2024. augusztus 26., hétfő

 Ezen a szombaton, mondhatnám igen kellemes fotózásban volt részem. Mindig jó a társaság, még tanulni is lehet a csapat tagjaitól, ki mivel és hogyan fotóz. A reggel hatos gyülekező után indultunk is. Mindenki szinte a megszokott társával ment a meghatározott helyekre. Nekünk egy nagyon jó (kedvenc) hely jutott, első itteni képeimet is itt csináltam. Bíztam benne, hogy most sem hagy cserben a vadföld.

Halkan, osonva mentünk az úton, néha meg-meg állva, ahogy a költő is mondja, füleltünk, leskelődtünk. Már látótávolságban a vadföld, láttuk a kint eszegető malacokat és a már hűsölő dámokat. Persze, itt is a legények voltak a lusták.


2024. augusztus 17., szombat

Új barátság kezdete

 Új barátra tettem szert augusztus 13-án. A régi barátomtól sem váltam még meg -de azért fájó szívvel meg kell -, mert nagyon szoros volt, ő volt aki bevezetett egy új világba, ahol megszűnt a tükör. Igen, egy MILC gépről van szó, az új barát is egy MILC, de nem fullframe, újra APS-C Canon R7 bőrben. Sokat olvastam róla, kaptam jótanácsokat is, hasonlítgattam meg minden ami ilyenkor szokott lenni. Tényleg olyan, mint egy szerelem az ifjú koromban, a gyomra görcsbe rándul, izzad a tenyere az embernek a várakozástól. Az első képem...



2024. augusztus 10., szombat

Dagonyázás II

 Mai napon olyan meglepő élményekben volt részem, részünk Jenő barátommal, hogy hirtelen a szavunk is elállt. Láttam már ennél a dagonyánál szinte mindent az elmúlt években. Vadkacsákat, kócsagot, szürke gémet, a vadfajokról nem is tennék említést. De héját, karvalyt csak átrepülve. Galambok, örvös-, vad-, balkáni gerle szinte mindennapos a közép-, kis fakopánccsal, szajkóval együtt. Nyestből sem láttam még ezen a vidéken egy darabot se. Most ez is megdőlt.



Dagonyázás

 


2024. július 14., vasárnap

Meglepetés a dagonyán

 Mai nap reggelén nagy meglepetést okozott a tegnapi nagy kócsag, de nagyobb meglepetés volt a nyolc vadkacsa, ahogy úsztak a dagonya vízén.





2024. május 12., vasárnap

DACIA DUSTER teszt II.

 Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy újra hozzám kerülhetett egy Duster. Már az elején elakartam engedni azt a beidegződést, hogy Daciaként gondoljak rá. Nem is úgy gondoltam rá, hisz egy DUSTER :D 

Tudom, hogy nem változott sokat és inkább a külcsín volt az, ami számít, de bizakodtam, hogy talán azok az apróságok is kijavítódtak, amik számomra kellemetlen volt. Rögtön azzal kezdtem, hogy vizslattam a térdem helyét. Csalódás... Ugyan úgy kellemetlenül hozzáért az ajtóhoz, nem lehetett az ülést állítani, ülésfűtést bekapcsolni menet közben, mert a kezem beszorult és hasonló apróságok. Sorolhatnám még egy darabig, de arra ott az előző élménybeszámolóm. 

Maga a logó -ízlések és pofonok - nekem tetszik, sőt nagyon bejön. Ugyan így a belső is. Az ár-érték arányt tekintve, szerintem a legtöbb ki lett hozva ebből az autóból.



2024. április 14., vasárnap

Muflonok közt jártam