, nem hiába öregszem. Már én is. Nem tudom miért gondolom, hogy egy több mint tíz kilométeres útról ennyit kelljen beszélni. Akik túráznak ennél jóval többet mennek, aki pedig nem, azt ez sem érdekli. De talán azért pazarlom rá a betűkészletet, mert esetleg kezdő cserkelőknek lehet benne tanulság. Ugyan is a megtett úton (a mért szakasz 4,8 km) a magasság növekedés közel 170 méter volt, a legmeredekebb része 20% -os. A sebesség több mint 5 km/ó. (5,15 km/ó) az emelkedős részen volt 3,38 km/ó. Csak, hogy el ne vesszek itt a bizonyítási lázban, az átlag ember 4-5 km/ó -val közlekedik. Egy szó, mint száz, cserkelésnél az ideális sebesség ennek közel a fele. Valamiért megszoktam már ezt a tempót, lassabban nem megy. A cserkelés sem.
Ezt az utazó sebességem természetesen azonnal nullára csökkentem és beállok, mint egy vizsla, ha valamit észreveszek. Ezen jókat szórakozom olykor magamban. Egyszerűen élveztem ezt a szeptemberi reggelt. Végre nem volt meleg, sőt még hideg sem. Pont jó. Talán ezért is vártam oly sokat a naptól. Elmélkedtem magamban, majd hirtelen megtorpanva észrevettem egy dám spíszert. Pár percig néztük egymást... és mindenki ment a dolgára. Semmi, de tényleg semmi sem mozgott. Ekkor vettem észre, hogy mennyi szemét van az erdőben. Szinte azonnal belém hasított a felismerés, hogy miért is vannak a vizes palackok szerte-szana az erdőben. Figyeljünk csak egy kicsit jobban... 
- Milyen színük is van a palackoknak? 
- Segítek. 
- Zöld. Tehát ide illik! Ha zöld, akkor az erdőben eldobható! Most ide jönne egy pár olyan szó, mint a ............ meg a ............................ és a .......................... ezek a nyomdafestéket, de még a klaviatúrát sem tűrők.
Segítek egy piciny kis felsorolással ismét, talán ha véletlen olvassa -amit kétlek- megjegyzi. A lényeget megpróbálom színessel kiemelni.

Hulladékok lebomlási ideje:
  • Papír: 2-5 hónap
  • Pamutruha: 1-5 év ( A cellulóz elásva a nedves talajba, évekig nem rothad el. )
  • Tejesdoboz: 5 év
  • Nejlonzacskó: 10-100 év
  • Pelenka: 50-100 év
  • Konzervdoboz: 50-100 év
  • Sörösdobozok műanyag karikája: 450 év
  • Zöld üveg: 1 millió év
  • Műanyag flakon: soha
Miután sikerült a flakonokról is megemlékezni és egyesek számára talán valami újat is nyújtani, inkább folytatnám e fantasztikus szeptemberi nap sztoriját. Igen sztoriját. Nem is gondoltam volna, hogy közelről fogok gím bikát fotózni. pláne ilyen közelről. Baktattam lefelé az egyik szórótól és valami furcsát láttam.














Elég sok fát vágtak ki ezen a részen, részben az elöregedés, részben sok kidőlt a nagy hó után. Csak úgy tövestől. Most is azt hittem első látásra, de már sejtettem, hogy valami másra bukkantam. Ahogy közeledtem, már fel is ismertem, hogy egy gím bika fekszik előttem.  Frissen tisztított agancsa már jól kivehető volt az agak között. Talán 2-3 napos lehetett. Még nem kezdték ki az állatok. Szomotú érzés volt látni ezt a fiatal bikát. A fekvéséből és a körülötte lévő nyomokból következtettem arra, hogy tán egy szintfelmérés áldozata lett. Talán egy erősebb társsal akadt össze szó szerint és a másik így szabadult meg tőle, hogy kitörte a nyakát. Semmijen sérülést nem láttam rajta, csak a szájánál volt véres. Sajnáltam. Felkerestem vadász barátomat és bejelentettem az esetet. A trófea így is érték.... a hús már nem.


telefonnal készült... az volt kéznél

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése